27. rész

Szép napot emberek! A megtekintések eléggé megemelkedtek, úgyhogy úgy gondolom itt az idő, hogy jöjjön a kövi rész. De első sorban, szeretnélek megkérni titeket, hogy ha tetszik a blogom, írjatok a Ross.and.Azrita@gmail.com -ra egy emailt. Lenne számotokra pár kérdésem, de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.

Azt hiszem ittál.....

- Azrita? - tapogatott egy kéz, a hasamon.

- Igen? Jelen tanár úr! - válaszoltam kicsit elveszve.

- Jó reggelt, kótyagos barátnőm! - ült fel mellettem az ágyon Ross.

- Óh, te vagy Ross Lynch ugye? Nagy rajongód vagyok! - ráztam vele kezet.

- Azrita, ne bolondozz! - hajolt hozzám, és meg akart csókolni, mikor megérezte a szájszagom.

- Oh, húúúú! - vágott furcsa fejet.

- Mi van cuki fiú? Hát nem kellek? - néztem rá sexyn.

- Azt hiszem ittál! - fintorgott.

- Ki áll itt? - néztem körbe kétségbe esve.

- Hülye! - húzta el a száját.

- Fáj a fejem! - csaptam hirtelen a fejemre.

- Hozok gyógyszert, ne tűnj el! - állt fel Ross.

- Igen is kapitány! - szalutáltam flegma fejjel.

Egy gyógyszer szerzéssel később:

- Azrita? Mondtam hogy ne tűnj el! - lépett be Ross a szobába.

- Itt vagyok! - kiáltottam a wc-ből.

- Mit csinálsz? - jött oda hozzám.

- Kis rókát! - mondtam, arra utalva, hogy hányok.

- Szellemes! Itt a gyógyszer a fejedre! - nyomott volna a kezembe egy pirulát, és egy pohár vizet, de én eltoltam a kezét.

- Pill! - mondtam, és ráhajoltam a wc-re.

- Fujj! Várj, segítek! - fogta meg a hajam.

- Köszi... - nyögtem ki gyorsan, de már is vissza kellett hajolnom. Párszor még megismételtem ezt, és ő végig fogta a hajam, hát nem cuki/ciki?

- Most már vedd be a gyógyszert! - utasított Ross. Hallgattam rá, és jó kislányként lenyeltem azt a keserű bogyót. Ross elvezetett az ágyhoz, és lefektetett. 

- Aludj egyet! - takart be.

- Aludj velem! - nem kellett sokáig győzködnöm. Lefeküdt mellém, én pedig hozzá bújtam.

- Mire emlékszel az estéből? - kérdezte Ross, miközben a hajamat birizgálta.

- Nem túl sok mindenre.. - kezdtem el gondolkozni. - Segíts! Mi történt este? 

- Beszélgettünk, aztán kaptál egy telefon hívást, miszerint a bátyád újra kijön Amerikába, de ezen te elkezdtél sírni, és alkoholt könyörögtél. Adtam neked neked egy üveg Whiskyt, gondoltam iszol egy-két kortyot, erre te az egész üveggel benyelted. Aztán, letepertél, és letépted rólam a pólóm, erre én lenyugtattalak, hogy, majd lefekszem veled ha önmagad leszel...mármint ha még akkor is akarod. Erre te megeskettél, hogy csütörtökön randizom veled. Úgyhogy kislány készülj, két nap múlva randink lesz. Azután, végre lefeküdtél aludni. Ennyi volt. - mesélte, és végig mosolygott.

- Oh, hát akkor két nap múlva randik lesz cica bogár! - nevettem, elpirulva.

- Nem muszáj, ha nem akarod! Megérteném, meg minden... - mondta a monológját, mikor félbe szakítottam, egy csókkal.

- Úgy érzem, akarod! - mosolygott, és vissza csókolt. 

A következő két napban otthon voltunk mind a ketten, és nagyban készülődtünk a randira. Előtte lévő nap megbeszéltük, hogy a busz megállóban találkozunk. Én egy 5 perccel előbb értem oda, mint mikorra megbeszéltük, így leültem, a busz megálló melletti padra. 

16:45: érkezés

16:50: ekkorra beszéltük meg a találkozást, de Ross még nem volt itt.

16:52: Két percenként nézek rá az órámra.

16:55: Kétségbe estem, hogy rossz helyen várok rá, de téves riasztás volt, jó helyen csücsültem.

17:00: Na jó, felhívom Rosst, hogy hol lehet.

17:01: Nem veszi fel a telefont.

17:05: A 3- dik üzenetet küldöm neki.

17:10: Kezdek ideges lenni.

17:11: A 8-dik buszt látom előttem elsuhanni.

17:15: Elhatározom, hogy ha nem lesz itt 20-ra, akkor elmegyek.

17:18: Szedd össze magad Ross, és siess!

17:20: Átülök a busz megállóba, azzal az elhatározással, hogy a következő buszra felszállok, és elmegyek vele valahova.

17:22: Megjött a busz. És el is ment....

17:23: Vissza ültem a busz megállóba, hátha Ross befut.

17:25: Itt a kövi busz, amire könnyekkel a szememben, felszállok.

17:45: Egy parknál leszálltam a buszról, és benn leültem egy padra.

17:50: Megpróbálom újra felhívni Rosst, de nem veszi fel.

Ekkor jöttem rá, hogy hiába várom, Ross nem fog eljönni. Az érzés, hogy elfelejtette a randink elkezdett belülről is felőrölni. A könnyeim, elkezdtek szép lassan ömleni a szememből. A szívem összetörte újra. Ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülem. A hang  mögülem jött.....és egyre felém közeledett. Egyszer csak megállt, pont a padom mögött..

- Azrita? - kérdezte.....