Tervek
Bumm..Bumm....Bummmm!
- Hugi kellj fel! Szükségem van rád! - kopogott be a szobámba Krissz.
- Mi van? - kérdeztem, felülések közepette.
- Mi van? - kérdeztem, felülések közepette.
- Kellesz! - vágta rá, és leült az ágyamra.
- Mennyire? - kérdeztem, mert szándékomban sem állt félbe hagyni a reggeli edzésem.
- Nagyon! Ki kell velem jönnöd Amerikába, megint! - nézett a szemembe kérlelően.
- Figyelj tesó! Az életem kezd normális lenni, sportolok, rendesen étkezem, és szoknyában járok, nincs kedvem felbolygatni az egészet. Megint!
- Nem Te figyelj! Ez most nem rólad szól, és nem is rólam. A jövőmről! Ugye megírtuk azt a dalt, és a VEVO akar forgatni egy klipet velem! Ez lehet az egyetlen esélyem, hogy híres legyek! - magyarázott nagy mutogatások közepette.
- És ehhez minek kellek én? - néztem rá furán.
- Te vagy az énekes, kellesz a kliphez!
- De én nem akarok énekes lenni! - ráztam a fejem.
- De hogy nem! Te mindig az akartál lenni, csak az a Szöszi elvette a kedved, de gyere velem, együtt híresek leszünk! - épp mondani akartam valamit, de közbevágott - Nem! Kellesz! Most az egyszer ne csak magadért cselekedj! Segítettem kijutni Amcsiba, szóval most te jössz nekem egyel! - szomorúan nézett rám, és elindult ki a szobából. Annyira megsajnáltam, hogy inkább megragadtam a csuklóját, és ezt mondtam.:
- Tudod egy felelősség teljes testvér nem engedné meg, hogy elmenj egyedül, és én sajnos az vagyok szóval OKÉ megyek veled! - ugrottam a nyakába. - Szóval irány Chicago! - kiáltottam.
- Mennyire? - kérdeztem, mert szándékomban sem állt félbe hagyni a reggeli edzésem.
- Nagyon! Ki kell velem jönnöd Amerikába, megint! - nézett a szemembe kérlelően.
- Figyelj tesó! Az életem kezd normális lenni, sportolok, rendesen étkezem, és szoknyában járok, nincs kedvem felbolygatni az egészet. Megint!
- Nem Te figyelj! Ez most nem rólad szól, és nem is rólam. A jövőmről! Ugye megírtuk azt a dalt, és a VEVO akar forgatni egy klipet velem! Ez lehet az egyetlen esélyem, hogy híres legyek! - magyarázott nagy mutogatások közepette.
- És ehhez minek kellek én? - néztem rá furán.
- Te vagy az énekes, kellesz a kliphez!
- De én nem akarok énekes lenni! - ráztam a fejem.
- De hogy nem! Te mindig az akartál lenni, csak az a Szöszi elvette a kedved, de gyere velem, együtt híresek leszünk! - épp mondani akartam valamit, de közbevágott - Nem! Kellesz! Most az egyszer ne csak magadért cselekedj! Segítettem kijutni Amcsiba, szóval most te jössz nekem egyel! - szomorúan nézett rám, és elindult ki a szobából. Annyira megsajnáltam, hogy inkább megragadtam a csuklóját, és ezt mondtam.:
- Tudod egy felelősség teljes testvér nem engedné meg, hogy elmenj egyedül, és én sajnos az vagyok szóval OKÉ megyek veled! - ugrottam a nyakába. - Szóval irány Chicago! - kiáltottam.
Egy Chicagói úttal, és 2 héttel később....
- Emberek mindenki a helyére....és 1 2 3 indul! - kiáltotta a rendező. Ez azt jelentette, hogy kezdhetek tátogni, és össze-vissza dobálni a hajam. Ja, ez így tök menő, csak utána jön, hogy egy másik részletet, egy teljesen más ruhában. Igen, ez az amit, már egy hete csinálunk.
- Jó emberek! Egész jó volt 10 perc szünet. Azrita gyere ide egy kicsit! - igen, ez amikor kikapok.
- Igen Jordan, mit szeretnél? - néztem rá fáradtan.
- Adok 2 hetet arra, hogy bejuss, egy bandába. Holnap kezdik, a válogatót, és azt szeretném, ha elmennél, és megpróbálnád! - nézett rám biztatóan.
- Milyen banda? - kérdeztem, furcsállva.
- Nem kell félned, egy elég befutott bandáról van szó, de az énekesnek, most volt egy csúnya hangszálműtéte, és kéne neki kb 2 évig egy segéd énekes. A kritériumoknak megfelelsz, szóval benne vagy?
- Mi lesz Krisszel? Ez az ő egyetlen esélye a hírnévre, vagy is én vagyok az ő esélye! - néztem rá kétségbeesve.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani, szóval ezt hallgasd meg! - adott oda egy CD-t, és amint meghallgattam rögtön elfogadtam az ajánlatot, ez lett belőle:
Másnap a válogatón
Rengeteg ember állt, sorba, hogy bejusson, de nem mindenkit engedtek be.
- Túl magas, nincs tapasztalta, túl sovány - sorolta, a hibáit az előttünk álló embereknek.
- Jordan, nekem ismerős az a pasi! - mutattam, a hibákat soroló férfira.
- Igen, ő minden bandának volt már a biztonsági őre, ne félj, én ismerem. Több sztáromat utasította már el, de most! A mostani eset kivétel lesz, én érzem! - nézett az őrre gyilkos szemekkel. Mi következtünk.
- Óh szóval Jordan, most is megpróbálkozol? Na lássuk! - fordult felém gúnyosan. Mosolyogva néztem rá, mire megtalálta a keresett hibát.
- Túl "jó kislány" ebből sose lesz jó énekes. Megint elcseszted Jordan! - nevetett Mr. Tökéj bá.
- Na ide figyeljen! Az oké, hogy leszólja, a főnököm, a tulajdonságaim, de azt ne mondd meg nekem, hogy belőlem mi lesz, mert maga annyit ért a zenéhez mint, Jordan a tánchoz! - kiáltottam az őr arcába.
- Na végre! Jordan gratulálok, egy tökös csaj, jól van mennyetek! - nyitotta ki az ajtót, és nem is tudom, hogy mitöl ilyedtem meg jobban, Jordan-től aki sírt(!!!!) vagy attól, aki az ajtóban fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése