8.rész

Borzalom

Először is, áthallottam a másik szobából, amint Rocky horkol, és Rydel pedig éjfélig traccsol, Ratliffel. Riker ölelgetett, Ross legalább nyugton volt. A reggeli is necces volt.
- Jó reggelt! - kiáltott be Rydel a szobánkba. Persze, pont akkor amikor végre elaludnék, na mindegy.
- Hali, mi a reggeli? - kiáltott be Rocky is a szobánkba.
- Amit csinálsz! Rántottát tudsz? - kérdeztem élesen.
- Én nem! - mondta, és a többiek is ilyen választ adtak.
- Ok, akkor én elválalom! - mondta Ross. Na ja, a tojást is 10 percig kereste.
- Figyi, segítek! - mondtam önfeláldozó hangon.
- Nem kell! - vágta rá.
- Nem érdekel! Segítek, mert nem akarok égett tojást enni.
- OK!
- Figyi, nem bírom, hogy ilyen vagy! Szóval, ha én vagyok szerinted a "hibás" akkor BOCSÁNATOT KÉREK! - mondtam, miközben a kezébe nyomtam a sonkát, hogy kockázza fel.
- Te jöttél ide!  Amúgy jó, megbocsátok! - mondta kegyesen.
- Örülök! - mondtam, és megöleltem. Éreztem amint megfeszül minden izma, de nem ölelt vissza, csak állt és lélegzett. Senki nem volt a konyhában, hallottam amint veszi a levegőt. Éreztem, a bőre és a parfüme illatát, és belefúrtam a fejem, a vállába. Egyszer csak körbe fonta a kezét a derekam körül, és kicsit eltolt magától. Éreztem, hogy ez a csók pillanata, de nem nálam....elfordultam, és megkapartam a tojást. Ross csak állt, és nézte amint folytatom a teendőim, mintha semmi se történt volna. Én nem akartam, hogy csókolózzunk, hiszen ő csak a barátom. Alapból, ott van neki Maia, nekem pedig Riker.
- Miért teszed ezt velem? - kérdezte, és megölelt, hátulról. A kezeit átfonta a derekamon, a fejét vállamra tette, és óvatosan megpuszilta a nyakam. Olyan jó érzes volt, de NEM! Elrántottam a fejem, és lefejtettem magamról a karjait.
- Maia üzent, hogy 2 perc múlva itt lesz! - mondtam, mert a telója elkezdett villogni a pulton.
- Azrita! Miért? - kérdezte lágyan, de mielőtt bármit is tehetett volna elkurjantottam magam.
- Reggeli! 
- De jó, már majd éhen haltam.. - nyavalyogtak a többiek, és becsődültek a konyhába. 
- Köszi Édes! - mondta Riker, és adott egy puszit. Ross csak elfordult, de láttam amint, megfeszülnek az izmok a kezében.
- Szia Sziviii! - sikította Maia, és Ross karjába ugrott.  Szenvedélyesen csókolóztak, és én leültem enni. Nem szóltam semmit, csak ettem, bár belül haldokoltam, kívülről erős voltam. Hisz úgyis csak a látszat számít a fiúknak....

1 hónappal később

Egy egész hónapon át jártam, velük turnékra, koncertekre, és nagyjából mindenhova. Rikerrel még mindig járunk, de már legalább külön költöztünk, mindenki külön házban lakik. Raty, és Rydel egymással laknak, Ross egy ideig Maia-val lakott, de szakítottak, így szétköltöztek. Rocky, pedig, a barátnőjével  lakik, akit, én javasoltam neki. Úgy, hívják, hogy Szandi,..... pontosan ő az! Nagyon cukik együtt! Rach, kiköltözött Amerikába, és ha nem dolgozok akkor a csajokkal lógok. A Lynch család adott egy kis pénzt, és Rydel-lel táncstúdiót nyitottunk! Rossal, nagyon jó barátok lettünk, már Ratliff is megkedvelt , mondhatni, a LB-m lett.  

- Jó reggelt édes! - köszöntött Riker, álmosan, és megcsókolt.
- Szia! Mit eszünk reggelire, mert éhen halok? - válaszoltam a lényegre térve.
- Nem tudom, kínai kaja? 
- OK!

- Édes, beszélni akartam veled! - mondta Riker, és láttam a szemében, hogy ez most komoly dolog.
- Mondd! 
- Figyelj, tudod, hogy imádlak, de tudod szakítanunk kéne! Már nem olyanok vagyunk, mint régen!  - válaszolta halkan.
- Egy másik lány? - kérdeztem óvatosan, mert nem igazán akartam tudni, hogy ki miatt dob.
- Igen, nagyon sajnálom! Barátok? - mondta, és kezet nyújtott.
- Barátok! 
- Most sietnem kell, addig laksz nálam ameddig akarsz, akár maradhatsz is, de én most sietek, úgyhogy elmentem fürdeni.
- Jó! - kiáltottam utána. Nem sokkal később kopogtak.
- Gyere be! - kiabáltam.
- Óh, Szia Azrita! Riker? - kérdezte Ross az ajtóban.
- Szia! Fürdik, veled talizik? - kérdeztem, ártatlanul.
- Nem, azt mondta, hogy ma GT5-öt játszunk, de amint hallom mással fog szórakozni! - mondta, és leült az ágyam végébe.
- Képzeld, szakítottuk Rikerrel! - mondtam, és elmorzsoltam egy könnycseppet.
- Úh, tényleg? Úgy sajnálom! Akkor elmegyek! - mondta, és indult is volna el.
- Ne! - kaptam a keze után, de a fájós vállam megreccsent, és feljajdulva estem vissza az ágyba.
- Fáj? 
- Ja! Nagyon! Figyi, megmasszíroznád? Riker ebben nagyon béna! - kérleltem kiskutya szemekkel.
- Persze, szívesen! - oda hajolt a vállamhoz, és megfogta a vállam pólón át.
- Várj, leveszem a pólóm! - mondtam, és ledobtam a földre. Hasra feküdtem, és mivel volt rajtam, melltartó, így csak a pántját látta. A kezét óvatosan a vállamra tette, és megszorította. Nagyon jól csinálta, a bőre, amint a bőrömhöz ért, mintha egy selyem kesztyűben simogatna. Keze lágy volt, de erőteljes.
- Csodás kezed van! - mondtam élvezettel. Már rég befejezte a masszázst, de a kezét nem vette le a vállamról, és valamin nagyon agyalhatott. Nem tudom, hogy min, de azt hiszem azon, hogy hogyan kell kioldani a melltartóm. Gyorsan fölkaptam a pólóm, mert Riker épp akkor lépett ki, SZMOKINGBAN! a fürdő szobából. Milyen lett volna, ha azt látja, hogy most szakítottunk, de az öccse már a melltartóm kapcsának kikapcsolásán gondolkodik.
- Szia öcsi! Mizu? Basszus, most szaladnom kell, majd jövök pussz! - kiáltotta, és kirohant a lakásból.
- Azt hiszem, mennem kell! - mondta Ross és indult is volna haza, de én marasztaltam egy kicsit.
- Én, hulla fáradt vagyok, és látom, hogy te is, úgyhogy dőlj le egy kicsit, aztán elmész, OK? - Ross belement a játékba. Ez eddig kicsit furi, de ami az ágyban történt utána.......

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

7.rész

Szandi

Megálltam a kiszemelt ház előtt, és becsöngettem.

- Ki az? - kérdezte, a kapucsengőn.
- Tippelj, ovis legjobb barátnőd.
- Azrita! Szia, gyere be! - ujjongott, és nyílt is a kapu.
- Te hogy, hogy itt vagy? Te, sírtál? - kérdezte, mikor az arcomra nézett.
- Igen, de hagyjuk. Itt maradhatok pár napig? - kérdeztem félve.
- Persze, de csak akkor, ha elmondod, hogy ki miatt sírtál! - mondta, és szerintem komolyan is gondolta.
- Jó, Ross Lynch miatt sírok.
- Az, az a szöszi énekes? - kérdezte, és elmeséltem neki a teljes sztorit, mikor megcsördült a telóm.
- Haló? - kérdeztem, mivel ismeretlen számról hívtak.
- Azrita? - kérdezte, egy ismerős hang. Amint ráeszméltem, hogy ki az kinyomtam.
- Ki volt az? - kérdezte Szandi, miközben Ghost (Szandi kutyája) az ölemben ült.
- Ross... - feleltem sírva. Bíztam benne, és amiket mondott az..... Csöngettek....
- Ki az? - kérdezte Szandi. A választ nem hallottam, csak annyit láttam, hogy nyitja a kaput.
- Azrita? - kérdezte Ross!
- Húzz el! - mondtam, sírással küszködve
- Annyira sajnálom! Gyere haza! - mondta óvatosan.
- Tudod, ha megölsz valakit után mondhatod, hogy sajnálod, de akkor már mindegy - utaltam, arra, hogy húzzon, a picsába a sajnálatával.
- Azrita! Tudod, csak egyszer akartam túl tenni magam rajtad, amivel azt értem el, hogy megutáltál.
- Hagyj békén! Nem érzed át, hogy mit tettél, hisz te híres vagy, és gazdag, sose voltak bajaid! - ordítottam az arcába.
- Te meg szegény vagy, és csak egy lány, veled sose történhet semmi rossz. Bárcsk életet cserélhetnénk! - mondta, és elment. Nem tudta, hogy ezzel rossz helyre szúrt. Még kicsi voltam, úgy 7 éves, amikor az apukám, az "igazi" meghalt. Most, egy nevelő apukám van, de úgy nézek rá, mintha az igazi lenne. Kicsi koromban, még ugye rendes suliba jártam, és a rosszabbul tanuló diákok, mindig azt mondták, hogy nekik van a legrosszabb életük. Tévedtek! Vannak olyan emberek, akiknek még 56 évesen is él, az apukája. Én, 7 évesen elvesztettem. Most, Ross is erre célzott, igaz nem tudta, de nem csak megkarcolt, hanem szíven szúrt!

Miután Ross elment, beszéltem Rach-csel, Krisszel, és anyuékkal. Mindenkinek megmondtam, hogy jól vagyok és, hogy ne aggódjanak Szandinál vagyok. Senki nem érezte, hogy hazudok....
- Teát? - kérdezte Szandi másnap reggel, mikor felébredtem.
- Komoly? Te régen, utáltad a teát, vagy tévedek? - kérdeztem flegmán.
- Én, utálom, de Ghost imádja! Mutasd a homlokod! 
- Hagyj! - mondtam hisztisen, mert minek akar, ennyire anyáskodni.
- Figyi, elkell mennem dolgozni, ha jön valaki küldd el! Majd 6-ra jövök! - mondta, és elment. 

Végre egyedül lehetek. 

- Úh, éhes vagyok! - beszéltem saját magammal unaloműzés céljából, és kimentem, a konyhába.
- Ne már! - kiáltottam fel, mikor megláttam, hogy nincs semmi ehető a hűtőben. Így hát lementem, a sarki hotdogoshoz, és kivel találkoztam?! 
- Azrita! - kiáltott Riker utánam. Nem sokkal később, Ros is megjelent, de semmit sem mondott, csak idegesen figyelt.
- Figyelj Riker, menj el! - mondtam, még óvatosan.
- De én szerelmes vagyok beléd! Kérlek járj velem!
- Riker! Mennyit ittál tegnap? - kérdeztem, arra utalva, hogy hülye.
- Igen, Riker menjünk, ha nem szeret nincs mit tenni! - mondta Ross.
- Kérlek Azrita! - kérlelt Riker, mikor támadt egy ötletem.
- Tudod mit eddig Ross miatt tagadtam, de fülig szerelmes vagyok beléd! - mondtam, és szorosan átöleltem.
- Tudtam! - mondta Riker, Ross pedig csak idegesen elvágtázott. Mivel, ha ezzel Rossnak fájdalmat okozok, akkor megéri. Riker meghívott estére. Sajnos, most nem otthon aludtak, hanem egy szállodában, és mivel még mindig nem volt ruhám, se bőröndöm, ezért Rydeltől kaptam, egy ruhát.

Halom rózsaszín! Borzalmas! De a hotel még rosszabb volt! Volt 2 nagy ágy, és kész! Úgy aludtunk, mint a heringek, én aludtam Rikerrel, és Rossal! Ráadásul én voltam középen! 

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

6.rész

Riker

- Riker, ne most! Azt hiszem mennem kell... - mondtam, arra utalva, hogy úgy látom sem Maia, sem Ross nem látna túl szívesen.
- Fiúk csukjátok be az ajtót! Fázok! - mondta, egy ismeretlen női hang, azt hiszem, a konyhából.
- Jó anyu! - mondta Rocky, és bevágta mögöttem az ajtót, és kulcsra zárta.
- Óh, szia! - mondta, a nő.
- Öhm... Csókolom?? - kérdeztem félve.
- Nyugodtan tegezz, én a fiúk anyja vagyok! Hívj  Stormie - nak! - mondta, és közelebb jött hozzám.
- Téged, hogy hívnak, és melyik fiam barátnője vagy? - kérdezte, szúrós szemmel.
- Egyiknek se! Mármint én Rachel ismerőse vagyok, és ezért ismerem a fiúkat. Amúgy Azritának hívnak.
- Óh, tényleg? Bocsánat, nem tudtam, azt hittem te is valami új csajszi vagy, mint ő - biccentett Maia felé óvatosan, aki nem is figyelt, mert éppen nagyon magyarázott valamit.
- Nem, én csak egy barát vagyok, aki távozni készül - mondtam óvatosan.
- Hol laksz? - kérdezte.
- Magyar országon, de most azt hiszem, egy szállodában fogok élni, vagy legalább is remélem! - kezdtem megkedvelni Stormiet! Igazán, kedves asszony...
- Óh! Nyugodtan maradj ameddig akarsz, alhatsz a vendégszobában! - aztán halkan hozzá tette - Kéne még egy normális nő rajtam kívül.
- Nem, tényleg nem szeretnék a terhedre lenni!
- Akkor, itt maradsz! Örülök! - mondta, megragadta a kezem, és beráncigált, a konyhába. Így történt, hogy a vacsorát én főzhettem meg! Szuper! De ami, az asztalnál történt......!

- Nagyon örülök, hogy ilyen sokan lettünk vacsorára! - mondta Stormie. Ja, tényleg tök jó, hisz csak 10 emberre kellett főznöm, tök ász....

- Kipp, kopp! - mondta, egy férfi az ajtóból.

- Óh, Szia édes! - mondta Stormie, és az asztalhoz invitálta. Gondolom ő Ross apja.

- Sziasztok Fiúk ! - köszönt, a gyerekeinek akik csak bólintottak, és folytatták az evést. Kivéve Ross, ő nem evett, csak szomorúan bámult maga elé.

- Szia Maia! Hát, itt alszol ma? De csodás! - mondta, cinikusan, de alig lehetett észre venni. 

- Ő, szia...... Te ki is vagy? Mert, téged még nem láttalak! - mondta gorombán, arra utalva, hogy ha tehetné akkor inkább most se látna. Ja, NEM szimpi egy pasi.

- Ő, a csajom! Amúgy, hívd csak Azritának! - mondta Riker, megelőzve engem a válasszal, és ebben, a pillanatban Ross felpattant az asztltól, és elment.

- Áh! Nagyon  "laideur" ! - (csúnyaság, franciául) Ezt, nem hiszem el! 

- Én is örvendek, és jelzem csöndben, 3 évet tanutam franciául, és nekem most nagyon nincs kedvem tovább beszélgetni. Úgy, hogy elmentem! - pattantam fel a helyemről, és felszaladtam az ideiglenes szobámba. Nem hiszem el, mindenki ellenem van! Riker, Maia, Ross papa, és még Ross is. Ekkor kopogtak, az ajtómon!

- Nem vagyok itt! - jelentettem ki, és durcás pofát vágtam amikor Rydel belépett a szobámba.

- Figyi, ne vedd magadra! Mindenkivel ilyen! Csak tűrd, és hidd el meg fog szeretni!

- Hagyj! - mondtam, és elkezdtek potyogni a könnyeim.

- Ó! Most már értem! Ross ugye? - kérdezte, és óvatosan megtörölte az arcom.

- Honnan tudod? - kérdeztem, két orrfújás között.

- Szerinted nem látom, hogy mit csináltok? Ross a szobájában ül, és..... várj,....... 3, 2, 1, és.... - és, hallottunk egy csattanást a szobája felől.

- Ez mi volt? - kérdeztem ijedten.

- A falhoz vágta, a telóját. Mindig ezt csinálja, ha szomorú! Menj oda hozzá, hidd el jó lesz! - mondta bátorítóan. Hát, oké, akkor Yolo.

- Szia! - bújtam be, a szobájába.

- Menj el! - mondta durcásan.

- Nem tehetem, mert Rydel most zárt be minket ide! - mondtam az igazat, mert tényleg bezárta utánam az ajtót.

- Mit akarsz? - kérdezte, de végre rám nézett.

- Megmagyarázni! - mondtam óvatosan, és leültem mellé az ágyra.

- Mit? Hogy miért jársz a tesómmal? Leszarom! Úgy is dobni fog, hisz te csak egy csaj vagy, semmi más! Azt hiszed, hogy  ide jössz, és máris mindenki bírni fog, hát tévedtél! Nehogy azt hidd, hogy bárki is megkedvelt téged, csak kellett egy csicska aki főz! Pont jó voltál erre... - folytatta is volna, csak közbe vágtam üvöltve.

- Azt hiszed, hogy menő vagy? Nem, csak egy bunkó paraszt aki mellesleg öntelt is! Szerinted nem ciki, hogy 20 évesen anyudékkal laksz? Azért jöttem ide, mert híres akarok lenni! Hisz én erre születtem, a zene az életem. De azt hittem, hogy barátok leszünk, és erre kiderül, hogy egy hisztis ovis vagy! Tudod mit, elmentem csinálja meg a vacsorát Maia, ha már annyira tökéletes! - üvöltöttem sírva, és feltéptem az ajtót. Igen, be volt zárva úgyhogy kitörtem tokostul, de nem érdekel, elmegyek.....

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

5.rész

Kedvenc bolt

- Ross? - kérdeztem meglepetten, mikor már szemben álltam vele.
- Szia Azrita! - mondta, és megölelt.
- Te itt, Rocky, mi van? - dadogtam össze vissza, Ross Lynch megölelt, és emlékszik rám! Áááááh nyugi!
- Rocky helyett én jöttem, mert nem ért rá, ha ez volt a kérdés. Őszintén csak tippeltem! - Hihihi OMG! 
- Ez volt a kérdés! Akkor mi lesz? - kérdeztem, mert eléggé izgatott voltam, amiért vele, az én szőke hercegemmel lehetek. Viiiiiiiii! Nyugi! 
- Jó! - válaszoltam magamnak.
- Mi jó? - kérdezte Ross.
- Jah, semmi! - basszus, azt hittem, csak gondoltam. Hupsz!
- Oké! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova! - mondta óvatosan.
- Felőlem! Hova? - kérdeztem, nyugalmat színlelve pedig úgy pörögtem, mint még soha.
- Mehetünk állatkertbe, boltba vásárolni, hisz mint látom nincs bőröndöd! - nézett rám Ross rosszallóan!
- Elkeveredett, és azt hiszem épp Alaszkába tart, de, majd csak vissza kapom! - ugye? Légysziii had kapjam vissza! Abban volt a kedvenc pólóm!
- Az úgy cool! Akkor, elmegyünk  Rydel kedvenc boltjába. Szerintem tetszeni fog neked! - mondta, vissza fojtva a röhögést.
- Nem röhög, együtt érez! Amúgy felőlem mehetünk! Csak egy üzit had küldjek! - mondtam, és előkaptam a telóm. Szólok Krissznek, hogy megjöttem.

Szia Tesó! Minden jól sült el, ne aggódj, beszélj anyuékkal, és, ha kérdik, akkor veled vagyok! Pusz.:Hugi :)

Így történt, hogy együtt mentem Rossal, egy gigantikus plázába, aminek a felében Rydel kedvenc boltja foglalt helyet. Bent aztán rögtön elkezdtem kutakodni. 
- Ez gyönyörű! - mondtam, amint megláttam egy  ruhát ami nem az én stílusom, de attól még rohadt jól nézett ki.
- Azt hiszem Rydelnek is tetszett. Próbáld fel! - mondta Ross, de akkor megláttam az árát.
- Ennyi pénzem nincs! - mondtam kicsit meglepődve.
- Ha jó megveszem neked, ha kell, ha nem! 

- Nekem tetszik! - szólt halkan Ross, miután felpróbáltam.
- Nekem nem, szorít, és úgy érzem magam, mint egy hercegnő.....ami, ugye nem igaz - mondtam undorral a hangomban.
- Szerintem akkor is jól áll Hercehnőm! - mondta a magáét Ross, de ez engem nem izgatott, mert rögtön megtaláltam álmaim ruháját. Egyszerű, de nagyszerű, pont olyan mint én!

- Na, hogy festek? - kérdeztem Ross-tól, és megpördültem előtte.
- Nekem tetszik! Mindkettőben csodás vagy! - mondta, de láttam rajta, hogy csak cukkol.
- Oké, akkor a szürkét megveszem, a másik marad! - döntöttem el nagy nehezen.
- Nekem mindegy! - mondta, és kivette a kezemből a lila csodát.
- Akkor mehetünk? - kérdezte, mosolyogva. Valamit tuti titkol, de mit.....?Mikor a kasszához mentünk, én kifizettem magamnak a szürke szépséget, és megvártam míg Ross megveszi a lila csodát.....?!
- Megmondtam, hogy ne vedd meg! Nem kell! - mondtam, haragot tettetve.
- Nem is neked vettem! Rydelé lesz! - ezt beszívtam!
- Jah, bocs! Ezután jött a hosszú rész, mert gyalog elmentünk Ross-ék házához. Ami egyáltalán nem egy elrejtett ház, nem olyan mint egy atom labor, csak senki nem gondolná, hogy az R5 lakja a házat. Pedig igazán szép, medencés, 2 emeletes. Ross ajtót nyitott, és ami fogadott, na igen, az eszméletlen volt.
- Szia Azrita! - mondta, Riker, és lesmárolt (!?)
- Mit csinálsz? - kérdeztem, egy másodperc múlva, miközben eltoltam magamtól.
- Köszöntelek! Tudod, amióta, megláttalak, azóta.... - be is akarta fejezni, a mondatot, csak valaki, visítva rohant felénk...... egy lány....
- ÁÁÁÁ Rossy cica! Hát, megjöttél? - kérdezte a lány, és konkrétan Ross nyakába ugrott, aztán szenvedélyesen megcsókolta. Ross először csak minket nézett Rikerrel teljesen lefagyva, de aztán, vissza csókolta azt, a csajszit.
- És, hoztál egy vendéget! Micsoda "laideur" ! - (csúnyaság, franciául) - Örülök, Maia vagyok!
- Én, pedig Azrita! Amúgy pedig én is "je vous déteste"! - (utállak, franciául) Nem tudta, hogy 3 évig franciául is tanultam.
 - Jó lányok, ha lehetne angolul! - mondta Rocky, de jobbnak látta, ha most csöndben marad, mert kapott két gyűlölködő pillantást.
- Hümm, valaki csak nem tud franciául?! Milyen........ csodás..... Na, de Rossy ugye itt aludhatok ma? - kérdezte, szörnyen nyávogós hangon. 
- Ja, persze! - mondta Ross, és csalódottan és egyben mérgesen nézett rám.
- Figyelj Azrita, én.... - kezdte Riker, de félbe szakítottam.

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

4.rész

A nagy terv

Este alig tudtam aludni, folyton Krissz tervén agyaltam. Mit akarhat? Sose értettem, a logikáját! Tudom, hogy jó tervei vannak, csak a megvalósítás nem sikerül neki, az esetek 99%-ában! De most talán bízok benne, hogy semmit nem bénázik el. Bár ki tudja...

- Halló, ébredj! Van, 2 tervem!  - üvöltötte, Krissz, egy pohár vízzel a kezében, amit akkor még nem tudtam! Sajnos...
- Na, ha nem kelsz fel, akkor, 1, 2, 3, és... - nyakon öntött vízzel! Nem hiszem el, hogy lehet ilyen bunkó?
- Most meghalsz! - mondtam, és rávetettem magam, és lefogtam. Már kicsi korunk óta, mindig birkózással döntjük, el, hogy én nyerek, mert ez már szinte természetes, hogy én nyerek. Hisz, én erősebb vagyok, vagy mégse.....?
- Te, kis csibész, nem hiába kondizok, egy éve, és végre, húsz éves lettél, most már megverhetlek! - mondta, de ekkor lenyomtam.
- Én,  már 2 éve kondizom, igaz, én, azért, hogy ne úgy nézzek ki, mint a szomszéd néni! - láttam, amint, átfut, Krissz agyán, az az emlék, amikor egy bikiniben, lehajolt! Áhh! Fújj!
- Jó, te győztél, de had mondjam, a tervem!
- Na, had halljam! 
Az első, hogy kiszökünk, Amerikába, én megyek jobbra, te balra, és, aztán talizunk, valahol, és elmondjuk, hogy milyen álmunk vállt valóra.
A második, úgy hangzik, hogy a mivel, te jól énekelsz, én pedig jól gitározok, ezért fölveszünk, egy dalt, megmutatjuk, Ferkónak (az apja lemezkiadóban dolgozik) és, ha ő azt mondja, oké, akkor, eladjuk, és a pénzből, és egy kis könyörgéssel, el is engednek minket, Amerikába, anyáék.
- Nekem tetszik,  mennyit agyaltál rajta? - kérdeztem gyanakodva.
- 1 órát? - mondta, nem túl meggyőzően. Na, mindegy is, nem ez a téma.
2 hónappal, később, be is jött, a terv, elmentünk, eladtuk, a dalunk, amit közösen írtunk, és húztunk, is ki Amerikába. Minden simán ment, túl simán.
- Szia, Rach, mit szólnál, ha, azt mondanám, hogy úton vagyok, Amerikába? - kérdeztem, a válasz, csak egy sikítás volt. Most csekkoltam be, mindjárt fel is szállok.
- Úristen, hogy hogy? Sőt, nem is érdekel, még ma, repcsire szállok, és elmegyek Amerikába! Mikor, indulsz? - kérdezte, de mire megértettem, addigra, már legalább fél perc telt el, ami azt jelenti, hogy fél percig piszkáltak, hogy mondjam már.
- Most fogok még csak felszállni, de mindegy, most mennem kell szia! - mondtam, és gyorsan lecsaptam, a telóm.

- Hahó! Tesó! Ébredj! - mondta, Krissz, a repülőn ülve. A kezében volt, egy pohár Cola, jó sok jéggel.
- Ha? - kérdeztem, fáradsággal  hangomban.
- Tessék! Itt a Cola-d, sok jéggel! - nyújtotta oda az eddig, a kezében lévő Cola-t.
- Köszi! Azt hittem, elfelejtetted, hogy sok jéggel szeretem, de úgy látszik, elefánt vagy - mondtam nevetve. Az előttünk ülő kislány hátrofordult, és igazán csalódottnak tűnt.
- Mi a baj, kicsi lány? - kérdeztem, óvatosan.
- Azt monddtad, hogy elefánt, az a fickó, de nem az, pedig úgy megörültem neki! - mondta, bánatosan, és olyan arcot vágott, mint aki mindjárt sír.
- Azért hívtam elefántnak, mert még emlékszik olyan dolgokra, amik nagyon régen történtek. Az elefántok sosem felejtenek! Azért hívtam elefántnak, mert nem felejtette el, hogy, hogy szeretem, a Cola-t. - mondtam nevetve, a naívságán, és akkor a kislány is felnevetett.
- Most már értem! Hahaha, de vicess! - mondta, és úgy nevetett, hogy attól, még a világ legszomorúbb embere is elmosolyodott volna.
- I played it safe I kept my foot up on the break.. - hallatszott, a Crazy 4 you című dal, a táskámból. Ez, Rach csengőhangja.
- Igen? - kérdeztem, meglepve. Nem számítottam rá, hogy felhív, hisz, minek?
- Ó, szerbusz! Mikor ér, ide, a repcsid? - kérdezte, egy kis idegességgel, a hangjában.
- Még, egy óra. Miért? - kérdeztem, aggódva, mert ha megkérdezte, az akkor azt jelenti, hogy valami baj van.
- Basszus, csak holnap megy gép, Amerikába! A maik, már elmentek. Úgy sajnálom, de egy napig egyedül leszel, egy idegen országban.
- Jó, de nem tudod fölhívni, valamelyik R Lynch-et? - kérdeztem halál nyugodtan, hisz, max egy estét a bátyámnál leszek, nagy cucc.
- Rocky száma meg van,mindjárt intézkedek, várj! - mondta, és kinyomott.
Másfél órával később:
- Rach, megjöttünk, mit intéztél? - kérdeztem, idegesen, mert már leszálltunk, a repülőről, és Krissz, már el is húzott, Floridából, Atlantába. Egy két, megállóval, majd New Yorkba akar menni, de z, ma nem biztos, hogy bejön.
- Ja, hívj, egy taxit, és vitesd el magad, a Wellington Parkba. Az egyik padon, majd ott vár rád, Rocky. Legalább is elméletileg így lesz. Hihihi! - mondta, és gyorsan ki is nyomott.

