Ha már ennyire várjatok a kövi részt, most el is hoztam nektek!(bocsánat ha lesz benne helyesírási hiba de ezt a részt telóról írom)
Újabb meglepetés
Miután felfaltuk a gofrijainkat elmentünk aludni.....de ugye nekem egy ágy van csak a szobámban ìgy Krissz a földre kényszerült.
- Tudod sokat gondolkodtam mostanában rajtad meg Rosson. - mondta Krissz miközben leterített egy paplant a földre.
- Igen? Hogy hogy? - ha ő rajtunk gondolkodik akkor ott nagy baj van!!
- Hàt eszembe jutott, hogy szivesen beverném a pofáját! De amúgy azon gondolkoztam, hogy vajon mi jöhet be neked rajta! - nézett rám, aztán kiment a nappaliba egy párnáért.
- Talán az, hogy vicces, önzetlen, megbízható, helyes, tehetséges... - kezdtem el sorolni de Krissz közbe szakított.
- Aha, igen ez te vagy! Nem ő! A megbízható emberek mindig elmennek a találkozókra, vagy szólnak ha mégse jön össze! - ült le a földre.
- De... -vàgtam volna közbe mikor elakadt a szavam.
- Ne próbáld meg bebizonyítani, hogy nincs igazam, mert akkor abba belebuksz. - sóhajtott nagyot.
- Az a baj, hogy igazad van.... - ráztam meg a fejem. Nem hiszem el! Hogy tudtam valakit úgy szeretni, hogy neki én csak egy senki vagyok? Hogy hihettem el, hogy Ő képes lenne szeretni? Miért hitegetett? Miért nem tudna csak egyszer valaki úgy szeretni, ahogyan én őt? Ekkor a könnyeim lassú bánat folyamként elkezdtek lefolyni az arcomon.
- A szerelem szívás! - állapította meg Krissz és oda feküdt mellém az ágyba. Átkarolt és halkan a fülembe súgta:
- Ne félj! Sz@rrá verem, azt a kis senkit!
Eddig mindig megvédtem Rosst....hát most nem fogom! Szenvedjen úgy mint én!
- Aludj jól hugi! - nyomott egy puszit az arcomra.
Néha egy igazi hülye gyerek, de a bátyám, és ha kell itt van számomra...
- Szeretlek tesó! - szóltam utána. Csak egy mosollyal vàlaszolt, és utàna leoltotta a làmpàkat.
Hangos vitatkozásra keltem. Kivánszorogtam a konyhába és Ross ott ült....Krisszel az oldalán.
- Mit akarsz te itt? - kérdeztem fenyegetően.
- Azrita! Én csak.... - indult el volna felém Ross, de Krissz vissza rántotta a székre amin eddig ült.
- Itt maradsz vagy sz@rrá verlek! - parancsolt Rossra.
- Azrita! Én igazán sajnálok mindent! De közbe jött valami, és nem tudtalak hívmi, meg semmi! Én üzenni akartam, csak épp Jordannal voltunk szegényeknek adakozni... - magyarázkodott.
- Hát ennyire hülyének nézel?! Talàlkoztam Jordannal és nagyon nem veled volt! - kezdtem ideges lenni.
- Azrita! Sajnálom! Én nem..... - indult el felém Ross. Ekkor Krissz elé állt, és úgy leütötte, hogy Ross a padlón kötött ki!
- Krissz! - álltam Ross és Krissz közé, mielőtt újra leütné. - Elég lesz! - néztem nyomatékosan a szemébe.
- Most elmegyek sétálni, amikor vissza jövök már ne legyen itt! - mondta vissza folytva a dühét. Nagy nehezen felráncigáltam Rosst a földröl, és leültettem a kanapéra. Szereztem neki egy kis jeget, hogy leápolja a sebeit.
- Szandival voltam.... - nyöszörögte.
- Azért nem jöttél el, mert épp Szandival randiztál?! - akadtam ki.
- Igen - nézett szomorúan a szemembe.
- Tűnj el Ross.... - mondtam még halkan.
- Azrita.... - kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Tűnj el a messzi semmibe! Soha többet nem akarlak làtni! - ordítottam rá. Lassan felállt, és ki sétált az ajtón.
Nem hiszem el.... Szandival?! Ő az egyik legjobb barátnőm! Hogy tehette ezt! És Ross is!! Hisz én annyira szeretem őt! Hogy tehetik ezt velem?
Halkan zokogtam a kanapén fekve mikor Krissz vissza ért a sétàból. Megállt mellettem, és megsimította az arcom. Nagyon puha volt a keze....mint egy női kéz. Ekkor felnéztem és Rydel állt ott mellettem.
- Rydel! - álltam föl, és átkaroltam.
- Annyira utálom őt! - sírtam, miközben ő szorosan átkarolt.
- Én is utálom! Ez egy nagyon buta húzàsa volt! - simogatta a hátam.
- Annyira szeretem őt! - mondtam szipogva.
- Tudom! Ő is téged! Csak nagyon hülye egy gyerek! - nyugtatgatott tovább.
- Akkor miért bánt?! - tettem fel eme költői kérdést. Rydel egész nap nyugtatgatott, és este végül nálam is aludt, velem egy ágyban. Ekkor érzem, hogy mennyire is szerencsés vagyok. Nem csak egy bátyót kaptam, de még egy "nővért" is.
- Hát ennyire hülyének nézel?! Talàlkoztam Jordannal és nagyon nem veled volt! - kezdtem ideges lenni.
- Azrita! Sajnálom! Én nem..... - indult el felém Ross. Ekkor Krissz elé állt, és úgy leütötte, hogy Ross a padlón kötött ki!
- Krissz! - álltam Ross és Krissz közé, mielőtt újra leütné. - Elég lesz! - néztem nyomatékosan a szemébe.
- Most elmegyek sétálni, amikor vissza jövök már ne legyen itt! - mondta vissza folytva a dühét. Nagy nehezen felráncigáltam Rosst a földröl, és leültettem a kanapéra. Szereztem neki egy kis jeget, hogy leápolja a sebeit.
- Szandival voltam.... - nyöszörögte.
- Azért nem jöttél el, mert épp Szandival randiztál?! - akadtam ki.
- Igen - nézett szomorúan a szemembe.
- Tűnj el Ross.... - mondtam még halkan.
- Azrita.... - kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Tűnj el a messzi semmibe! Soha többet nem akarlak làtni! - ordítottam rá. Lassan felállt, és ki sétált az ajtón.
Nem hiszem el.... Szandival?! Ő az egyik legjobb barátnőm! Hogy tehette ezt! És Ross is!! Hisz én annyira szeretem őt! Hogy tehetik ezt velem?
Halkan zokogtam a kanapén fekve mikor Krissz vissza ért a sétàból. Megállt mellettem, és megsimította az arcom. Nagyon puha volt a keze....mint egy női kéz. Ekkor felnéztem és Rydel állt ott mellettem.
- Rydel! - álltam föl, és átkaroltam.
- Annyira utálom őt! - sírtam, miközben ő szorosan átkarolt.
- Én is utálom! Ez egy nagyon buta húzàsa volt! - simogatta a hátam.
- Annyira szeretem őt! - mondtam szipogva.
- Tudom! Ő is téged! Csak nagyon hülye egy gyerek! - nyugtatgatott tovább.
- Akkor miért bánt?! - tettem fel eme költői kérdést. Rydel egész nap nyugtatgatott, és este végül nálam is aludt, velem egy ágyban. Ekkor érzem, hogy mennyire is szerencsés vagyok. Nem csak egy bátyót kaptam, de még egy "nővért" is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése