Hát ez betojás!
Jó késő volt már (.....vagy inkább túl korán?) mire haza értem, de a szüleim kijöttek elém a reptérre. Igazából élveztem azt, hogy a táblákra magyarul voltak kiírva a dolgok. A rádióban magyar beszélgetést, és zenét halottam. Elfogott az az érzés, hogy akármennyire jól éreztem magam ott, attól még hiányzott azért az OTTHONOM!
- Amúgy kicsim hívtunk, hallottad? - kérdezte anyu, a kocsiban.
- Jaj, nem bocsi. Kikapcsoltam, hogy ne zaklasson.... - itt elakadtam. Visszakapcsoljam, vagy sem?
- Tedd meg, azért ennyit csak megérdemel, az a szerencsétlen fiú! - válaszolt apu, a még fel sem tett kérdésemre. Visszakapcsolta a telóm, de semmi. Igazából, akkor hívott utoljára, mikor kinyomtam, utána semmi. Ez kicsit szíven csapott, se Rach, se Rydel, de még Ross se.
- Ringgggg! - szólalt meg a telóm. Kaptam egy üzenetet......
"Szia hercegnő! Hova tűntél? Apuék ma nem zaklattak, és te nem veszed fel, mi a szitu???"
Csak Krissz az. Válaszoltam neki, hogy minden okés, és hogy haza jöttem. Erre küldött egy kacsintós smilet. Kicsit elszontyolodtam, de szerencsére mikor haza értünk, a jó öreg szobám fel tudott dobni. A régi poszterek, képek, és ereklyék a falra ragasztva.
2 nappal később.
Rengeteg dolgom volt, miután hazaértem. Például, kitörölni (na jó, lementeni egy titkos mappába a gépemen) a Lynch-ekkel való képeket. Nem bírtam volna kitörölni, végül is nagyon jól éreztem magam ott.....Végre elkezdhettem kipakolni, a bőröndömből. Piros póló, kék zokni, bőrdzseki...
-Rach bőrdzsekije! - mondtam, és magamhoz öleltem - Hiányzol! - mondtam kicsit könnyes szemmel. Erre, mint valami isteni jel megcsördült, a telefonom.
- Ross száma! - súgtam halkan, de végül kicsit tele tojt gatyával, de felvettem.
- Helo... - kezdtem halkan.
- Azrita? - kérdezte Szandi.
- Igen, szia! - váltottam magyarra.
- Lenne egy jó, és egy rossz hírem!
- Kezdd a jóval! - kértem már egy kicsit félve.
- Maia és Ross szakítottak!
- Na az jó, és mi a rossz? - na itt már tele volt a gatya!
- Ross összejött Laurával újra!
- Na az jó, és ezzel én most mit kezdjek? Örülök nekik, örök szerelem legyen, gyerekeket, házasságot ide! - mondtam, kicsit idegesen, mit hülyít itt ilyenekkel, teljesen le tudom tojni!
- De láttam őket csókolózni! - mondta, és küldött egy képet:
- Igen, és most ezzel mit kezdjek.....adjam rájuk áldásom, vagy most hova sz@rj@k?? - jó, mostmár rohadt ideges voltam.
- Azt hittem érdekel, hisz te szerelmes vagy Rossba nem? - kérdezte, de halottam, a hátsó szándékot a hangjában, ja és azt, hogy Ross súg valamit.
- Hangosítsd ki, hogy MINDENKI hallja! Nem szeretem Rosst, sőt nem is SZERETTEM, de ami a legvalószínűbb, hogy nem is fogom! - mondtam félhangosan, és kinyomtam.
- Meghallottam, amit mondtál, valami baj van? - kérdezte anyum, a szobámba belépve. Az ágy tetején álltam, és szándékomban álltam földhöz vágni a telefonom.
- Nem semmi, csak egy álmodozó hercegnő vagyok! - mondtam, és lerogytam az ágyra.
- Mi történt hercegnőm? - vicces akart lenni, hát nem sikerült.
- Hazudott......Utálom! - csak ennyit mondtam, de anyum értette. Igazából fogalmam sincs, hogy miért hazudott, vagy inkább mit, de mindegy. Csak kerestem valamit, ami miatt utálhatom. Mert ha nem őt utálom, akkor magam, és szerintem, én ezt nem érdemlem meg szóval...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése