14.rész

WoW

Az nap este egész végig sírtam, de reggelre, mintha elvágták volna.

- Sziasztoook! - köszöntem reggel apuéknak, akik a konyhában reggeliztek.

- Szia Kicsim! Mi ez a boldogság? - kérdezte anyum kicsit furcsán nézve rám.

- Nem tudom, mi a reggeli? - vontam meg a vállam, és már tereltem is a témát.

- Gofri kérsz? 

- Nem, inkább eszek egy almát! - mondtam, és elindultam az ajtó felé.

- Hova mész kicsim? - jött utánam anyu.

- Futni!

- Háháháá! - nevetett - De hisz te utálsz futni! 

- Jó, de az amcsi kaja nagyon hizlal, főleg, hogy még a kedvenc fürdőrucim sem jön rám!

- De kicsim! - rázta a fejét anyu. 

- Megyek! - nyomtam egy puszit az arcára, és elindultam. Ami igaz, az igaz még most sem szeretek futni, de a zene segít egy kicsit! 

"Mit tegyek be? " - gondolkodtam.

"Katy Perry Roar, Selena Gomez Come ang get it, R5 Loud......" - pörgettem végig a dalokat. "Végül is miért ne?" - kérdeztem, és elindítottam, a Loudot. Keresztül futottam, egy erdőn, aminek a közepén volt egy rét.

Ott egy kicsit lefeküdtem a fűbe. A nap csodásan sütött, a felhők alig mozogtak, nagyon gyengédke szellő fújt. Ekkor eszembe jutott, az a fiú, akivel egész jóban voltam, mielőtt elmentem volna. Persze ANNYIRA sosem voltunk jóban, de attól még egész jó barátság volt.

"Vajon mi van vele? Hívjuk fel" - határoztam el.

- Szia! - köszöntem, mikor felvette.

- Szia......Te ki vagy? - kérdezte megszeppenten.

- Azrita. Tudod!! - próbáltam rávezetni.

- Öhm, ja meg van! Mizu? - nevetett.

- Semmi minden nyugis, arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.... - kezdtem csöndben.

- Okés. Ma, 2-kor a Cirkói cukrászdában? 

- Úh, nem lehetne inkább 3-kor? Még haza kéne futnom! - válaszoltam, gondolkodva. Ha 2-kor talizunk nem lesz időm sminkelni!

- Hahahaaaa! Te...... futni.......hahahaaa! - jujj de vicces -.-

- Igen, életmódot váltottam! Végül is egész kibírható! 

- Jó, jó. Akkor 3-kor a Cirkóiban! Szia! - mondta, és lerakta. A haza út, kicsit könnyebb volt, mivel már tökre vártam a találkozást. Otthon ezt az összeállítást, és sminket választottam.:

A találkán

- Szia! - köszöntem, mikor oda értem.

- Öh, WoW! Én csak WoW! - dadogott.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

- Mármint, futsz, és SZOKNYÁBAN jelensz meg! Azta, mi történt veled Szöszi? - nézett rám csodálkozó tekintettel.

- Nem tudom, csak megváltoztam. De ne rólam beszéljünk, veled mizu? - kérdeztem, elmesélte, hogy volt egy barátnője, csak a csaj megcsalta, és dobta. Szegény!

- Nem tudom miért tehette ezt! - én sejtem. Nem egy álompasi, úgy öltözik mint apum.

- Nem mindegy az? - kérdeztem, minthogy azt vágjam rá, hogy mert ronda vagy.

- De, csak gondoltam jó lenne tudni. De most mesélj te! Hol voltál egy évig? - és tényleg, egy teljes évig voltam kint amcsiban. - Most lesz a szülinapod nem? - kérdezte.

- De tényleg! Amúgy Amerikában voltam, tánc tanárkodtam egy barátnőmmel, és éltem az életem.

- Na az tök menő! Amúgy barátod......van? - kérdezte, de nem nézett a szemembe.

- Nincs! - pirultam el.

- De a facebookon láttam, azt a szöszit, hogy is hívják...? 

- Riker? - bólintott - Ja, ő csak volt! Már nincs! 

- Akkor jó! - mondta, de sietnie kellett, szóval elment. Ez furi volt. De mindegy. Hazamentem, és felhívtam azt a barátnőm, akivel régen olyan jóban voltunk, csak egy fiú elvette az eszét! Nagyon jót beszélgettünk, végül is jó volt. :)

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

13.rész

Hát ez betojás!

Jó késő volt már (.....vagy inkább túl korán?) mire haza értem, de a szüleim kijöttek elém a reptérre. Igazából élveztem azt, hogy a táblákra magyarul voltak kiírva a dolgok. A rádióban magyar beszélgetést, és zenét halottam. Elfogott az az érzés, hogy akármennyire jól éreztem magam ott, attól még hiányzott azért az OTTHONOM!
- Amúgy kicsim hívtunk, hallottad? - kérdezte anyu, a kocsiban.
- Jaj, nem bocsi. Kikapcsoltam, hogy ne zaklasson.... - itt elakadtam. Visszakapcsoljam, vagy sem?
- Tedd meg, azért ennyit csak megérdemel, az a szerencsétlen fiú! - válaszolt apu, a még fel sem tett kérdésemre. Visszakapcsolta a telóm, de semmi. Igazából, akkor hívott utoljára, mikor kinyomtam, utána semmi. Ez kicsit szíven csapott, se Rach, se Rydel, de még Ross se.
- Ringgggg! - szólalt meg a telóm. Kaptam egy üzenetet......
"Szia hercegnő! Hova tűntél? Apuék ma nem zaklattak, és te nem veszed fel, mi a szitu???"
Csak Krissz az. Válaszoltam neki, hogy minden okés, és hogy haza jöttem. Erre küldött egy kacsintós smilet. Kicsit elszontyolodtam, de szerencsére mikor haza értünk, a jó öreg szobám fel tudott dobni. A régi poszterek, képek, és ereklyék a falra ragasztva.

2 nappal később.

Rengeteg dolgom volt, miután hazaértem. Például, kitörölni (na jó, lementeni egy titkos mappába a gépemen) a Lynch-ekkel való képeket. Nem bírtam volna kitörölni, végül is nagyon jól éreztem magam ott.....Végre elkezdhettem kipakolni, a bőröndömből. Piros póló, kék zokni, bőrdzseki...

-Rach bőrdzsekije! - mondtam, és magamhoz öleltem - Hiányzol! - mondtam kicsit könnyes szemmel. Erre, mint valami isteni jel megcsördült, a telefonom.

- Ross száma! - súgtam halkan, de végül kicsit tele tojt gatyával, de felvettem.

- Helo... - kezdtem halkan.

- Azrita? - kérdezte Szandi.

- Igen, szia! - váltottam magyarra.

- Lenne egy jó, és egy rossz hírem! 

- Kezdd a jóval! - kértem már egy kicsit félve.

- Maia és Ross szakítottak!

- Na az jó, és mi a rossz? - na itt már tele volt a gatya!

- Ross összejött Laurával újra!

- Na az jó, és ezzel én most mit kezdjek? Örülök nekik, örök szerelem legyen, gyerekeket, házasságot ide! - mondtam, kicsit idegesen, mit hülyít itt ilyenekkel, teljesen le tudom tojni!

- De láttam őket csókolózni! - mondta, és küldött egy képet:

- Igen, és most ezzel mit kezdjek.....adjam rájuk áldásom, vagy most hova sz@rj@k?? - jó, mostmár rohadt ideges voltam.

- Azt hittem érdekel, hisz te szerelmes vagy Rossba nem? - kérdezte, de halottam, a hátsó szándékot a hangjában, ja és azt, hogy Ross súg valamit.

- Hangosítsd ki, hogy MINDENKI  hallja! Nem szeretem Rosst, sőt nem is SZERETTEM, de ami a legvalószínűbb, hogy nem is fogom! - mondtam félhangosan, és kinyomtam.

- Meghallottam, amit mondtál, valami baj van? - kérdezte anyum, a szobámba belépve. Az ágy tetején álltam, és szándékomban álltam földhöz vágni a telefonom.

- Nem semmi, csak egy álmodozó hercegnő vagyok! - mondtam, és lerogytam az ágyra. 

- Mi történt hercegnőm? - vicces akart lenni, hát nem sikerült.

- Hazudott......Utálom! - csak ennyit mondtam, de anyum értette. Igazából fogalmam sincs, hogy miért hazudott, vagy inkább mit, de mindegy. Csak kerestem valamit, ami miatt utálhatom. Mert ha nem őt utálom, akkor magam, és szerintem, én ezt nem érdemlem meg szóval...

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .: