4.rész

A nagy terv

Este alig tudtam aludni, folyton Krissz tervén agyaltam. Mit akarhat? Sose értettem, a logikáját! Tudom, hogy jó tervei vannak, csak a megvalósítás nem sikerül neki, az esetek 99%-ában! De most talán bízok benne, hogy semmit nem bénázik el. Bár ki tudja...

- Halló, ébredj! Van, 2 tervem!  - üvöltötte, Krissz, egy pohár vízzel a kezében, amit akkor még nem tudtam! Sajnos...
- Na, ha nem kelsz fel, akkor, 1, 2, 3, és... - nyakon öntött vízzel! Nem hiszem el, hogy lehet ilyen bunkó?
- Most meghalsz! - mondtam, és rávetettem magam, és lefogtam. Már kicsi korunk óta, mindig birkózással döntjük, el, hogy én nyerek, mert ez már szinte természetes, hogy én nyerek. Hisz, én erősebb vagyok, vagy mégse.....?
- Te, kis csibész, nem hiába kondizok, egy éve, és végre, húsz éves lettél, most már megverhetlek! - mondta, de ekkor lenyomtam.
- Én,  már 2 éve kondizom, igaz, én, azért, hogy ne úgy nézzek ki, mint a szomszéd néni! - láttam, amint, átfut, Krissz agyán, az az emlék, amikor egy bikiniben, lehajolt! Áhh! Fújj!
- Jó, te győztél, de had mondjam, a tervem!
- Na, had halljam! 
Az első, hogy kiszökünk, Amerikába, én megyek jobbra, te balra, és, aztán talizunk, valahol, és elmondjuk, hogy milyen álmunk vállt valóra.
A második, úgy hangzik, hogy a mivel, te jól énekelsz, én pedig jól gitározok, ezért fölveszünk, egy dalt, megmutatjuk, Ferkónak (az apja lemezkiadóban dolgozik) és, ha ő azt mondja, oké, akkor, eladjuk, és a pénzből, és egy kis könyörgéssel, el is engednek minket, Amerikába, anyáék.
- Nekem tetszik,  mennyit agyaltál rajta? - kérdeztem gyanakodva.
- 1 órát? - mondta, nem túl meggyőzően. Na, mindegy is, nem ez a téma.
2 hónappal, később, be is jött, a terv, elmentünk, eladtuk, a dalunk, amit közösen írtunk, és húztunk, is ki Amerikába. Minden simán ment, túl simán.
- Szia, Rach, mit szólnál, ha, azt mondanám, hogy úton vagyok, Amerikába? - kérdeztem, a válasz, csak egy sikítás volt. Most csekkoltam be, mindjárt fel is szállok.
- Úristen, hogy hogy? Sőt, nem is érdekel, még ma, repcsire szállok, és elmegyek Amerikába! Mikor, indulsz? - kérdezte, de mire megértettem, addigra, már legalább fél perc telt el, ami azt jelenti, hogy fél percig piszkáltak, hogy mondjam már.
- Most fogok még csak felszállni, de mindegy, most mennem kell szia! - mondtam, és gyorsan lecsaptam, a telóm.

- Hahó! Tesó! Ébredj! - mondta, Krissz, a repülőn ülve. A kezében volt, egy pohár Cola, jó sok jéggel.
- Ha? - kérdeztem, fáradsággal  hangomban.
- Tessék! Itt a Cola-d, sok jéggel! - nyújtotta oda az eddig, a kezében lévő Cola-t.
- Köszi! Azt hittem, elfelejtetted, hogy sok jéggel szeretem, de úgy látszik, elefánt vagy - mondtam nevetve. Az előttünk ülő kislány hátrofordult, és igazán csalódottnak tűnt.
- Mi a baj, kicsi lány? - kérdeztem, óvatosan.
- Azt monddtad, hogy elefánt, az a fickó, de nem az, pedig úgy megörültem neki! - mondta, bánatosan, és olyan arcot vágott, mint aki mindjárt sír.
- Azért hívtam elefántnak, mert még emlékszik olyan dolgokra, amik nagyon régen történtek. Az elefántok sosem felejtenek! Azért hívtam elefántnak, mert nem felejtette el, hogy, hogy szeretem, a Cola-t. - mondtam nevetve, a naívságán, és akkor a kislány is felnevetett.
- Most már értem! Hahaha, de vicess! - mondta, és úgy nevetett, hogy attól, még a világ legszomorúbb embere is elmosolyodott volna.
- I played it safe I kept my foot up on the break.. - hallatszott, a Crazy 4 you című dal, a táskámból. Ez, Rach csengőhangja.
- Igen? - kérdeztem, meglepve. Nem számítottam rá, hogy felhív, hisz, minek?
- Ó, szerbusz! Mikor ér, ide, a repcsid? - kérdezte, egy kis idegességgel, a hangjában.
- Még, egy óra. Miért? - kérdeztem, aggódva, mert ha megkérdezte, az akkor azt jelenti, hogy valami baj van.
- Basszus, csak holnap megy gép, Amerikába! A maik, már elmentek. Úgy sajnálom, de egy napig egyedül leszel, egy idegen országban.
- Jó, de nem tudod fölhívni, valamelyik R Lynch-et? - kérdeztem halál nyugodtan, hisz, max egy estét a bátyámnál leszek, nagy cucc.
- Rocky száma meg van,mindjárt intézkedek, várj! - mondta, és kinyomott.
Másfél órával később:
- Rach, megjöttünk, mit intéztél? - kérdeztem, idegesen, mert már leszálltunk, a repülőről, és Krissz, már el is húzott, Floridából, Atlantába. Egy két, megállóval, majd New Yorkba akar menni, de z, ma nem biztos, hogy bejön.
- Ja, hívj, egy taxit, és vitesd el magad, a Wellington Parkba. Az egyik padon, majd ott vár rád, Rocky. Legalább is elméletileg így lesz. Hihihi! - mondta, és gyorsan ki is nyomott.

Hát, neki indultam, a nagy utamnak, egész, a reptér ajtajáig jutottam, amikor, egy taxi, épp, megérkezett, így gyorsan beugrottam, és elfuvaroztattam magam, a Wellington Parkba. Na, onnan, már nagyobb feladat állt előttem, hisz megkellett találnom, azt a bizonyos padot, úgy, hogy, elindultam. Az, a vicc, hogy csak, egy padon ült akárki, úgy, hogy, egyszerű dolgom volt, nem nagyon kellett keresnem, senkit. Azon a padon, egy kapucnis, fekete pulcsis pasi ült, úgy, hogy nem volt kétséges, hogy ki lehet az. Az arcát, nem láttam, csak a hátát, és amikor közelebb mentem, csak akkor vettem észre, hogy nem az, akit keresek.....

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .: