Titkos utáló!
Lefeküdtünk, egymás mellé, szépen, betakaróztam, és hátat fordítottam neki. Nem aludtam, gondolkoztam, és ő is, ugyan ezt tette. Jó hosszú idő után, egyszer csak, valami megsimította, a hátam. Ross óvatosan, simogatott, kezei közelsége, melegséget árasztott.
- Óh, Azrita! - mondta, és megsimította, a hajam. Megfordultam, de nem nyitottam ki, a szemem, úgy csináltam mintha aludnék.
- Bárcsak, elmondhatnám, hogy mennyire szeretlek, de amint meglátlak a szívem mérföldeseket dobban. Nem tudom megmagyarázni - mondta, lágy hangon, szinte suttogva. Lassan kinyitottam, a szemem, de úgy csináltam, mintha csak most ébrednék fel.
- Ébren vagy? - kérdezte félve - Mióta?
- Csak most ébredtem fel! Tudod, súgni akarok valamit! - mondtam, és közel hajoltam hozzá. Mikor, már elég közel voltam, nem súgtam neki semmit, csak adtam, egy puszit, az arcára.
- Ezt, most miért kaptam? - kérdezte, hamiskás mosollyal. Nem válaszoltam...
- Éhes vagy? - kérdeztem, és felültem, az ágyban.
- Kicsit! Miért? - ő, is felült. A haja össze vissza állt. Összeborzoltam, erre, ő megdobott egy párnával.
- Óh! Párna csatát akarsz? - kérdeztem, és megdobtam, egy párnával. Egymást dobáltuk párnával, vagy 20 percig, de a végén én nyertem, mert ráugrottam, és letepertem.
- Mi van Kis tigris? Csak ennyire telik? - nézett rám, és átfordított, most én feküdtem, alul, ő, pedig rajtam. Ekkor, megcsördült, a telója. Gyorsan, felkapta, és felém nézve, suttogta, hogy "Bocsiii".
- Szia! - kezdte.
- Ööööö....most épp nem érek rá, de talán holnap! - erre hozzá vágtam, egy párnát, ezzel az üzenettel, "Holnap Rydellel leszel, a tánc klubban!"
- Várj, csak, úh, a holnap, mégse jó! Talán máskor...Jó, na akkor holnap este, vacsi....jó, akkor eléd megyek, 8-kor. Jó, oké, szia! - mondta, és letette.
- Na, ki volt az? - kérdeztem, tök lazán.
- Érdekel, mi? Tippelj! - válaszolta pimaszul.
- Maia? - kérdeztem, egy kicsi lenézéssel, a hangomban.
- Lehet..
- Te, pedig ne felejtsd el, hogy... - kezdett el, egy mondatot, de ekkor megcsörrent a mobilom. Gyorsan, oda ugrott, és elvette, mielőtt, fel tudtam volna venni.
- Add ide, légyszíves! - könyörögtem, de ő, nem adta vissza, inkább beleszólt.
- Helló! - köszönt, lágy búgó hangon, amely olyan érzést kelt bennem, mintha forró lávát öntenének, az ereimbe.
- Ühm...Szia! - válaszolt, neki, egy lány. Nem tudom, hogy ki lehetett.
- Kit keresel? - kérdezte, de ezt, most olyan Dart Wader-es hangon.
- Azritát! Oda tudod adni, kedves sötét nagy úr! - mondta, viccesen, úgy látszik, vette, a lapot.
- Sajnos, most nem tudom adni! - kiáltotta bele a telefonba.
- Akkor, légyszi átadnád, az üzenetem?
- Persze!
- Azt üzenem neki, hogy utálom, a hazug embereket, de az, hogy azt mondja, hogy Rikerrel jár, az több, a soknál! - üvöltötte, és kinyomta.
- Ki volt ez? - kérdezte Ross, és láttam, rajta, hogy ez, most kicsit kiborította.
- Nem tudom, mutasd, a számot! - oda nyújtotta, a telóm - Óh, ez, a bátyám volt csaja, utál, mert miattam szakítottak, aztán, pedig bele buzult, az R5-be, és mikor, kiraktam, egy képet Rikerrel, és ő, pedig oda írta, hogy "Életem", akkor, gondolom, megbolondult.
- Hallod, leütném! - mondta, és kiviharzott, a szobából. 3,2,1 BUMM.... becsapta, az ajtót, és ott hagyott.
Répa torta
Pár nappal később
- Jó napot! - köszöntem, illedelmesen, amikor, beléptem, a házba. Ünnepi, vacsi van. Mivel Szandinak, szülinapja van, és velem ellentétben, őt bírja, Ross apukája. Leültünk, az asztalhoz.- Mi, ez az undorodó tekintet Aritka? - kérdezte nevetve Mike, aki még, mindig nem bírja kimondani a nevem,
- Utálom, a répát! - mondtam, hányással küszködve. Sose bírtam, a répát, még a szagát se, se a színét, se semmi mását.
- Óh, édesem, miért nem mondtad? - kérdezte Strormie. Már szaladt, is a konyhába, és én csoki tortát kaptam. Yes!
- Ne add oda, azt neki! Nem érdemli meg! - kiáltott utána Mike. Csúnyán néztem rá, és megkérdeztem.
- Miért is?
- Mert, nem segítesz! - mondta, és egy jókora darabot harapott ki, a tortájából. Undiiii!
- Maia segített? - kérdeztem szemrehányóan.
- Nem, de legalább szép volt, és okos, és egy csomó pénzt hozott a házhoz, a hangjával! - mondta és elvette, a CSOKI torta szeletem, és elkezdte megenni. Azt a parasztját! Na most már elég, azt eltűröm, hogy velem szórakozzon, de, hogy megegye, a tortám, azt már nem!
- Nem volt se okos, se jó hangú. Egy átlagos magas C-t is alig tudott kiénekelni! Azt, a pénzt, pedig majd vissza fizetem! De, ha annyira akarod, megkapod! - mondtam, és odadobtam neki, az egész hónapi fizum.
- Azrita, nyugodj le, és apu, kérlek gyere velem! - ragadta meg Rydel, az apja kezét. Ross, csak nézett, és meghúzta, a vállát. - azóta ilyen furi, mióta, az a csaj felhívott....
- Hagyjál! - ordította Mike, és levágta magát, és egy falásra befalta, a maradék tortát.
- Boldog Szülinapot! - üvöltötték, a többiek, és Stormie bejött, a kezében, egy tortával. Rossék, felugrottak, és felrántottak engem is. Ekkor esett le, hogy énekelnem kéne. Mindenki, a helyén állt, még Rachel, is, készen állt, hogy vokálozzon nekem. Készültünk, egy dallal, Szandi szülinapjára. A Happy Birthday című dalt turbóztam fel, az egyik tánc órámon, az egyik tanítvány segítségével.
Szerintem, ultra jó lett! Én énekelek, Rocky rappel benne, egy "szerelmesvallomásosboldogszülinapos" szöveget. Ross, és Riker gitározik, Ratliff ugye, adja, a ritmust, Rydel, és Ryland a dallamot, és, az egész közben, Lindy, és Kiara oda adják, neki, az ajándékot. Jujjjciiii, kezdjük!...........................................................
- Úristeheeen! - mondta sírdogálva Szandi, mikor befejeztük. Igazából, még életemben nem énekeltem így. Mindent bele adtam, minden bennem rohangáló érzelmet, és most....., most jól érzem magam. Olyan felszabadultan, megkönnyebbülten. Minden, tök rosszul alakult, amíg, Ross oda nem jött hozzám, és meg nem csókolt... Jó, ez így túl egyszerű lenne, ő, nem ilyen. Nem, csak megcsókolt, de a fejünk fölé tartott, egy fagyöngyöt, is.
- De Ross, ezt karácsonykor kéne, mert, a csók csak akkor érvényes! - mondtam szemrehányóan, és egyben félve, nehogy Riker meglásson. Bár, ennek kicsi, az esélye, a női WC-ben...., na jó, semmi esélye.
- Karácsony, óh, az a karácsony! Olyan soká van még, nem bírtam odáig várni! - mondta, és újra megcsókolt.
- Ha duplázzuk, akkor több, az esély nem? - válasz helyett csak megcsókoltam. Túl feszültek voltak, az eddigi napjaim, ennyi csak jár, vagy mégsem?! És, megcsördült, a telóm.....a mentők hívtak............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése