3 az egyben!
Végül közösen én, Rydel, és Jack elhagytuk, a tánctermet. Sokkal jobban éreztem magam mint előtte. Beletörődtem, hogy haza kell mennem. Addig, úgy sem képesek leállni, amíg nem teljesítem az akaratuk, ezért, mikor Krissz jobban lesz szépen haza toljuk, azt a formás kis fenekünk! Mielőtt mindenki, ment volna, ahova akar, kitaláltam, hogy mennyünk be a közeli hotelbe, és éjszakázunk ott. Khm, igen, mindannyi megittunk pár pohár alkoholt, így mindenkinél betalált, az ötletem, így történt, hogy nem mentünk haza, hanem 3-an aludtunk, egy egy személyes szobában, ahol csak egy ismétlem EGY ágy volt. Rydel, és én olyan emberek vagyunk, akik, a sok alkohol után, nem hánynak, nem menőznek, hanem sírnak. Persze a sok alkohol meg volt, így együtt mentünk sírni, a fürdőbe, miközben Jack aludt. Azt, hogy miért sírtam isten se tudná megmondani. Mikor befejeztük, Jack jött hányni, ő hányós,így, legalább mindenki aludt egy kicsit.
Reggelre, legalább mindegyikünk kijózanodott. Rydelnek 9 nekem 5 nem fogadott hívásom volt. Persze, mindet, a fiúk küldték. Nekem: 3 Ross-tól, 2 Rocky-tól, Rydelnek: 2 Ross-tól, 2 Riker-től, 1 Rocky-tól, 4 Ratlif-től. Szépen hívhattuk vissza őket.
- Szi... - kezdtem volna el, de..
- Hol vagytok? Mi történt? - vágott a szavamba Ross.
- Egy szállodában, és.. - megint folytattam volna, csak közbevágott, már megint!
- Hol? Azonnal oda megyek. Rydel is ott van? - kérdezte gyorsan, és - Bummmmmm! - ez, az ajtó volt, azaz elindult értünk.
- Igen. Hogy hol? Ühm, az egy nagyon jó kérdés... - töprengtem el.
- Mindegy, mindjárt bemérem, a mobilod! Hogy kerültetek oda, és miért nem hívtatok fel, ha már nem jöttetek haza! - szidott le.
- Mert ittunk, egy kicsit, és mi, csak megpihentünk. - próbáltam védekezni.
- Jajj! Úgy aggódtam érted! - váltott át érzelgős hangsúlyra.
- "Tünk". ÉrTÜNK nem "ted"!
- Persze, megyek! - mondta, és kinyomta. Rá, egy fél órával, meg is érkezett. Mi akkor már a hotel halljában vártunk rá.
- Végre! Nincs semmi bajotok! - ölelt át minket Ross, és...Riker, Rocky,Stormie, Ratlif, Ryland, Rach, Szandi, és végül Rydelt még Mr. Lynch is.
- Mit itattál, az én kislányommal, és miért hoztad ide? - támadt neki Jack-nek Mr. Lynch.
- Én hoztam ide Rydelt! - védtem meg, szegény fiút, aki csak ott állt, mint egy darab fa.
- Ez igaz? - nézett a szemembe szigorúan, de én álltam, a tekintetét, így csak megfordult, és kiment a kocsiba. - Jack rám nézett, és biccentett.
- Tudod a mi kapcsolatunk, már csak ilyen szigorú! - magyaráztam, hogy, hogy bírtam állni, a tekintetét. Mindenki beszállt, a kocsiba, és Ross elintézte, hogy vele kerüljek egy kocsiba, és Jack-el.
- És, te és a lányok, hol találkoztatok? - kérdezte Ross. Itt kifaggatás lesz!
- Ők tanítanak táncolni!
- De tegnap hol találkoztatok? - tett fel újabb kérdést Ross.
- A táncteremben!
- Mit kerestél ott?
- Vissza mentem bezárni, az ajtókat rendesen, és Azrita, már ott volt, Rydel pedig később érkezett meg.
- Mit ittatok? - faggatta tovább.
- Azt nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Tudod te, hogy a tesómról beszélünk? - durvult be Ross.
- Ross nyugi, én sem emlékszem rá. Csak annyi van meg, hogy bementünk, egy kocsmába, és vettünk valami jót. Aztán a maradék pénzünkből kibéreltünk, egy szobát.
- Nyugodjak meg? Tényleg, nyugodjak meg?! Nem tudta senki, hogy hol vagytok, a táncterem ajtaja tárva nyitva volt, de nem voltak betörés nyomok, mi van, ha elkapnak, és elrabolnak titeket. Ha elveszteném Rydel-t nem élném túl! - ordította. Szerencsére haza értünk, de az sem volt jobb, mint mikor veszekedtünk, a kocsiban. Mert mikor beléptünk, a lakásba, valaki elkiáltotta magát, hogy:
- RossyCica! - ki más, mint Maia. A nyakába ugrott, és egyenesen az én képembe vigyorgott. Félve Rocky-ra néztem, de ő csak egy kis biccentéssel válaszolt arra, a fel nem tett kérdésre, hogy Ross és Maia újra járnak? Mint mikor először beléptem ebbe a házba.....
Hosszú utazás
- Szia Maia! - köszöntem kedvesen.
- Úgy örülök, hogy jól vagy! - ugrott oda hozzám, és magához szorított - Kár hogy nem haltál meg! - súgta a fülembe. Én is visszaszorítottam, és jól hátba veregettem, olyan erősen, férfiasan, fájdalmasan.
- Nekem is hiányoztál! - elengedett, és vissza sétált Ross-hoz, aki épp Rydellel beszélgetett.
- Szia! - köszönt halkan Rach.
- Szia! - szomorúan néztünk egymás szemébe.
- Kezdd te! - javasoltam.
- Vissza kell mennem Londonba. És egy hónap múlva jöhetek csak vissza és.. - ekkor döbbentem rá, hogy nincs is miért itt maradnom, hisz, Ross Maia-val van, Krissz eltörte mindenét, Rach eltűnik egy hónapra, Mike utál, és mindenkinek csak útban vagyok.
- Hiányozni fogsz! - csak ennyit mondtam, megöleltem Rach-t, és felszaladtam, a szobámba.
Mindent össze szedtem, és 3 (!!!!!) bőrönddel a kezemben elindultam, az ajtó felé.
- Hova mész? - kérdezte Mike.
- Haza. Magyar ország már vár. - feleltem sírós hangon.
- Öhm, tényleg? - csak bólintottam - Ha ez miattam van, akkor sajnálom, nem kell elmenned! - nézett a szemembe őszintén.
- Tudod nagyon fogsz hiányozni, még te is! - mondtam, és megöleltem. Először furán nézett, de végül vissza ölelt.
- Akkor szia! - köszöntem el, mikor..
- Ross fiamtól el se köszönsz? - kérdezte, kicsit haragosan.
- Mondd meg neki, hogy..hogy....Smile! - mondtam, és elmentem.
Mire kiértem a reptérre, már 2 óra volt. Mire elindult a gépem, kb 4. A két időpont között felhívtam a szüleim, beszéltem velük, és elindultam. Az út egész jó volt, kaptunk valami finom kekszet , és levest, állítólag káposzta főzeléket is, bár azt én nem nevezném annak, de ha ők mondják.
- Esetleg valami mást is? - kérdezte a stewardes.
- No thanks! - válaszoltam én gyökér angolul a magyar kérdésre.
- Oh sorry! You don't speak Hungary. Sorry. - kezdett mentegetőzni, a csaj.
- De, csak hozzá szoktam, hogy angolul beszéljek, én kérek elnézést! - szegény tökre beparázott!
- Akkor jó! - mondta, és megkönnyebbülten elsétált. Persze szokáshoz híven megcsördült a mobilom. Ki más hívott volna, ha nem Ross?! Kinyomtam, és kikapcsoltam a telóm. Legyen boldog a Maia-jával.(ezt hívom én úgy, hogy hiszti, de néha nem tudok neki ellen állni!)
- Szia! - köszönt halkan Rach.
- Szia! - szomorúan néztünk egymás szemébe.
- Kezdd te! - javasoltam.
- Vissza kell mennem Londonba. És egy hónap múlva jöhetek csak vissza és.. - ekkor döbbentem rá, hogy nincs is miért itt maradnom, hisz, Ross Maia-val van, Krissz eltörte mindenét, Rach eltűnik egy hónapra, Mike utál, és mindenkinek csak útban vagyok.
- Hiányozni fogsz! - csak ennyit mondtam, megöleltem Rach-t, és felszaladtam, a szobámba.
Mindent össze szedtem, és 3 (!!!!!) bőrönddel a kezemben elindultam, az ajtó felé.
- Hova mész? - kérdezte Mike.
- Haza. Magyar ország már vár. - feleltem sírós hangon.
- Öhm, tényleg? - csak bólintottam - Ha ez miattam van, akkor sajnálom, nem kell elmenned! - nézett a szemembe őszintén.
- Tudod nagyon fogsz hiányozni, még te is! - mondtam, és megöleltem. Először furán nézett, de végül vissza ölelt.
- Akkor szia! - köszöntem el, mikor..
- Ross fiamtól el se köszönsz? - kérdezte, kicsit haragosan.
- Mondd meg neki, hogy..hogy....Smile! - mondtam, és elmentem.
Mire kiértem a reptérre, már 2 óra volt. Mire elindult a gépem, kb 4. A két időpont között felhívtam a szüleim, beszéltem velük, és elindultam. Az út egész jó volt, kaptunk valami finom kekszet , és levest, állítólag káposzta főzeléket is, bár azt én nem nevezném annak, de ha ők mondják.
- Esetleg valami mást is? - kérdezte a stewardes.
- No thanks! - válaszoltam én gyökér angolul a magyar kérdésre.
- Oh sorry! You don't speak Hungary. Sorry. - kezdett mentegetőzni, a csaj.
- De, csak hozzá szoktam, hogy angolul beszéljek, én kérek elnézést! - szegény tökre beparázott!
- Akkor jó! - mondta, és megkönnyebbülten elsétált. Persze szokáshoz híven megcsördült a mobilom. Ki más hívott volna, ha nem Ross?! Kinyomtam, és kikapcsoltam a telóm. Legyen boldog a Maia-jával.
