2 hónap után újra itt vagyok! Jó olvasást!
Azt hiszem szerelmes vagyok!
- Azrita! - simogatta meg a kezem Rydel.
-Itt az ideje, hogy felébredj!
- Jó na! - nyitottam ki a szemem.
- Van egy meglepim számodra! - vigyorgott rám ezerrel, és elkezdett kiráncigálni az ágyból.
- Rydel várj màr! - csoszogtam utána fél kómásan.
- Milyen meglepiről hadoválsz? - kérdeztem meg, két ásítás között. Lassan ki vánszorogtam a nappaliba, és leültem a kanapéra.
- Ahj! Mit csinálsz?! Öltözz! Mindjárt itt lesz! - sürgetett Rydel.
- Ki lesz itt? Mi van? - kezdtem össze zavarodni.
- Jajj csak öltözz fel, és megtudod. Ott van a szobádban egy zacskó, abban van amit fel kell venned! - kacsintott rám.
A zacskóban egy fekete short, és egy piros haspóló volt. Mikor jobban megnéztem észre vettem, hogy rá van írva a tánc csopotunknak a neve a pólóra: "STAR DUST". Ásítások közepette magamra rángattam, majd elindultam a fürdőbe, és össze fogtam egy copfba a hajam.
- Szóval ki lesz itt? - álltam meg a konyhában, a rántottát sütögető Rydel mellett.
- Mó! - vàlaszolta magabiztosan.
- Az miaz? - lehet csak én vagyok ilyen, de fogalmam sincs mi az a Mó...
- Mó egy személy, egy közeli barátom! - oktatott ki, és adott egy tànyért.
- És Krissz hol van? - jutott eszembe, hogy eltűnt a bátyám.
- Elküldtem vásárolni! - mosolygott rám.
- Vásárolni?! Krisszt?! - nevettem fel, és szedtem egy kis rántottát magamnak.
- Igen, azt mondta szívesen elmegy! - Krissz vásárolni megy? Fura.... Lassan megettük a rántottánk, és mikor befejeztük csöngettek.
- Nezdd meg ki az! - noszogatott Rydel. - Ez a te házad! - érvelt letagadhatatlanul. Így hát elindultam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az.
- Szia! - köszönt rám, egy eszméletlenül helyes srác.
- Öhm szia.... - pirultam el egy kicsit.
- Rydel itt van? - nézett mélyen a szemembe azokkal az angyali barna szemeivel. Barna haja össze vissza állt, ami egy ilyen "most keltem" hatást adott a kinézetének.
- Hahó! - nevetett rám.
- Jajj boccs, ne haragudj, igen ott van a konyhában! Gyere be! - taps taps Azrita ezt jól elkúrtad.
- Rydel! - ment oda hozzá a cuki fiú, és megölelte őt.
- Korán jöttél Mó! - nézett az órára Rydel.
- Szóval ő Mó.....- állapítottam meg magamnak.
- Tessék? - fordult felém a cuki fiu, azaz Mó.
- Semmi, csak hangosan gondolkodtam!- nevetgéltem zavartan. Basszus Azrita de béna vagy! Jó, szedd össze magad!
- Amúgy ő itt Azrita! Imádott fogadott húgom! - mutatott be Rydel.
- Nagyon örvendek! Engem Nikolasnak hívnak, de a Mó-t jobban szeretem. - rázott velem kezet.
- Honnan jött a Mó? Ha szabad kérdeznem... - rangadtam meg a témát.
- Kiskoromban mindenki lànynak hitt, mikor meglátott, és mivel édesanyám magyar ezért Mónikának akart hívni, csak ugye fiú lettem. A Nikolast viszont utálom és ézért lettem Mó.
- Magyar az anyukàd? - lepődtem meg.
- Igen, miért? - nézett rám furcsán.
- Én id magyar országról származom! - nevettem fel.
- De érdekes! - mosolygott rám.
- Igen az! - bólogattam.
- Na gyerekek mondom a programot! - lépett közénk Rydel. - Szóval moziba megyünk, és megnézzük az amikor kialszik a fényt! Ki mit szól hozzá? - ecsetelte a tervet Rydel.
- Nekem jó! - rántotta meg a vállát Mó.
- Felőlem is okés! - egyeztem bele akkor már én is.
- És az baj lenne ha még pár barátom eljönne? - nézett ránk félve Rydel.
- Dehogy is.... - mondtam, vagyis mondta.... igazabol egyszerre mondtuk. Vicces volt, csak ram nezett es mosolygott.
- Hát ez fantaszupisztikus! Akkor mindjart üzizek nekik!. - repesett Rydel. Kiviharzott a konyhából, és ketten maradtunk.
- Amúgy te hány éves vagy? - kérdeztem meg.
- 26. Pont ma van a szülinapom. Miért?
- Akkor nagyon boldog szülinapot! Csak kérdeztem. Nem nézel ki annyinak. Olyan 18-19 körülinek néznélek max. - nevettem rá zavartan.
- Igen, mondták már hogy fiatalabbnak tűnök, mint amennyi vagyok! - mosolygott vissza. És az a mosoly. Annyira aranyos feje van, és aaaawh. Nagyon helyes fiu.
- Akkor! Jön: Rachel, Kiara, Rocky, Riker, Krissz, és Szandi.... - hadarta el Rydel.
- RYDEL! - mordultam ra. - En nem akarom őt látni!
- Azrita értsd meg! El kell jönnie! Kérlek! - váltott kérlelőre Rydel.
- Ahj jó! Mikor megyünk? - törődtem bele.
- 2-re megyünk, és most van 12:30. - nézett le az órájára.
- Öhm fél óra az út kb fél órával elöbb elég ha oda erünk akkor van egy fél órám. - számoltam ki.
- Uuu akkor addig elszaladok sminkelni! - sietett Rydel a mosdóba.
- Azrita! Kaphatnék valamit inni? - kérdezte Mó azzal az édes hangjával.
- Persze. Víz/kávé/cola? - soroltam fel a választékot.
- Legyen a víz! - választotta ki. Ezután leültünk a kanapéra, és hosszasan beszélgettünk.
- Ki az akit nem akartál, hogy jöjjön? - kérdezte, miután az égész pohár vizet lehúzta amit adtam neki.
- Egy lány, a volt legjobb barátnőm.... - kezdtem el mesélni, és elvettem tőle a poharat.
- Miért csak volt? Mi lett vele? - folytatta a faggatásom.
- Lefeküdt a barátommal, és....tönkre tett lelkileg..... - válaszoltam, és kicsit kiülhetett az arcomra a szomorúság mert Mó rögtön korrigált.
- Oh, sajnálom, akkor nem bolygatom a témát! - szabadkozott.
- De, nyugodtan! Semmi baj! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Azt a fiút.....még mindig szereted? - fürkészte az arcom.
- Azt hiszem igen..... - húztam meg a vállam. - Igazából fogalmam sincs... szeretem de nagyon fáj amit tett. Össze tört testileg lelkileg, mindenhogy..... és azt hiszem ezt nem fogom tudni megbocsájtani neki..... - magyaráztam, miközben magam elé meredve bambultam ki a fejemből.
- Értem. Sajnálom.... - simította meg a karom.
- Oh, ne sajnàld! És boccs hogy ezzel untatlak! Inkább mesélj magadról! Mi van veled? - tereltem a témát gyorsan.
- Velem? Semmi - nevetett.
- Van barátnőd? - tértem a kérdésre, ami már nagyon szúrta az oldalam.
- Nincs......igazából még sose volt..... - válaszolt, de közben nem nézett rám.
- Tényleg? - lepődtem meg. Egy ilyen helyes fiúnak tuti van barátnője....
- Komolyan. De nekem nem is kell barátnő, jól megvagyok én így egyedül! - mondta teljesen határozottan.
- Hát......te tudod...... - húztam meg a vállam. Rydel egy kis idő múlva elkészült, így elindultunk a moziba édes hármasban.
- A többiekkel hol találkozunk? - kérdezte Mó.
- A mozi előtt! - vágta rá Rydel. Majd szép lassan csöndben haladtunk tovább...
- Magyar az anyukàd? - lepődtem meg.
- Igen, miért? - nézett rám furcsán.
- Én id magyar országról származom! - nevettem fel.
- De érdekes! - mosolygott rám.
- Igen az! - bólogattam.