Hát, neki indultam, a nagy utamnak, egész, a reptér ajtajáig jutottam, amikor, egy taxi, épp, megérkezett, így gyorsan beugrottam, és elfuvaroztattam magam, a Wellington Parkba. Na, onnan, már nagyobb feladat állt előttem, hisz megkellett találnom, azt a bizonyos padot, úgy, hogy, elindultam. Az, a vicc, hogy csak, egy padon ült akárki, úgy, hogy, egyszerű dolgom volt, nem nagyon kellett keresnem, senkit. Azon a padon, egy kapucnis, fekete pulcsis pasi ült, úgy, hogy nem volt kétséges, hogy ki lehet az. Az arcát, nem láttam, csak a hátát, és amikor közelebb mentem, csak akkor vettem észre, hogy nem az, akit keresek.....

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

3.rész

Izgi üzi Jujcii!

- Te csak, szer......? - kérdeztem, mert nem válaszolt.
- Szerettem volna veled találkozni, még egyszer, de, úgy látszik, hogy nem lehet..... - mondta, olyan szomorúan, hogy már majd nem megsajnáltam.- Hát, talán, még találkozhatunk, de csak talán.... - mondtam, de még én se hittem el igazán. Hisz, hogy lehetnék, én, amerikában, táncos, mikor nem élek, még angol nyelvet beszélő államban sem!- Tényleg? Mikor jössz, megint Londonba? - kérdezte, felvidulva.- Soha, mármint nem tudom! Én...össze vagyok, zavarodva, add vissza, a teló Rachelnek! Légyszi!
- Hát....jó! Rach, teló! - kiabált, ki a szobából.
- Na, szia, mizu? Mit tudtál meg? - kérdezte, izgatottan.
- Soha, ne hívj többet! Vegyük, úgy, hogy nem ismersz......nagyon sajnálom, szia! - mondtam, és kinyomtam, a mobilom. Ross csak ki akar használni, mondogattam magamban, hátha, így fel tudom fogni, hogy soha többet, nem tudunk, beszélni. Vagyis, nem akarok, mert soha többet, nem találkozunk, és, ez így nem kell, ez, így csak, nagyon fáj. Rach-ről, is ők jutnak, az eszembe. Rydel, Riker, Ross, Rocky, és talán, még Ratliff is, hisz, ő csak hülye, és kész.Többet, nem is akarok, hallani, az R5-ről! - kiáltottam, és kitöröltem minden rájuk, emlékeztető dolgot, kivéve, azokat a képeket, amiket, a koncerten csináltam, és Rach telefon számát.Soha többet, nem akarok, hallani rólatok! - üvöltöttem, és kitöröltem, az összes számukat, a telómról, a gépről, és minden honnan, ahhonnan, csak tudtam. Sírva,borultam, az ágyamra, hisz, hogy lehet, ez, életem értelme, megkér, hogy legyek, a háttér táncosa, ami álltal, az életem, értelmet nyert volna, és én elutasítom, milyen hülye vagyok! Nem, nem szabad, gyengének lenned, gondoltam, és elaludtam. Úgy 2 óra-kor, arra keltem, hogy a tesóm, halkan, gitározgat, a szobájában. Nem is tudtam, hogy van gitárja! Várjunk, csak, mit hallok......?- Grenada for ya..... - Bruno Mars Grenada, hümm nincs is olyan rossz hanga. Na de mindegy, jé, van egy üzim, Rach-től! :Na Szia! Azt mondtad, hogy ne hívjalak, üzit, ugye küldhetek? Amúgy, nem tudom, hogy mi bajod, de én várok, rád! by.: RossÚr isten! Válasznak, csak egy oké-t kapott, hogy tudja, hogy láttam. Van, egy tervem! 1 héttel később, az egy R5 koncertet, megnéztem, gépen, és az egyik számot, nekem küldték! A Think about You, című szám volt az, (nem  név szerint küldték, mert azt mondták, hogy:"Ezt, a számot, küldjük, egy táncos madárnak, aki olyan elsöprő volt, hogy eltörött az orrom.")2 hónapig, csak tanultam, és minél jobban tanultam, annál , engedékenyebbek voltak, a szüleim. Mivel, suliba, sose jártam, hisz, magán tanárom volt ( kicsit rossz kislány voltam!) hamarabb tudtam, befejezni az anyagot, egy évig, dubla órákat vettem, és minden órára koncentráltam, tanultam, és mikor 20 éves lettem, a szüleim, azt mondták, hogy kérhetek, bármit, amit csak szeretnék, a legtöbb gyerek, erre azt mondta, volna, hogy kocsit kér, de én, mást kértem!!!

- Te csak, szer......? - kérdeztem, mert nem válaszolt.
- Nem, kislányom, nem költözhetsz, ki Amerikába, egy olyan fiúhoz, akit alig ismersz! - mondta anyu szigorúan.- És amúgy sem költözhetsz, semmilyen fiúhoz, a bátyádon, kívül! - mondta, apa még szigorúbban.- Ahj! De, anyu, apu! Itt a lehetőség, hogy híres táncos legyek! Higgyétek el, nem lesz semmi baj! - könyörögtem.- Nem, és nem! Na de Azrita! Miért, nem leszel híres táncos, magyar országon? - kérdezte, anyu.- Ahj! Te ezt, nem érted! Kérlek! - mondtam, idegesen.- Nem, azt hittük, egy kocsit kérsz, és akkor megkaptad volna a nagypapiét, de nem költözhetsz, egy angolul beszélő, idegen országba! - mondta, apu, köszi, a megértést!- Jó, mindegy, a szobámban leszek! - mondtam, és elindultam fölfele, a lépcsőn, mikor, eszembe jutott valami - Krissz, mit kért? - kérdeztem, félve.- Én, is el akartam költözni, Amerikába, csak én más szándékkal, de engem, meg se hallgattak - mondta, Krissz (a bátyám ), gyűlölettel, a hangjában.- De, kicsim, te... - kezdett el védekezni anya, de Krissz közbe szólt.- Tudod, már nem érdekel. Amikor Azrita megszületett, először, azt kívántam, hogy ne teljesítsétek, az ő kérését, se, de aztán, meg már reméltem, hogy jobb szülei lesztek neki, mint nekem, de sajnos, nem teljesült, a kívánságom. - mondta Krissz, olyan utálattal, hogy konkrétan, megsajnáltam. Gondoltam, belemegyek, a játékba, és én is elkezdtem.- Hagyd tesó! A vér, nem válik vízzé! - mondtam, és láttam, hogy Krissz, levette a szitut. Innentől, tuti nyerünk!- Kicsim, kérlek, hallgass meg, mi csak.... - kezdte, anyu, de Krissz közbe szólt.- Tudjuk, csak minket, védetek! Na, ja! A szobámban leszek! - mondta, és elhúztunk, mind a ketten a saját kis zugunkba. Rögtön, mentünk, fel facebookra, és elkezdtünk, chatelni.Azrita: Jók voltunk!Krissz: Imádom, hogy még mindig ismersz!Azrita: Hát, ki ne ismerne, téged? Na jó, anyuék nem ismernek! Krissz: Ja, jogos, na de húztam, ha nem válik, be a színjáték, akkor holnap húzunk!Azrita: Hümm?Krissz: Mind1Mondta, és elhúzott, gitározni. Nem értem, a tervét! Elszökünk? Ha, így Ross-al lehetek, akkor bevállalom.

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

2.rész

Egy Rosszabb nap

- Te ....... te nagyon cool vagy! WoW - mondta, és látszott, hogy azt se tudja mit mondjon.
- Gitározni tudsz? - kérdezte Ratliff ellenszenves hangon. Nyugi, nem akarok, énekes lenni. Azt hiszem...
- Nem, de táncolni azt igen! Amúgy a dobolás, az szerintem menne. Mindig dobos akartam lenni kicsi koromban! - mondtam, és gonosz mosollyal Ratliff felé fordultam, hogy lássam, az arcát. Nagyon ideges lett hihihi.
- Mutasd mit tudsz! - mondta Ross, és ő is talpra ugrott.
- Tudod mit Ross! Ne én csináljam azt, amit te, hanem te azt, amit én! Oké?
- Felőlem! - kacsintott kajánul.
- Jó. Skacok, légyszi lejátszanátok a  Pass me by-t? Ha szabad énekelnék... - mondtam. Az adrenalin szintem az egekben lehetett.
- Vokálozhatok? - kérdezte Rach, és beállt az egyik mikrofon mögé. A  másikat, megkaptam én.
- Oké. Kezdhetjük. - mondta Ross, és ledobta, a pólóját. Furin nézhettem rá, mert csak egy grimaszt vágott, és vissza vette. Mikor megszólalt a dal, úgy éreztem magam, mintha otthon lennék, pedig nem. Nagyon messze voltam a kényelmes ágyamtól, mégis elengedtem magam, és mindent beleadtam. Ross alig bírt követni. Olyan voltam, mint egy süvítő orkán. A hangom is rendben volt, legalább is azt hiszem. A dal végére, Ross, már csak egy helyben állt, úgy lemaradt a táncban. Vicces volt. De, csak egy kicsit.
- Te mikor tanultál meg, így táncolni? - kérdezte Ross, meglepődve.
- Ja, nagyok jók vagytok, így együtt! - mondta Rydel, és rám, és Rach-re mutatott.
- Nagyon köszi! Amúgy hány óra van? - kérdeztem, mikor eszembe jutott, hogy nekem 11-re otthon kéne lennem.
- 12! Miért? - kérdezte Ratliff, gonoszul.
- Úristen! - mondtuk, egyszerre Rach-csel - Haza kell mennem! Sziasztok! - mondtam, és már rohantam is haza. Rach nem sokkal később, utól ért, és haza is kísért. Otthon, aztán kaptam, a fejemre! Gyorsan, telefon számot váltottunk, Rach-csel, és már rohantam is fürödni, majd aludni. 
Másnap, 10-kor keltem és 4-re össze, is dobtam, a cuccaim ( persze, ebben, az is benne volt, hogy vagy, egy órát beszéltünk, Rach-csel telón ). Végül, 6-kor elindultunk, a reptérre, egy óra volt, az út, és mire becsekkoltunk, már indult, is a repülő, így várnunk se nagyon kellett. A bratyóm, fura módon, mellém ült, a repülőn, de a beszélgetésünk, már ott kihalt, hogy: 
- Húzd össze magad, mert bepisilek! - nyafogtam, mert nem fértem el, a lába mellett.
- Mássz át! Avagy, old meg! - mondta, gonoszul, azt hitte, hogy ezzel most kifog rajtam, hát nem! Az lett, a  vége, hogy konkrétan, ráültem, a lábára, és úgy másztam át, visszafele, meg csak belekentem, a vizet, a kezemről, és már is össze húzta magát. Én vagyok, az ész! Nem sokkal később, kaptam, egy üzit Rach-től:
- A piros dzsekim, elvitted magaddal, de tartsd meg ajándék! - tök aranyos!  Egy kicsit később, már otthon is voltunk, még egy óra volt, az út, a Ferihegyi repülőtérről, hazáig, de valahogy, csak túl éltük. Mire haza értünk, már 12 óra volt, és hulla voltam, ezért, csak bevágtam, magam az ágyba, és megpróbáltam elaludni, de valaki folyton megzavart. Ross volt az, egész este, körülötte keringtek, a gondolataim. Volt köztük, egy kérdés is, ami igazán érdekelt: Vajon ő is épp rám gondol, vagy már el is felejtett.......?

                 

Mikor reggel, felkeltem, arra lettem figyelmes, hogy ezerrel csipog, a telóm. Rach 6, azaz 6 hang üzenetet hagyott. Meghallgatom:

1. - Hallod! Ébren vagy? 
2. - Hívj vissza!!!
3. - Megfolytalak, mibe kevertél? Mindenki rajtam keres!
4. - Azonnal hívj fel!
5. - Hahóóóó, ébredj! Hamupipőke, megcsókollak, csak ébredj fel!
6. - Jó, akkor aludj, tovább! Megsértődtem!

Mire visszahívtam, már tiszta ideg volt! Nem tudtam, még annyit se mondani, hogy "Szia", már is lecsapott rám.:

- Na végre, már 100-szor hívtalak! - és ezzel, nem nagyon tévedett sokat - Képzeld el, hogy ma Rydel, felhívott, hogy hol laksz, mert meglátogtnának, erre mikor, mondtam, hogy magyar országon, kiakadtak, és Ross, bedepizett. Utána, Ross, és Ratliff verekedni akartak, nálam, mert akkora már át is jöttek, és úgy beszéltünk, na de verekedni akartak, és szerintem, miattad, azt nem tudom, hogy érted, vagy miattad, de az bisztos, hogy közöd van, a dologhoz! Utána, Ratliff, orrba verte Ross-t, én neki elkezdett folyni, az orra vére, aztán, Rydel, haza küldte Ratliffet, és én szívbajt kaptam, és ezért most Ross, itt ül nálam, és az orrát jegelem, miközben, a többiek szétverik Ratliffet, legalább is elvileg. És..... - mondta volna tovább, de közbe szóltam.

- Ross ott van nálad? - kérdeztem, elhaló hangon, az izgalomtól.

- Igen, de... - megint közbe vágtam.

- Oda adod neki, a telót, hogy beszélhessünk? - mostmár suttogtam annyira izgultam. A szívem, a torkomban dobogott, és a hasam, olyan kicsire össze szűkült, hogy majdnem, hánytam.

