16.rész

Emlékek

- Jordan te sírsz? - néztem rá (NAGYON!!!) furcsán. 

- Igen! Imádlak! A testvéredből olyan sztárt csinálok, mint belőlük! - mutatott a szoba falára kiragasztott poszterre. Nem kellett volna...

- R5? Na, szia! - indultam ki a szobából.

- Mi, kislány állj! - kiáltott utánam - Nem hagyhatsz itt! Te vagy az utolsó esélyem! Ne tedd ezt velem! - könyörgött, és megragadott, a vállamnál fogva - Itt maradsz, vagy a testvéredből sose lesz semmi, és ezt nem azért mondom, mert én nem csinálok belőle "hírességet" hanem mert a kiadó, soha többet nem alkalmaz, ha nem lesz hirtelen sztárom. És itt vagy te, belőled lehetne, az "R6", nélküled, én egy eladósodott középkorú férfi vagyok. - nézett a szemembe, és láttam a szemében az őszinteség csóváit. Nem tehetem ezt vele!

- Jó, de sokkal jössz te nekem. Például, az önbecsélesem, most tropára tört,mert valahogy sejtem, hogy ki fog bejutni, a top 10 közé... - néztem rá sejtelmesen.

- Na ki? 

- Az ott látod, azt a rózsaszín ruhásat? 

- Igen, mi van vele? - nézett rám nagy szemekkel.

- Rocky Lynch szomszédja, volt egy 2 hónapos kapcsolatuk, aztán a csaj dobta, de Rocky még mindig szereti, na igen, ő tuti be jut. Szép, és némi hangja is van.

- Te ezt honnan tudod? - tátotta a száját.

- Az a lényeg, hogy én is voltam velük ILYEN közeli kapcsolatban - néztem a szemébe nyomósan.

- Csak azt mond meg, hogy te dobtad, vagy ő téged? 

- Igazából nem szakítottunk, csak haza mentem, és kész... - pirultam el - De ez lényegtelen, és.....ő ott, farmerben, piros cipővel. Meg van? - biccentettem felé.

- Igen, ők ki is? 

- Rydel barátnője...ez becsapós, mert szép, de hangja nincs. Lehet, hogy bejut, de azért az életem nem adnám rá, de nézd ki látok! - mutattam valaki irányába. Ki más lenne ha nem ő.

Igen, Laura Marano.

- Fantasztikus! Mehetünk! - fogta meg  kezem Jordan.

- Miért? - rángattam ki a kezem, a szorításából.

- Az az ember, akit nem tudsz legyőzni. Járt Rossal, aztán dobva lett, rá kb egy évre újra járni kezdtek. Esélyed sincs! - nézett rám sajnálkozóan.

- És, ha azt mondom, hogy én voltam, aki miatt dobta, akkor kapok egy Cola-t? - mutattam, az automata felé.

- Ez igaz? - vette elő, a pénztárcáját.

- Persze, na de kérem, a Cola-m! 

- Imádlak! - Ez után, vagy 2 órát álltunk sorba, mire minden csajt behívtak, és némelyik sírva, volt aki mosolyogva, és aki idegesen jött ki. Mire végre én jöttem, szegény Jordan már a 3-dik Cola-t vette meg nekem (szegény!). 

- Már csak egy ember van előtted! Bemenjek veled, mint támogató, szponzor, esetleg apuka? - izgult Jordan.

- Persze, ha azt akarod, hogy esélyem se legyen gyere, de utána megverlek, az tuti! - vágtam rá.

-Menny csak egyedül! - hátrált el, és leült, az egyik fotelbe.

- Igen, a következő mennyen be! - terelte be, az előttem állót, a várószobából, mikor felemelte a fejét, egy nekem nagyon ismerős lány.

- Te, Azrita? - súgta, becsukta az ajtót és megölelt. 

- Rach, te vagy az? - néztem rá.

- Igen, a szemüveg, igen, hát az új, nagyon borzasztó? - nézett rám félve.

- Rach! - ugrottam a nyakába.

- Te itt, hogy, és miért? - kérdezte izgatottan.

- Ő ott, a producerem - mutattam a kanapéra, ahol Jordan ült. - Ő rángatott el ide, szüksége van rám, én pedig megpróbálom, de lenne egy ötletem! - közel hajoltam, és megsúgtam neki.

- Oké, intézem! - mondta, és rá 2 percre, az előttem lévő csaj kiment, és én jöttem.

- Gyere! - hívott be Rach. Az R5 a megbeszéltek alapján háttal ült nekem. 

- Kezdheted, csak azt szeretném tudni, hogy mit fogsz énekelni! - mondta Riker (háttal nekem természetesen). Nagyban mutogattam Rach-nek, hogy mondja ő, vagy különben a hangomból rájönnek, hogy én vagyok. 

- Sabrina Carpenter: Middle of starting over a választott szám - tolmácsolt Rach.

- Kezdheted! - intett Riker. Itt kezdődött minden, az emlékeim, arról az estéről, amikor először találkoztunk, villámként csaptak le rám, és azt hiszem életem legrosszabb éneklése lehetett ez, de Ross, a felénél leállított, és csak annyit mondott, hogy:

- Ez most nem volt olyan elsöprő, hogy eltörd az orrom! - kiáltotta nevetve, és megfordult, a kezében egy lappal, amire nagy betűkkel, az én nevem volt ráírva.

:. Hagyjatok nyomot Chate-ben légysziiii! :P .:

15.rész

Tervek

Bumm..Bumm....Bummmm! 

- Hugi kellj fel! Szükségem van rád! - kopogott be a szobámba Krissz.
- Mi van? - kérdeztem, felülések közepette.

- Kellesz! - vágta rá, és leült az ágyamra.
- Mennyire? - kérdeztem, mert szándékomban sem állt félbe hagyni a reggeli edzésem.
- Nagyon! Ki kell velem jönnöd Amerikába, megint! - nézett a szemembe kérlelően.
- Figyelj tesó! Az életem kezd normális lenni, sportolok, rendesen étkezem, és szoknyában járok, nincs kedvem felbolygatni az egészet. Megint!
- Nem Te figyelj! Ez most nem rólad szól, és nem is rólam. A jövőmről! Ugye megírtuk azt a dalt, és a VEVO akar forgatni egy klipet velem! Ez lehet az egyetlen esélyem, hogy híres legyek! - magyarázott nagy mutogatások közepette.
- És ehhez minek kellek én? - néztem rá furán.
- Te vagy az énekes, kellesz a kliphez!
- De én nem akarok énekes lenni! - ráztam a fejem.
- De hogy nem! Te mindig az akartál lenni, csak az a Szöszi elvette a kedved, de gyere velem, együtt híresek leszünk! - épp mondani akartam valamit, de közbevágott - Nem! Kellesz! Most az egyszer ne csak magadért cselekedj! Segítettem kijutni Amcsiba, szóval most te jössz nekem egyel! - szomorúan nézett rám, és elindult ki a szobából. Annyira megsajnáltam, hogy inkább megragadtam a csuklóját, és ezt mondtam.:
- Tudod egy felelősség teljes testvér nem engedné meg, hogy elmenj egyedül, és én sajnos az vagyok szóval OKÉ megyek veled! - ugrottam a nyakába. - Szóval irány Chicago! - kiáltottam.

Egy Chicagói úttal, és 2 héttel később....

- Emberek mindenki a helyére....és 1 2 3 indul! - kiáltotta a rendező. Ez azt jelentette, hogy kezdhetek tátogni, és össze-vissza dobálni a hajam. Ja, ez így tök menő, csak utána jön, hogy egy másik részletet, egy teljesen más ruhában. Igen, ez az amit, már egy hete csinálunk.

- Jó emberek! Egész jó volt 10 perc szünet. Azrita gyere ide egy kicsit! - igen, ez amikor kikapok.

- Igen Jordan, mit szeretnél? - néztem rá fáradtan.

- Adok 2 hetet arra, hogy bejuss, egy bandába. Holnap kezdik, a válogatót, és azt szeretném, ha elmennél, és megpróbálnád! - nézett rám biztatóan.

- Milyen banda? - kérdeztem, furcsállva.

- Nem kell félned, egy elég befutott bandáról van szó, de az énekesnek, most volt egy csúnya hangszálműtéte, és kéne neki kb 2 évig egy segéd énekes. A kritériumoknak megfelelsz, szóval benne vagy?

- Mi lesz Krisszel? Ez az ő egyetlen esélye a hírnévre, vagy is én vagyok az ő esélye! - néztem rá kétségbeesve.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani, szóval ezt hallgasd meg! - adott oda egy CD-t, és amint meghallgattam rögtön elfogadtam az ajánlatot, ez lett belőle:

Másnap a válogatón

Rengeteg ember állt, sorba, hogy bejusson, de nem mindenkit engedtek be.

- Túl magas, nincs tapasztalta, túl sovány - sorolta, a hibáit az előttünk álló embereknek.

- Jordan, nekem ismerős az a pasi! - mutattam, a hibákat soroló férfira.

- Igen, ő minden bandának volt már a biztonsági őre, ne félj, én ismerem. Több sztáromat utasította már el, de most! A mostani eset kivétel lesz, én érzem! - nézett az őrre gyilkos szemekkel. Mi következtünk.

- Óh szóval Jordan, most is megpróbálkozol? Na lássuk! - fordult felém gúnyosan. Mosolyogva néztem rá, mire megtalálta a keresett hibát.

- Túl "jó kislány" ebből sose lesz jó énekes. Megint elcseszted Jordan! - nevetett Mr. Tökéj bá.

- Na ide figyeljen! Az oké, hogy leszólja, a főnököm, a tulajdonságaim, de azt ne mondd meg nekem, hogy belőlem mi lesz, mert maga annyit ért a zenéhez mint, Jordan a tánchoz! - kiáltottam az őr arcába.

- Na végre! Jordan gratulálok, egy tökös csaj, jól van mennyetek! - nyitotta ki az ajtót, és nem is tudom, hogy mitöl ilyedtem meg jobban, Jordan-től aki sírt(!!!!) vagy attól, aki az ajtóban fogadott.

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .: