Rettentően sajnálom, ezt a borzasztó hosszú kihagyást, de túl sok dolgom volt, és .....hát ugye a szerelem is lefoglalt eléggé, de most itt vagyok újra!
Meglepetés
- Mi a mókus szelidítőt csinálsz itt? - raktam le a vázát a polcra mikor megláttam Krisszt.
- Oh! Szia hugi! - kacsintott rám. - Igazából kijöttem hozzád, meglátogatni téged, mert hiányoztál! - mondta, és széttárta a karját, hogy öleljem meg. Egy gyors ölelés után tovább faggattam.
- De honnan tudtad, hogy hol lakok? - húztam fel a szemöldököm.
- Szandi felhívott, hogy nagy baj van, és azonnal látogassalak meg! - mondta röhögve. - És ő mondta hova költöztél.
- Aha. És hogy jöttél be? - szegeztem neki a kérdést.
- Emlékszel, hogy otthon anyu mindig a nagy virágos váza altt tartotta a pót kulcsot? - bólintottam. - Na gondoltam te is ott tartod megszokásból, és bejött! - vigyorgott.
- Értem. -ültem le a kanapéra.
- Na de azt mondd, hogy mi az a nagy baj ami miatt haza jöttem? - ült le mellém.
- Ross.... - kezdtem volna, de ő egy morgással megzavart. - Mi van? - kédeztem idegesen.
- A f@szom kivan ezzel a Ross gyerekkel! Ez folyton csak bánt téged Azrita! - fakadt ki.
- Ez nem igaz sőt! Sosem okozott fájdalmat nekem! - sértődtem be.
- Áh csak megcsalt, flörtlölt Laurával, megalázott mind a közben, hogy ő hú de szeret téged! Minden pillanatban a szemedbe hazudott akár hányszor azt mondta, hogy szeret! Ő csak meg akart rakni, nem is szeret igazán! - vágta a fejemhez. És igaza volt...
- De én szeretem őt Krissz! Segíts! - fakadtam sírva mint egy két éves.
- Ahj Azrita! Nem akartam így a fejedhez vágni! Sajnálom hugi! - ölelt magához. Ilyenkor mindig a kiskorunk jut eszembe amikor még 10 éves voltam, és eltörte az egyik barbim lábát, mert nem hagytam békén, és én megharagudtam rá, és egy teljes hétig nem szóltam hozzá, de ő végig könyörgött, hogy ne haragudjak rá, ês hogy szólaljak már meg, Aztán végül azért bocsátottam meg neki, mert oda adta a PS4-ét, hogy törjem össze nyugodtan bosszúból. Persze nem törtem végül össze, de azt tudni kell, hogy azért a playstation-ért legalább 10x mosta le a kocsit, és többször takarította ki a házat hogy anyáék megvegyék neki. Azaz az volt a legnagyobb kincse, de azért hogy hozzá szóljak simán össze törettette volna velem. És ez sokat jelentett nekem.
- Figyu hugi, kezdd zsibbadni vállam! - mondta, arra utalva, hogy engedjem el.
- Oh bocsi! - mondtam, és elengedtem. Ő fájdalmas arcal elkezdte a vállát masszírozni, aztán egyszer csak abba hagyta és bizalmasan rám nézett.
- Van gofri sütőd? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen van, miért? - törölgettem le a könnyeim.
- Anya mindig gofrit csinált, ha sírtál...és mindig segítet, szerintem most is fog! Mindjárt jövök, csak csinálok neked varázs gofrit! - mondta kacsintva, és eltűnt a konyhában. Addig én bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem kapcsolagtni a csatornák között. Nagyjàból egy 10 perc múlva meg is érekezett a kezében két gyönyörű szelet gofrival.
- Oh köszönöm! - vettem el egy szeletet tőle. Az én gofrim nutellás volt, kókusz szórással rajta, az övé pedig eper joghurtos. Épp bele haraptam volna mikor rám kiáltott, hogy várj! Elszaladt a konyhába a kezében a tanyérommal, és mior vissza tért a gofrim tetején egy tejszínhab szív díszelgett.
- Oh! Még elpirulok! - motyogtam, és bele haraptam. - Hmmm! - tört ki belőlem a gofri imádó. - Ez isteni! - magyaráztam, és felfaltam az egészet. Mikor befejeztem épp mondani akartam volna valamit a Krissznek, mikor kitört belőle a nevetés.
- Mi van? - néztem rá értetlenül. De ő csak röhögött továbra is. Kb 10 perc múlva be is fejezte, és végre sikerült kinyögnie, hogy mi olyan vicces.
- Tudod itt törtem magam, hogy vissza hozzam a rêgi szép időket, a gofrival, nosztalgiával stb, de te ezt egy perc alatt felül múltad! - mondta, és megint nevetésbe fulladt.
- Mi van? - kérdeztem teljesen értetlenül. Nevetve elő vette a telóját, és oda adta a kezembe, és akkor megláttam. Az egész arcom csupa nutella volt, mint kiskoromban.
- Na mész te is a fenébe! - mondtam nevetve, és elmentem a zuhanyzóba megmosakodni. Néha elég egy hülye, de ő a bátyám, ês mindent megtennék érte!
- Oh! Szia hugi! - kacsintott rám. - Igazából kijöttem hozzád, meglátogatni téged, mert hiányoztál! - mondta, és széttárta a karját, hogy öleljem meg. Egy gyors ölelés után tovább faggattam.
- De honnan tudtad, hogy hol lakok? - húztam fel a szemöldököm.
- Szandi felhívott, hogy nagy baj van, és azonnal látogassalak meg! - mondta röhögve. - És ő mondta hova költöztél.
- Aha. És hogy jöttél be? - szegeztem neki a kérdést.
- Emlékszel, hogy otthon anyu mindig a nagy virágos váza altt tartotta a pót kulcsot? - bólintottam. - Na gondoltam te is ott tartod megszokásból, és bejött! - vigyorgott.
- Értem. -ültem le a kanapéra.
- Na de azt mondd, hogy mi az a nagy baj ami miatt haza jöttem? - ült le mellém.
- Ross.... - kezdtem volna, de ő egy morgással megzavart. - Mi van? - kédeztem idegesen.
- A f@szom kivan ezzel a Ross gyerekkel! Ez folyton csak bánt téged Azrita! - fakadt ki.
- Ez nem igaz sőt! Sosem okozott fájdalmat nekem! - sértődtem be.
- Áh csak megcsalt, flörtlölt Laurával, megalázott mind a közben, hogy ő hú de szeret téged! Minden pillanatban a szemedbe hazudott akár hányszor azt mondta, hogy szeret! Ő csak meg akart rakni, nem is szeret igazán! - vágta a fejemhez. És igaza volt...
- De én szeretem őt Krissz! Segíts! - fakadtam sírva mint egy két éves.
- Ahj Azrita! Nem akartam így a fejedhez vágni! Sajnálom hugi! - ölelt magához. Ilyenkor mindig a kiskorunk jut eszembe amikor még 10 éves voltam, és eltörte az egyik barbim lábát, mert nem hagytam békén, és én megharagudtam rá, és egy teljes hétig nem szóltam hozzá, de ő végig könyörgött, hogy ne haragudjak rá, ês hogy szólaljak már meg, Aztán végül azért bocsátottam meg neki, mert oda adta a PS4-ét, hogy törjem össze nyugodtan bosszúból. Persze nem törtem végül össze, de azt tudni kell, hogy azért a playstation-ért legalább 10x mosta le a kocsit, és többször takarította ki a házat hogy anyáék megvegyék neki. Azaz az volt a legnagyobb kincse, de azért hogy hozzá szóljak simán össze törettette volna velem. És ez sokat jelentett nekem.
- Figyu hugi, kezdd zsibbadni vállam! - mondta, arra utalva, hogy engedjem el.
- Oh bocsi! - mondtam, és elengedtem. Ő fájdalmas arcal elkezdte a vállát masszírozni, aztán egyszer csak abba hagyta és bizalmasan rám nézett.
- Van gofri sütőd? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen van, miért? - törölgettem le a könnyeim.
- Anya mindig gofrit csinált, ha sírtál...és mindig segítet, szerintem most is fog! Mindjárt jövök, csak csinálok neked varázs gofrit! - mondta kacsintva, és eltűnt a konyhában. Addig én bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem kapcsolagtni a csatornák között. Nagyjàból egy 10 perc múlva meg is érekezett a kezében két gyönyörű szelet gofrival.
- Oh köszönöm! - vettem el egy szeletet tőle. Az én gofrim nutellás volt, kókusz szórással rajta, az övé pedig eper joghurtos. Épp bele haraptam volna mikor rám kiáltott, hogy várj! Elszaladt a konyhába a kezében a tanyérommal, és mior vissza tért a gofrim tetején egy tejszínhab szív díszelgett.
- Oh! Még elpirulok! - motyogtam, és bele haraptam. - Hmmm! - tört ki belőlem a gofri imádó. - Ez isteni! - magyaráztam, és felfaltam az egészet. Mikor befejeztem épp mondani akartam volna valamit a Krissznek, mikor kitört belőle a nevetés.
- Mi van? - néztem rá értetlenül. De ő csak röhögött továbra is. Kb 10 perc múlva be is fejezte, és végre sikerült kinyögnie, hogy mi olyan vicces.
- Tudod itt törtem magam, hogy vissza hozzam a rêgi szép időket, a gofrival, nosztalgiával stb, de te ezt egy perc alatt felül múltad! - mondta, és megint nevetésbe fulladt.
- Mi van? - kérdeztem teljesen értetlenül. Nevetve elő vette a telóját, és oda adta a kezembe, és akkor megláttam. Az egész arcom csupa nutella volt, mint kiskoromban.
- Na mész te is a fenébe! - mondtam nevetve, és elmentem a zuhanyzóba megmosakodni. Néha elég egy hülye, de ő a bátyám, ês mindent megtennék érte!
Légyszíves legyen kövi rész! Már nagyon kíváncsi vagyok.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNagyon jó lett! Csak kérlek kicsit hamarabb hozd a kövi részt, mint ezt! :-)
VálaszTörlés