- Na ja... - mondta, és oda adta, a telót.

- Szia Azrita! Mizu? - kérdezte Ross látszólag lazán.

- Szia......Hogy van, az orrod? - kérdeztem, óvatosan.

- Túlélem, nem ez az első, már kaptam gitárral is, ez még simogató volt. Már nem, mintha gyakran verekednénk Ratliffel, de gyakran megesik, hogy baromkodásnál, és sérülök meg, ez a kicsiség átka. 

- Min vesztetek össze? - kérdeztem, lassan.

- Valamin, nem fontos - ahj!!!

- Van hozzám köze? - kérdeztem félve, és izgulva.

- Hát, van..... de mondom, hogy mindegy! Azt mondd inkább mizu? - megőrít!

- Beszélek, egy híres énekessel, és mindjárt öngyilkos leszek, mert nem mondasz el semmit.

- Figyi semmi, mindegy! Már...... - hol egy kés, megölöm Rosst!

- Most azonnal elmondod, hogy mi köze hozzám, jó? - kérdeztem, ingerülten.

- Jó, én azt akartam, hogy vegyünk be, mint háttér táncos, ha szeretnéd, de Ratliff, kiakadt, ezen, és mindenki mellém állt, ő meg levert, ennyi.

- Te hülye!

- Én......csak szer......

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

1.rész

Életem koncertje

Az egész úgy indult, hogy unatkoztam. Az egész nyarat úgy töltöttem, hogy énekeltem, és táncoltam. Persze ezt senki se látta, hisz otthon voltam, és egyedül unatkoztam. A bátyám aki épp akkor volt 25 éves, egész nap a haverjaival lógott, így a 19 éves húgára, már nem is volt ideje. Mikor kicsik voltunk, sokat lógtunk együtt, gördeszkáztunk, koriztunk, síeltünk, mert a szüleink kicsi korunk óta, sokat dolgoznak. Most sincs idejük rám, de már a bátyámnak se, úgyhogy most igazán unatkozok. A barátnőm, beleesett valami fiúba aki, magasról tesz a létezésére, és másról már nem is tud beszélni, csak arról a fiúról. Nekem személy szerint, nem jön be, de ízlések, és pofonok. Rengeteget kockultam, mikor eszembe jutott, hogy van valami cuki fiú, az Austin és Ally-ben. Igen, Ross Lynch-ről beszélek, akit akkor, még nem nagyon bírtam, hisz nem ismertem. Rákerestem Youtubon, a dalaira, és kiderült, hogy ő az R5 nevű zenekar énekese. Minden innen kezdődött, szépen Ross függővé váltam, ami jót tett az angol tudásomnak, hisz az interjúkban, mindig angolul beszél, és mivel érdekelt, hogy mit mond, ezért sokat koncentráltam rá, és a végére, már egészen otthonosan mozogtam, az angol nyelvben. Egy két hónappal később, elmentem, egy R5 koncertre, a tesómmal (nem önszántából jött, hanem mert nem hagytam békén, míg meg nem ígérte, hogy eljön velem). A koncert Londonban volt, ahol történetesen a keresztapánk lakott, csak ezért engedtek el, mert ingyen lakhattunk, a keresztapánknál, mert ugye, egy héttel előbb mentünk, mint ahogy a koncert lett volna, és a koncert utáni este mentünk volna haza. Már az első nap, megismerkedtem, egy lánnyal, Rachel-nek (ejtsd: Récsöl) hívták. Kiderült, hogy ő is jön az R5 koncertre és, hogy ő már itt él, 3 éve, egy kicsi albérlet szerűségben.

 - Tök jó, hogy, Londonban lakhatsz! - mondtam, és komolyan gondoltam, hisz az R5 sokszor megfordul itt, és itt van a London Eye, a Tower Bridge, és még egy csomó látnivaló. Sok ember fordul meg itt, ami tök jó, mert így mindenféle helyekről szerezhetsz barátokat.

 - Ja, szerintem is. Imádok, itt lakni, de amúgy, azért van rossz oldala is ennek. Például, mindig esik az eső,  hideg van. - ez semmi, egészen tűrhető, az idő, csak mindig legyen nálad esőkabát, vagy megszívod. 

- Az még egészen tűrhető! - mondtam, de gyorsan elterelődött, a szó, hisz megláttam, egy cuki cipőt, egy bolt kirakatában. Egy fekete converset, és láttam hozzá, egy fekete tüll ruhát, és egy piros tapis nacit. Annyira jól néznének ki együtt!

 - Jujjci, ezeket, megveszem! - mondtam, és bedobtam, a kosárba, a piros nacit, a cipőt, és a tüll rucit. - Jól néznének ki együtt! Hova akarod felvenni? - kérdezte Rachel, és látszott rajta, hogy igazán gondolkodik, azon , hogy ő hová venné fel. 

- A koncertre? A gatya melegít, de a ruha, mégis kicsit nyitott, ha meleg lenne - mondtam, kifele menet, a boltból. 

- Igen, oda tényleg jól nézne ki! - jelentette ki Rachel, és kisvártatva hozzá tette, hogy kölcsön adja, a piros bőrdzsekijét, hogy ha hideg lesz a koncerten. 

- Köszi! Még 3 nap, és koncert ! Olyan jó, nem? - kérdeztem izgatottan.

 - Tudod, nem rajongok annyira értük, mint te, hisz sokat látom őket, de tényleg nagyon jó, hogy koncerteznek. Tudod, nekem nincsenek barátaim, és én mindig a zenébe menekültem, de jó, hogy most itt vagy nekem! Azt hiszem, te vagy a legjobb barátom. Hihihi...

 - Nekem sincs túl sok barátom, de a közül, a kevés közül, te vagy a kedvencem. - így alakult, hogy a bátyám megúszta, a koncertet, mert már biztos volt, hogy együtt fogunk menni Rachellel, és nem akartam, hogy a bátyám bezavarjon, ezen a csajos koncertezésen. A következő két nap, azzal telt, hogy a koncetre készültünk. Vettünk Rachelnek egy új cipőt, és megkapta a feket, hátul halálfej kivágásos pólóm. Nagyon tetszett neki, ezért gondoltam örökre megkapja, hisz én még úgy is vehetek másikat Budapesten. Aztán, fölmentünk, hozzájuk, és karaokiztunk, egy kicsit. 

          Végre eljött a koncert napja! Már annyira vártam! Egész reggel pörögtem, mint egy idióta. A bátyámat, az őrületbe kergettem, a sok Ross Lynchről szóló dumámmal, úgyhogy hamar el lettem küldve Rachelhez, hogy őt fárasszam, ne a tesóm. Na igen, ha valamire rá kattanok, akkor azzal, mindenkit az őrületbe kergetek. Mikor megérkeztem Rach-hez (Récs, a Rachel becézése) már volt vagy 2 óra, de a koncert csak 8-kor kezdődött, sajnos. Addig el kellett foglalnom magam valamivel, így hát addig piszkáltam Rachelt, ameddig el nem jött velem, egy parkba mókust nézni.

 - Nem hiszem, hogy vicces lesz! - mondta kicsit negatívan. 

- Hidd el, hogy az lesz! Na gyerünk, hol a legközelebbi park? - kérdeztem, és úgy éreztem, hogy én vagyok Indiana Jones, aki épp azt kérdi, hogy hol a legyőzésre váró bennszülött.

- Nem túl messze, csak gyere utánam! - mondta Rach, mint akit épp ölni visznek. És így történt, hogy 6 óráig, a parkban fotóztuk a mókusokat. Végül 6-kor beültünk vacsizni egy étterembe, hisz a koncerten nem nagyon lehet enni, és ha most nem ettünk volna tuti éhen haltunk volna, a koncert végéig. Úgy 6:30-ra be is fejeztük a kajálást, és elindultunk a koncert helyszínére, hogy hamar oda érjünk. Sajnos nagyon nagy sor volt, pedig még csak 7 óra volt. Szerencsére, úgy 7:30-ra el is jutottunk a kasszáig, ami jó idő hiszen, a koncert csak 8-kor kezdődött, úgyhogy még időben oda értünk. 

- Jó napot, kérek, egy jegyet! - mondtam, a kasszás pasinak.

 - V.I.P részre, vagy csak sima? - mondta, gonosz hangon. Gondolom, nem szereti, a munkáját, pedig biztos jó muri.

 - Simát. Köszönöm. - mondtam, és elkezdtem nézelődni. 

- Jó napot, én egy tiszteletjegyes vagyok. - mondta, Rach. 

- Neve? - kérdezte sandán a bácsi, és egy füzetet vett elő, amin 4 név szerepelt. Gondolom, a tiszteletjegyesek, sokat fizethettek a jegyért. 

- Rachel..... - a végét, nem hallottam, mert a mögöttem álló pasi hapcizott, és pont a fülembe. Ez után vagy 10 percig csöngött a fülem. 

- Tessék itt van a jegye. - mondta a pénztáros, és kihúzott egy nevet a listáról. 

- Miért más színű a karszalagod, és nem olyan mint az enyém?

 - Mert tiszteletjegyes vagyok. - mondta, és ezennel le is zártuk a témát. És végre elkezdődött a koncert....

A reflektorok megvilágították az egész színpadot, és megjelent az R5.

- Sziasztok! Ezt itt az R5! Ő itt Riker, Rocky, Rydel, Ratliff... - mondta Ross, miközben, a banda tagjait mutatta be, amit persze nagy őrjöngés, és tapsvihar követett.

- És Ross - fejezte be Riker a mondatot. Persze, hogy Ross-nál volt a leghangosabb a sikítás és a taps. Az első számuk a Cali Girls volt, ami ugye jó szám, de én nem ezzel kezdtem volna. Utána a Loud következett, és a többit már nem mesélem el, mert nem emlékszem rá, hisz a Loud-nál elkezdett a tömeg tombolni, és mindenki egyszerre ugrált. Őrült buli volt, az egészből csak annyira emlékszem, hogy ugrálunk, és nagyon jól érzem magam. Marha jó koncert volt. Rach az elején nem nagyon énekelt, velem ellentétben, és amikor rá néztem, csak szavalta a szöveget. Ő a vége felé érezte magát a legjobban. Utolsó előtti számnak a Forget about you-t énekelték el, mire egyszer csak Rach elkezdett húzni a színpad eleje felé. Mi úgy kb. a közepén lehettünk a tömegnek, és onnan úgy tűnt, hogy sose jutunk el, az elejére, de Rachel utat tört nekünk, és az utolsó szám vége felé( ami a Pass me by volt ) már a kordonnál voltunk. Egyszer csak Rach megpiszkálta, az egyik kordon mögött álló őrt. Az idegesen felénk fordult, és gonosz szemekkel páztázott végig minket.

- Rach, hagyd békén, az urat! - mondtam félve attól, hogy kidobnak.

- Mi van? - kérdezte az őr üvöltve, de nem azért, mert ideges volt, hanem mert különben nem hallottuk volna, hogy mit kérdez. Rachel nem tett semmit, csak megmutatta, a karszalagját az őrnek, aki üdvözölte, és engedte átmászni a kordonon. Amikor én is át akartam mászni mordult egyet, de Rach azt mondta, hogy vele jöttem, így át engedett.

- Úr isten! Rach mi ez az egész? Miért másztunk át, és miért engedték, hogy átmásszunk? Amúgy meg honnan van tiszteletjegyed, és azt honnan lehet szerezni? És... - kérdeztem idegesen, mert úgy éreztem, hogy mindenből kihagy.

- Mindjárt megtudsz mindent! - mondta, és tovább vonszolt egy ajtó felé. Ekkor az R5 elbúcsúzott, és lesétált a színpadról. Vége volt a koncertnek, és az emberek elindultak kifelé a teremből. Rach egy kicsi szobába vezetett, amiben volt egy R5-ös kép és egy nagyon nagy kanapé. Ekkor láttam meg, hogy az R5 tagjai is bent vannak, és hulla fáradtan lerogynak a fotelekre.

- Szia Rach! - köszöntötte Ross felvidultan a barátnőmet.Én meg csak álltam, és bámultam. Megölelték egymást, és ekkor jöttem én a képbe.

- Ő kicsoda? - kérdezte Rocky félve.

- Ő itt Azrita! - mondta, Rach, és rám mosolygott.

- Sziasztok..! - hebegtem halkan, a meglepetéstől, és a boldogságtól, hogy itt lehetek,  Ross Lync-csel egy szobában.

- Szia Azrita, honnan ismered Rach-et? - kérdezte Rydel, és óvatosan megölelt.

- Hát ő itt a legjobb barátnőm, de ha várnál egy kicsit, azt megköszönném, mert még meg kellene folytanom. - mondtam, és erre mindenki nevetni kezdett.

- Rach azt már tudom, hogy  hova jöttünk, de, hogy, és miért, és honnan ismered őket, azt nem, és megköszönném, ha elmondanád!

- A teljes nevem Rachel Lynch, én az uncsitesójuk vagyok, és tőlük kunyiztam, a tiszteletjegyet, és azért engedtek át a kordonon, mert ők megkérték, az őröket, hogy, ha jövök, akkor engedjenek át. - hadarta el egy szuszra, azt a sok információt, amelyet, az agyam nehezen bírt befogadni egyszerre, ezért lefagytam, egy kicsit.

- Ha már, a kérdéseknél tartunk, miért hoztad be? - kérdezte Ratliff kicsit sértetten.

- Mert meg kell hallgatnotok ahogy énekel!

- Én nem tudok énekelni! - jutott eszembe, hogy védekeznem kéne.

- Ha Rach azt mondja, hogy jó hangod van, akkor tuti igaza van! - mondta Ross, és közelebb lépett hozzám. - Énekelj! - mondta, és elővette a gitárját, hogy játsszon valamit.

- Mit tudsz? - kérdezte Rocky.

- Minden számotokat! Válassz Ross, amit akarsz! - mondtam, felbátorodva. Ross választása, a Forget about you-ra esett. Elkezdett gitározni, Ratliff dobolt, a lábával, én meg elengedtem magam, és énekeltem.

- Oh no, here we go hear your voice on the radio like every single song is about you.... - mikor a dal véget ért senki nem szólt semmit, de végül Ross megtörte a csendet.....

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .: