28. rész

Bocsánat a késésért suli van, meg szerelem a levegőben, úgyhogy kevés időm van blogot írni, pláne, hogy a laptopom is elromlott :( Na de most itt a kövi rész, remélem tetszeni fog :)

Régi barát

- Jordan? - fordultam hátra meglepetten.

- Azrita? - nevetett rám, és megölelt.

- Hogy kerülsz te ide? - támadtam le.

- El sem hinnéd! Randin voltam! - mosolygott rám.

- Naaaaa! Mesélj el mindent! - kezdtem el faggatni.

- Emlékszel, amikor kórházban voltál? - bólintottam - Na ott, az egyik látogatásom alkalmával találkoztam, egy gyönyörű nővel. Barna haja van, kék szemeim, és egyszerűen oda vagyok érte! Elvette az eszem az a nő!

- Jó Jordan felfogtam, de folytasd mi volt? - sürgettem.

- Oh, igen elkalandoztam. Szóval elhívtam ma egy randira, egy olasz étterembe. 5-kor találkoztunk, és minden jól alakult, nevettünk, beszélgettünk, és a végén feljött hozzám. És igen, megnéztünk egy filmet, és aztán haza kísértem, és akkor megláttam ezt a parkot, és gondoltam beülök. Röviden ennyi. - fejezte be a mesét.

- Na ez tök jó! Úgy örülök, hogy találtál magadnak valakit! - mosolyogtam rá. - Van képed róla? - jutott eszembe.

- Van egy közös képünk... - vette elő a telefonját.

- Úristen! Nagyon cukik vagytok! - ujjongtam.

- Köszi! Sam egy gyönyörű nő! - mosolyogva nézte a képet. - És mi van veled, meg Rossal?

- Hagyjuk! - ráztam meg a fejem.

- Na mert mi a baj hercegnőm? - simította meg a hátam.

- Ross elfelejtette, hogy randink lesz....és egy órát vártam rá, de nem jött.....és majdnem megcsalt Szandival! - sírtam el magam.

. Jajj hercegnőm! Ne sírj! Egy ilyen pasi meg sem érdemel téged! Gyere ide! - ölelt meg. Hozzá bújtam, és kisírtam magam a vállán. Olyan sokat jelentett nekem az, hogy kimondhattam, hogy mi bánt.

- Nagyon köszönöm, hogy meghallgattál! - néztem rá hálásan, és letöröltem az arcomról a könny cseppeket. 

- Jajj  nincs mit! Az ilyen vén rókák mint én, szívesen tesznek ilyet! - nevetett rám. - Most már jobb hercegnőm? - kérdezte, és mélyen a szemembe nézett.

- Igen, köszönöm! Na, de ideje haza mennem! Örülök, hogy találkoztunk! Ígérj meg nekem valamit! - mondtam.

- Na mit ígérjek meg? - nevetett rám.

- Hogy én lehetek a koszorús lány az esküvőtökön! 

- Persze, hogy lehetsz! Na, de menj már késő van! - kacsintott rám.

- Jó, megyek! Szia! - indultam haza. Hívtam egy taxit, és haza cipeltettem magam. 

Az én kis édes házikóm, a táncteremtől 8 utcára van, ami több okból is jó. 

1. A tánctermet, bármikor gyalog is megközelíthetem.
2. Így ha reggel elalszom, akkor is simán beérek dolgozni.
3. Csak az enyém.
4. És a legjobb, hogy végre lehet zöld szobám, mert Rydel nem szól bele, a színválasztásba.

A taxi megállt a házam előtt, és mikor szálltam volna ki, akkor láttam meg, hogy nyitva van az ajtó. Gyorsan beszaladtam a házba, megragadtam egy vázát, és szép lassan elkezdtem befele sétálni. a konyhában halk neszezést hallottam, és mikor kinyitottam az ajtót, nem hittem a szemeimnek....

:. Ha tetszett a rész, hagyj egy kommentet! Köszönöm, hogy elolvastad! :) ..: