Na kiszenvedtük azt a két kommentet! Elég nehéz volt, na de mindegy. Szóval a várt rész....igen, a 18-as karika kéne rá, remélem tetszeni fog!
Spártai
A fantasztikus felébredésemnek köszönhetően, kaptam egy jó hosszú fejmosást anyáéktól.
- Hogy tehet ilyet veled? Oda megyek, és felverem a golyóit a szájába! - mondta apa a történtekre.
- Apu, ne aggódj, nem lesz semmi baj, mindjárt jön a doki, és biztosít erről! - magyaráztam a szüleimnek telefonon.
- Remélem kislányom, nagyon remélem... - suttogta anyu.
- Én meg tudom, hogy minden okés! - vetettem oda, de gyorsan le kellett tennem, mert jött a doki a leletekkel.
- Szóval megvizsgáltuk a látását, a mozgáskoordinációját, a fontosabb, és kevésbé fontos szervek működését és minden tökéletes. Kivéve ugye a keze ami eltörött, de ha minden jól megy holnap már mehet is haza... - mondta doki, és én meg kiugrottam az ágyból egyenesen Ross karjaiba. Belefúrtam a fejem a vállába, átkulcsoltam a lábam a dereka körül, és ott csimpaszkodtam rajta mint egy kis majom.
- De hölgyem kérem, kicsit kevésbé szelesen! - ekkor jött be az ajtón Riker, lerántott Ross-ról, és úgy csókolt meg mint még soha. Tele volt szenvedéllyel, érzéssel, erővel, fájdalommal. Jelzem csöndben, hogy mindenki megjegyezze, vele már szakítottunk, réges-régen, sőt ő dobott engem. Eléggé össze voltam zavarodva, így szinte észre sem vettem, hogy Ross lerántja rólam Rikert, és megpofozza. Na igen, most mi van???
- Mit csinálsz tesó? - fordult felé Riker.
- Rossz háznál keresgélsz, ő már foglalt! - mutatott rám Ross.
- Óh, ugyan ki lenne olyan hülye, hogy azt hiszi Azrita vele jár. Hisz, ő az enyém! - nevetett őrölten, oké, ezt már teljesen nem értem, akkor most mi van? Ott ültem az ágyon, és dülöngéltem jobbra-balra. Ekkor Ross-ból egy spártai katona lett belőlem pedig egy hercegnő. Ott állt velem szemben két Ross akik azt állították, hogy ők Ross....Mi?!
JR (Jobb oldalon lévő spárta Ross): Én vagyok Ross Lynch.
BR (Bal oldalon lévő spárta Ross) : Nem mert én vagyok Ross.
JR: Hazudik, én vagyok az igazi!
BR: Kamu, ne higgy neki!
Én: Kifelé a fejemből!
Igen, ez egy álom volt, mert mikor felébredtem az úton feküdtem Ross kocsija előtt, és nagyon vérzett a fejem.
- Úr isten! Azrita, hát nem megmondtam, hogy vigyázz magadra? - kapott fel a földről, és rakott be a kocsijába, hogy elvigyen a kórházba.
- Mit tettél, te....... ?
- Semmit, te lány, a sírba viszel! - de ezt most nem viccesen mondta, hanem aggódóan.
- Mi történt? - kérdeztem kicsit elveszve.
- SMS-eztünk, és elütöttelek, te majd meghaltál, és kész! - ekkor változott a terep, és a kórházban voltam. Feküdtem az ágyon, és Ross fogta a kezem.
- Imádlak, de ezért miért kellett meghalnod? - sírta. Mi, nem értek semmit! Ekkor újra változott a terep, kicsi voltam, és szaladgáltam a házban. Aztán a bátyám megjelent, olyan kis cuki volt kicsinek! Elkezdtem felé szaladni (amennyire egy 5 éves szaladni tud) de elestem és bevertem a fejem. Ezután újra a kórházba dobott, de nem Ross volt velem, hanem a bátyám. A fejem be volt kötve, mert az elesés következtében, elkezdett vérezni, és a szüleim bevittek a gyermek kórházba. Ekkor jöttem rá, hogy lepergett a szemem előtt az életem, és végre vissza tértem a valóságba. Ott voltam a kórteremben. Sötét volt, és volt mellettem egy csokor, és egy maci. Felnéztem a falra, ott volt egy TV, és egy óra.
- 11:22 - olvastam le róla a számokat. Bekapcsoltam a TV-t, és megnéztem a dátumot is.
- Május 4. - 8 nappal a balesetem után volt. Egyedül voltam, és nagyon fájt a fejem. Ekkor jutott eszembe, hogy nézzük meg hátha van a csokorhoz üdvözlő kártya is. Persze, hogy volt hozzá, és ez állt rajta.
"Szeretettel ezt neked Csipkerózsika! 3 hónap múlva....
by.:Ross"
- 3 hónap...... - sírtam magam álomba. Álmomban otthon voltam, és egy óriási szobában ültem egyedül. Oda voltam kötve a egy székhez, és csak fehérnemű volt rajtam. A szobának nem voltak ablakai, csak egy ajtaja. Lépteket hallottam, az ajtó felől. Egy kapucnis fiú jött be, egy ostorral a kezében. Az arcát nem láttam, mert eltakarta a kapucni, de egyenesen felém közeledett, ezért megpróbáltam elszabadulni, és elszaladni. A fiú észrevette, és oda szalad hozzám, és akkor megláttam az arcát.
- Ross? - kérdeztem meglepődve. Ross csak bólintott, és ledobta a pulcsiját...
- Tetszik? - nézett rám cselesen.
- Nem tudom, talán ha eloldanád a kezem! - vetettem fel a világ megváltó ötletem. Bólintott, és levette a kötelet a kezemről, és beült az ölembe szemben velem. Megsimította az arcom, és a kötéllel közelebb húzott magához, egészen addig amíg össze nem ért az orrunk. Beletúrtam a hajába, és megcsókoltam. Óvatosan eltolt magától, és a kezeit a nyakamba kulcsolta.
- Wow Ross nem tudtam, hogy ennyire kockás a hasad! - simítottam végig. Erre ő felugrott, és felkapott a karjaiba.
- Vhóóó, el ne ejts! - kapaszkodtam erősen a nyakába.
- Ne félj cica! - kacsintott rám. Visszaült a székre, és az ölébe vett. A kezeit a derekamra helyezte, és elkezdte piszkálni a bugyim szélét.
- Ross, 3 hónapig nem találkozunk.. - dőltem a karjaiba, és karoltam át.
- Le akarok veled feküdni! - súgta a fülembe.
- Nem hiszem, hogy ez most jó lenne! - próbáltam védekezni, mikor megéreztem a fenekem alatt valamit. Nem, nem a kocsi kulcsa volt az...
- Whóóóó! - szálltam le róla. Aha oké, gondolkozz életed szerelme szeretkezni akar veled, de utána 3 hónapig nem látod.
- Mi a baj, te nem szeretnéd? - állt fel, és össze kulcsolta az ujjaink. Olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a leheletének puha simogatását az ajkaimon.
- Csak mondd ki, ha nem szeretnéd! - karolta át a derekam, ahonnan szép lassan levándorolt a keze a fenekemre.
- Nem, nem arról van szó, hogy nem szeretném, csak.... - magyarázkodtam, miközben szépen lassan elkezdte puszilgatni a nyakam. A szuszogása lassú volt, de erőteljes. Tudta mit csinál..
- Akkor mi a baj? - kérdezte, mikor elért a melleimhez. Felnézett azokkal a gyönyörű szemeivel, és elengedte a kezem.
- Nem, nincs semmi baj, folytasd! - ragadtam meg a kezét. Annyira jó volt, annyit álmodtam róla, és most itt van, és ő is szeretné. A lábam elkezdett remegni, és a gyomrom görcsbe szorult. Ő csak puszilgatott tovább, egészen a bugyim tetejéig ott megállt, és furcsán nézett rám.
- Tiéd a döntés! - mondta, és felegyenesedett. Vettem egy nagy levegőt, és bólintottam. Felemelt, én a kezem a nyaka körül körbefontam, a lábaim, a derekánál kulcsoltam össze, ő pedig elindult velem. Kivitt a szobából, egy másik hófehér szobába, amiben volt egy óriási francia ágy, baldachinnal körülötte. Lefektetett rá, és folytatta ott ahol abba hagyta. Letépte rólam a bugyim, és ott is elkezdett puszilgatni. Nagyon jó érzés volt, ahogy puha ajkai olyan helyen járkáltak, ahol még álmomban sem gondoltam volna. Halk nyögések törtek fel belőlem, erre ő nevetett, és abba hagyta.
- Na, folytasd! - mondtam teljesen elolvadva.
- Mutasd meg mennyire tetszik! Azt csinálsz velem, amit akarsz! - feküdt le mellém.
- Kezdjük az alsóddal! - téptem le róla, azt a nagyon sexy pink alsóját. Erre ő felült, és megcsókolt. De nem olyan volt mint eddig, nyelves csókot kaptam, ami hosszú másodperceken/perceken át tartott.
- Nem úgy volt, hogy azt csinálok, amit akarok veled? - nevettem halkan.
- Tévedtem, nem bírom kivárni a sorom! - tepert le, és most ő volt felül. Letépte rólam a melltartóm is, és heves csókcsatába kezdtünk. Egy hosszú támadás után megálltunk, hogy kapjunk egy kis levegőt. Ekkor ő kikötötte a kezem az ágyhoz.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, mert otthagyott a szobában.
- Egy pillanat, csak valamit elfelejtettem! - szalad ki a szobából. Tényleg csak egy pillanatig volt távol, mert csak az előző szobába ment vissza az ostorért.
- Mit szeretnél te azzal? - rémültem meg.
- Ne félj! Csak lazulj el! - nézett rám. Bólintottam, becsuktam a szemem, hagytam, hogy csináljon velem amit akar. Ekkor mint valami hideg zuhanyként egy forró folyadék rántott ki legszebb álmomból. Megjött a reggeli leves, ami szépen rajtam landolt. A kórteremben.....egyedül.....Ross nélkül.....