- Na gyerekek mondom a programot! - lépett közénk Rydel. - Szóval moziba megyünk, és megnézzük az amikor kialszik a fényt! Ki mit szól hozzá? - ecsetelte a tervet Rydel.
- Nekem jó! - rántotta meg a vállát Mó.
- Felőlem is okés! - egyeztem bele akkor már én is.
- És az baj lenne ha még pár barátom eljönne? - nézett ránk félve Rydel.
- Dehogy is.... - mondtam, vagyis mondta.... igazabol egyszerre mondtuk. Vicces volt, csak ram nezett es mosolygott.
- Hát ez fantaszupisztikus! Akkor mindjart üzizek nekik!. - repesett Rydel. Kiviharzott a konyhából, és ketten maradtunk.
- Amúgy te hány éves vagy? - kérdeztem meg.
- 26. Pont ma van a szülinapom. Miért?
- Akkor nagyon boldog szülinapot! Csak kérdeztem. Nem nézel ki annyinak. Olyan 18-19 körülinek néznélek max. - nevettem rá zavartan.
- Igen, mondták már hogy fiatalabbnak tűnök, mint amennyi vagyok! - mosolygott vissza. És az a mosoly. Annyira aranyos feje van, és aaaawh. Nagyon helyes fiu.
- Akkor! Jön: Rachel, Kiara, Rocky, Riker, Krissz, és Szandi.... - hadarta el Rydel.
- RYDEL! - mordultam ra. - En nem akarom őt látni!
- Azrita értsd meg! El kell jönnie! Kérlek! - váltott kérlelőre Rydel.
- Ahj jó! Mikor megyünk? - törődtem bele.
- 2-re megyünk, és most van 12:30. - nézett le az órájára.
- Öhm fél óra az út kb fél órával elöbb elég ha oda erünk akkor van egy fél órám. - számoltam ki.
- Uuu akkor addig elszaladok sminkelni! - sietett Rydel a mosdóba.
- Azrita! Kaphatnék valamit inni? - kérdezte Mó azzal az édes hangjával.
- Persze. Víz/kávé/cola? - soroltam fel a választékot.
- Legyen a víz! - választotta ki. Ezután leültünk a kanapéra, és hosszasan beszélgettünk.
- Ki az akit nem akartál, hogy jöjjön? - kérdezte, miután az égész pohár vizet lehúzta amit adtam neki.
- Egy lány, a volt legjobb barátnőm.... - kezdtem el mesélni, és elvettem tőle a poharat.
- Miért csak volt? Mi lett vele? - folytatta a faggatásom.
- Lefeküdt a barátommal, és....tönkre tett lelkileg..... - válaszoltam, és kicsit kiülhetett az arcomra a szomorúság mert Mó rögtön korrigált.
- Oh, sajnálom, akkor nem bolygatom a témát! - szabadkozott.
- De, nyugodtan! Semmi baj! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Azt a fiút.....még mindig szereted? - fürkészte az arcom.
- Azt hiszem igen..... - húztam meg a vállam. - Igazából fogalmam sincs... szeretem de nagyon fáj amit tett. Össze tört testileg lelkileg, mindenhogy..... és azt hiszem ezt nem fogom tudni megbocsájtani neki..... - magyaráztam, miközben magam elé meredve bambultam ki a fejemből.
- Értem. Sajnálom.... - simította meg a karom.
- Oh, ne sajnàld! És boccs hogy ezzel untatlak! Inkább mesélj magadról! Mi van veled? - tereltem a témát gyorsan.
- Velem? Semmi - nevetett.
- Van barátnőd? - tértem a kérdésre, ami már nagyon szúrta az oldalam.
- Nincs......igazából még sose volt..... - válaszolt, de közben nem nézett rám.
- Tényleg? - lepődtem meg. Egy ilyen helyes fiúnak tuti van barátnője....
- Komolyan. De nekem nem is kell barátnő, jól megvagyok én így egyedül! - mondta teljesen határozottan.
- Hát......te tudod...... - húztam meg a vállam. Rydel egy kis idő múlva elkészült, így elindultunk a moziba édes hármasban.
- A többiekkel hol találkozunk? - kérdezte Mó.
- A mozi előtt! - vágta rá Rydel. Majd szép lassan csöndben haladtunk tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése