1.rész

Életem koncertje

Az egész úgy indult, hogy unatkoztam. Az egész nyarat úgy töltöttem, hogy énekeltem, és táncoltam. Persze ezt senki se látta, hisz otthon voltam, és egyedül unatkoztam. A bátyám aki épp akkor volt 25 éves, egész nap a haverjaival lógott, így a 19 éves húgára, már nem is volt ideje. Mikor kicsik voltunk, sokat lógtunk együtt, gördeszkáztunk, koriztunk, síeltünk, mert a szüleink kicsi korunk óta, sokat dolgoznak. Most sincs idejük rám, de már a bátyámnak se, úgyhogy most igazán unatkozok. A barátnőm, beleesett valami fiúba aki, magasról tesz a létezésére, és másról már nem is tud beszélni, csak arról a fiúról. Nekem személy szerint, nem jön be, de ízlések, és pofonok. Rengeteget kockultam, mikor eszembe jutott, hogy van valami cuki fiú, az Austin és Ally-ben. Igen, Ross Lynch-ről beszélek, akit akkor, még nem nagyon bírtam, hisz nem ismertem. Rákerestem Youtubon, a dalaira, és kiderült, hogy ő az R5 nevű zenekar énekese. Minden innen kezdődött, szépen Ross függővé váltam, ami jót tett az angol tudásomnak, hisz az interjúkban, mindig angolul beszél, és mivel érdekelt, hogy mit mond, ezért sokat koncentráltam rá, és a végére, már egészen otthonosan mozogtam, az angol nyelvben. Egy két hónappal később, elmentem, egy R5 koncertre, a tesómmal (nem önszántából jött, hanem mert nem hagytam békén, míg meg nem ígérte, hogy eljön velem). A koncert Londonban volt, ahol történetesen a keresztapánk lakott, csak ezért engedtek el, mert ingyen lakhattunk, a keresztapánknál, mert ugye, egy héttel előbb mentünk, mint ahogy a koncert lett volna, és a koncert utáni este mentünk volna haza. Már az első nap, megismerkedtem, egy lánnyal, Rachel-nek (ejtsd: Récsöl) hívták. Kiderült, hogy ő is jön az R5 koncertre és, hogy ő már itt él, 3 éve, egy kicsi albérlet szerűségben.

 - Tök jó, hogy, Londonban lakhatsz! - mondtam, és komolyan gondoltam, hisz az R5 sokszor megfordul itt, és itt van a London Eye, a Tower Bridge, és még egy csomó látnivaló. Sok ember fordul meg itt, ami tök jó, mert így mindenféle helyekről szerezhetsz barátokat.

 - Ja, szerintem is. Imádok, itt lakni, de amúgy, azért van rossz oldala is ennek. Például, mindig esik az eső,  hideg van. - ez semmi, egészen tűrhető, az idő, csak mindig legyen nálad esőkabát, vagy megszívod. 

- Az még egészen tűrhető! - mondtam, de gyorsan elterelődött, a szó, hisz megláttam, egy cuki cipőt, egy bolt kirakatában. Egy fekete converset, és láttam hozzá, egy fekete tüll ruhát, és egy piros tapis nacit. Annyira jól néznének ki együtt!

 - Jujjci, ezeket, megveszem! - mondtam, és bedobtam, a kosárba, a piros nacit, a cipőt, és a tüll rucit. - Jól néznének ki együtt! Hova akarod felvenni? - kérdezte Rachel, és látszott rajta, hogy igazán gondolkodik, azon , hogy ő hová venné fel. 

- A koncertre? A gatya melegít, de a ruha, mégis kicsit nyitott, ha meleg lenne - mondtam, kifele menet, a boltból. 

- Igen, oda tényleg jól nézne ki! - jelentette ki Rachel, és kisvártatva hozzá tette, hogy kölcsön adja, a piros bőrdzsekijét, hogy ha hideg lesz a koncerten. 

- Köszi! Még 3 nap, és koncert ! Olyan jó, nem? - kérdeztem izgatottan.

 - Tudod, nem rajongok annyira értük, mint te, hisz sokat látom őket, de tényleg nagyon jó, hogy koncerteznek. Tudod, nekem nincsenek barátaim, és én mindig a zenébe menekültem, de jó, hogy most itt vagy nekem! Azt hiszem, te vagy a legjobb barátom. Hihihi...

 - Nekem sincs túl sok barátom, de a közül, a kevés közül, te vagy a kedvencem. - így alakult, hogy a bátyám megúszta, a koncertet, mert már biztos volt, hogy együtt fogunk menni Rachellel, és nem akartam, hogy a bátyám bezavarjon, ezen a csajos koncertezésen. A következő két nap, azzal telt, hogy a koncetre készültünk. Vettünk Rachelnek egy új cipőt, és megkapta a feket, hátul halálfej kivágásos pólóm. Nagyon tetszett neki, ezért gondoltam örökre megkapja, hisz én még úgy is vehetek másikat Budapesten. Aztán, fölmentünk, hozzájuk, és karaokiztunk, egy kicsit. 

          Végre eljött a koncert napja! Már annyira vártam! Egész reggel pörögtem, mint egy idióta. A bátyámat, az őrületbe kergettem, a sok Ross Lynchről szóló dumámmal, úgyhogy hamar el lettem küldve Rachelhez, hogy őt fárasszam, ne a tesóm. Na igen, ha valamire rá kattanok, akkor azzal, mindenkit az őrületbe kergetek. Mikor megérkeztem Rach-hez (Récs, a Rachel becézése) már volt vagy 2 óra, de a koncert csak 8-kor kezdődött, sajnos. Addig el kellett foglalnom magam valamivel, így hát addig piszkáltam Rachelt, ameddig el nem jött velem, egy parkba mókust nézni.

 - Nem hiszem, hogy vicces lesz! - mondta kicsit negatívan. 

- Hidd el, hogy az lesz! Na gyerünk, hol a legközelebbi park? - kérdeztem, és úgy éreztem, hogy én vagyok Indiana Jones, aki épp azt kérdi, hogy hol a legyőzésre váró bennszülött.

- Nem túl messze, csak gyere utánam! - mondta Rach, mint akit épp ölni visznek. És így történt, hogy 6 óráig, a parkban fotóztuk a mókusokat. Végül 6-kor beültünk vacsizni egy étterembe, hisz a koncerten nem nagyon lehet enni, és ha most nem ettünk volna tuti éhen haltunk volna, a koncert végéig. Úgy 6:30-ra be is fejeztük a kajálást, és elindultunk a koncert helyszínére, hogy hamar oda érjünk. Sajnos nagyon nagy sor volt, pedig még csak 7 óra volt. Szerencsére, úgy 7:30-ra el is jutottunk a kasszáig, ami jó idő hiszen, a koncert csak 8-kor kezdődött, úgyhogy még időben oda értünk. 

- Jó napot, kérek, egy jegyet! - mondtam, a kasszás pasinak.

 - V.I.P részre, vagy csak sima? - mondta, gonosz hangon. Gondolom, nem szereti, a munkáját, pedig biztos jó muri.

 - Simát. Köszönöm. - mondtam, és elkezdtem nézelődni. 

- Jó napot, én egy tiszteletjegyes vagyok. - mondta, Rach. 

- Neve? - kérdezte sandán a bácsi, és egy füzetet vett elő, amin 4 név szerepelt. Gondolom, a tiszteletjegyesek, sokat fizethettek a jegyért. 

- Rachel..... - a végét, nem hallottam, mert a mögöttem álló pasi hapcizott, és pont a fülembe. Ez után vagy 10 percig csöngött a fülem. 

- Tessék itt van a jegye. - mondta a pénztáros, és kihúzott egy nevet a listáról. 

- Miért más színű a karszalagod, és nem olyan mint az enyém?

 - Mert tiszteletjegyes vagyok. - mondta, és ezennel le is zártuk a témát. És végre elkezdődött a koncert....

A reflektorok megvilágították az egész színpadot, és megjelent az R5.

- Sziasztok! Ezt itt az R5! Ő itt Riker, Rocky, Rydel, Ratliff... - mondta Ross, miközben, a banda tagjait mutatta be, amit persze nagy őrjöngés, és tapsvihar követett.

- És Ross - fejezte be Riker a mondatot. Persze, hogy Ross-nál volt a leghangosabb a sikítás és a taps. Az első számuk a Cali Girls volt, ami ugye jó szám, de én nem ezzel kezdtem volna. Utána a Loud következett, és a többit már nem mesélem el, mert nem emlékszem rá, hisz a Loud-nál elkezdett a tömeg tombolni, és mindenki egyszerre ugrált. Őrült buli volt, az egészből csak annyira emlékszem, hogy ugrálunk, és nagyon jól érzem magam. Marha jó koncert volt. Rach az elején nem nagyon énekelt, velem ellentétben, és amikor rá néztem, csak szavalta a szöveget. Ő a vége felé érezte magát a legjobban. Utolsó előtti számnak a Forget about you-t énekelték el, mire egyszer csak Rach elkezdett húzni a színpad eleje felé. Mi úgy kb. a közepén lehettünk a tömegnek, és onnan úgy tűnt, hogy sose jutunk el, az elejére, de Rachel utat tört nekünk, és az utolsó szám vége felé( ami a Pass me by volt ) már a kordonnál voltunk. Egyszer csak Rach megpiszkálta, az egyik kordon mögött álló őrt. Az idegesen felénk fordult, és gonosz szemekkel páztázott végig minket.

- Rach, hagyd békén, az urat! - mondtam félve attól, hogy kidobnak.

- Mi van? - kérdezte az őr üvöltve, de nem azért, mert ideges volt, hanem mert különben nem hallottuk volna, hogy mit kérdez. Rachel nem tett semmit, csak megmutatta, a karszalagját az őrnek, aki üdvözölte, és engedte átmászni a kordonon. Amikor én is át akartam mászni mordult egyet, de Rach azt mondta, hogy vele jöttem, így át engedett.

- Úr isten! Rach mi ez az egész? Miért másztunk át, és miért engedték, hogy átmásszunk? Amúgy meg honnan van tiszteletjegyed, és azt honnan lehet szerezni? És... - kérdeztem idegesen, mert úgy éreztem, hogy mindenből kihagy.

- Mindjárt megtudsz mindent! - mondta, és tovább vonszolt egy ajtó felé. Ekkor az R5 elbúcsúzott, és lesétált a színpadról. Vége volt a koncertnek, és az emberek elindultak kifelé a teremből. Rach egy kicsi szobába vezetett, amiben volt egy R5-ös kép és egy nagyon nagy kanapé. Ekkor láttam meg, hogy az R5 tagjai is bent vannak, és hulla fáradtan lerogynak a fotelekre.

- Szia Rach! - köszöntötte Ross felvidultan a barátnőmet.Én meg csak álltam, és bámultam. Megölelték egymást, és ekkor jöttem én a képbe.

- Ő kicsoda? - kérdezte Rocky félve.

- Ő itt Azrita! - mondta, Rach, és rám mosolygott.

- Sziasztok..! - hebegtem halkan, a meglepetéstől, és a boldogságtól, hogy itt lehetek,  Ross Lync-csel egy szobában.

- Szia Azrita, honnan ismered Rach-et? - kérdezte Rydel, és óvatosan megölelt.

- Hát ő itt a legjobb barátnőm, de ha várnál egy kicsit, azt megköszönném, mert még meg kellene folytanom. - mondtam, és erre mindenki nevetni kezdett.

- Rach azt már tudom, hogy  hova jöttünk, de, hogy, és miért, és honnan ismered őket, azt nem, és megköszönném, ha elmondanád!

- A teljes nevem Rachel Lynch, én az uncsitesójuk vagyok, és tőlük kunyiztam, a tiszteletjegyet, és azért engedtek át a kordonon, mert ők megkérték, az őröket, hogy, ha jövök, akkor engedjenek át. - hadarta el egy szuszra, azt a sok információt, amelyet, az agyam nehezen bírt befogadni egyszerre, ezért lefagytam, egy kicsit.

- Ha már, a kérdéseknél tartunk, miért hoztad be? - kérdezte Ratliff kicsit sértetten.

- Mert meg kell hallgatnotok ahogy énekel!

- Én nem tudok énekelni! - jutott eszembe, hogy védekeznem kéne.

- Ha Rach azt mondja, hogy jó hangod van, akkor tuti igaza van! - mondta Ross, és közelebb lépett hozzám. - Énekelj! - mondta, és elővette a gitárját, hogy játsszon valamit.

- Mit tudsz? - kérdezte Rocky.

- Minden számotokat! Válassz Ross, amit akarsz! - mondtam, felbátorodva. Ross választása, a Forget about you-ra esett. Elkezdett gitározni, Ratliff dobolt, a lábával, én meg elengedtem magam, és énekeltem.

- Oh no, here we go hear your voice on the radio like every single song is about you.... - mikor a dal véget ért senki nem szólt semmit, de végül Ross megtörte a csendet.....

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .: