Egy Rosszabb nap
- Gitározni tudsz? - kérdezte Ratliff ellenszenves hangon. Nyugi, nem akarok, énekes lenni. Azt hiszem...
- Nem, de táncolni azt igen! Amúgy a dobolás, az szerintem menne. Mindig dobos akartam lenni kicsi koromban! - mondtam, és gonosz mosollyal Ratliff felé fordultam, hogy lássam, az arcát. Nagyon ideges lett hihihi.
- Mutasd mit tudsz! - mondta Ross, és ő is talpra ugrott.
- Tudod mit Ross! Ne én csináljam azt, amit te, hanem te azt, amit én! Oké?
- Felőlem! - kacsintott kajánul.
- Jó. Skacok, légyszi lejátszanátok a Pass me by-t? Ha szabad énekelnék... - mondtam. Az adrenalin szintem az egekben lehetett.
- Vokálozhatok? - kérdezte Rach, és beállt az egyik mikrofon mögé. A másikat, megkaptam én.
- Oké. Kezdhetjük. - mondta Ross, és ledobta, a pólóját. Furin nézhettem rá, mert csak egy grimaszt vágott, és vissza vette. Mikor megszólalt a dal, úgy éreztem magam, mintha otthon lennék, pedig nem. Nagyon messze voltam a kényelmes ágyamtól, mégis elengedtem magam, és mindent beleadtam. Ross alig bírt követni. Olyan voltam, mint egy süvítő orkán. A hangom is rendben volt, legalább is azt hiszem. A dal végére, Ross, már csak egy helyben állt, úgy lemaradt a táncban. Vicces volt. De, csak egy kicsit.
- Te mikor tanultál meg, így táncolni? - kérdezte Ross, meglepődve.
- Ja, nagyok jók vagytok, így együtt! - mondta Rydel, és rám, és Rach-re mutatott.
- Nagyon köszi! Amúgy hány óra van? - kérdeztem, mikor eszembe jutott, hogy nekem 11-re otthon kéne lennem.
- 12! Miért? - kérdezte Ratliff, gonoszul.
- Úristen! - mondtuk, egyszerre Rach-csel - Haza kell mennem! Sziasztok! - mondtam, és már rohantam is haza. Rach nem sokkal később, utól ért, és haza is kísért. Otthon, aztán kaptam, a fejemre! Gyorsan, telefon számot váltottunk, Rach-csel, és már rohantam is fürödni, majd aludni.
Másnap, 10-kor keltem és 4-re össze, is dobtam, a cuccaim ( persze, ebben, az is benne volt, hogy vagy, egy órát beszéltünk, Rach-csel telón ). Végül, 6-kor elindultunk, a reptérre, egy óra volt, az út, és mire becsekkoltunk, már indult, is a repülő, így várnunk se nagyon kellett. A bratyóm, fura módon, mellém ült, a repülőn, de a beszélgetésünk, már ott kihalt, hogy:
- Húzd össze magad, mert bepisilek! - nyafogtam, mert nem fértem el, a lába mellett.
- Mássz át! Avagy, old meg! - mondta, gonoszul, azt hitte, hogy ezzel most kifog rajtam, hát nem! Az lett, a vége, hogy konkrétan, ráültem, a lábára, és úgy másztam át, visszafele, meg csak belekentem, a vizet, a kezemről, és már is össze húzta magát. Én vagyok, az ész! Nem sokkal később, kaptam, egy üzit Rach-től:
- A piros dzsekim, elvitted magaddal, de tartsd meg ajándék! - tök aranyos! Egy kicsit később, már otthon is voltunk, még egy óra volt, az út, a Ferihegyi repülőtérről, hazáig, de valahogy, csak túl éltük. Mire haza értünk, már 12 óra volt, és hulla voltam, ezért, csak bevágtam, magam az ágyba, és megpróbáltam elaludni, de valaki folyton megzavart. Ross volt az, egész este, körülötte keringtek, a gondolataim. Volt köztük, egy kérdés is, ami igazán érdekelt: Vajon ő is épp rám gondol, vagy már el is felejtett.......?
Mikor reggel, felkeltem, arra lettem figyelmes, hogy ezerrel csipog, a telóm. Rach 6, azaz 6 hang üzenetet hagyott. Meghallgatom:
- - Hallod! Ébren vagy?
- - Hívj vissza!!!
- - Megfolytalak, mibe kevertél? Mindenki rajtam keres!
- - Azonnal hívj fel!
- - Hahóóóó, ébredj! Hamupipőke, megcsókollak, csak ébredj fel!
- - Jó, akkor aludj, tovább! Megsértődtem!
Mire visszahívtam, már tiszta ideg volt! Nem tudtam, még annyit se mondani, hogy "Szia", már is lecsapott rám.:
- Na végre, már 100-szor hívtalak! - és ezzel, nem nagyon tévedett sokat - Képzeld el, hogy ma Rydel, felhívott, hogy hol laksz, mert meglátogtnának, erre mikor, mondtam, hogy magyar országon, kiakadtak, és Ross, bedepizett. Utána, Ross, és Ratliff verekedni akartak, nálam, mert akkora már át is jöttek, és úgy beszéltünk, na de verekedni akartak, és szerintem, miattad, azt nem tudom, hogy érted, vagy miattad, de az bisztos, hogy közöd van, a dologhoz! Utána, Ratliff, orrba verte Ross-t, én neki elkezdett folyni, az orra vére, aztán, Rydel, haza küldte Ratliffet, és én szívbajt kaptam, és ezért most Ross, itt ül nálam, és az orrát jegelem, miközben, a többiek szétverik Ratliffet, legalább is elvileg. És..... - mondta volna tovább, de közbe szóltam.
- Ross ott van nálad? - kérdeztem, elhaló hangon, az izgalomtól.
- Igen, de... - megint közbe vágtam.
- Oda adod neki, a telót, hogy beszélhessünk? - mostmár suttogtam annyira izgultam. A szívem, a torkomban dobogott, és a hasam, olyan kicsire össze szűkült, hogy majdnem, hánytam.
- Na ja... - mondta, és oda adta, a telót.
- Szia Azrita! Mizu? - kérdezte Ross látszólag lazán.
- Szia......Hogy van, az orrod? - kérdeztem, óvatosan.
- Túlélem, nem ez az első, már kaptam gitárral is, ez még simogató volt. Már nem, mintha gyakran verekednénk Ratliffel, de gyakran megesik, hogy baromkodásnál, és sérülök meg, ez a kicsiség átka.
- Min vesztetek össze? - kérdeztem, lassan.
- Valamin, nem fontos - ahj!!!
- Van hozzám köze? - kérdeztem félve, és izgulva.
- Hát, van..... de mondom, hogy mindegy! Azt mondd inkább mizu? - megőrít!
- Beszélek, egy híres énekessel, és mindjárt öngyilkos leszek, mert nem mondasz el semmit.
- Figyi semmi, mindegy! Már...... - hol egy kés, megölöm Rosst!
- Most azonnal elmondod, hogy mi köze hozzám, jó? - kérdeztem, ingerülten.
- Jó, én azt akartam, hogy vegyünk be, mint háttér táncos, ha szeretnéd, de Ratliff, kiakadt, ezen, és mindenki mellém állt, ő meg levert, ennyi.
- Te hülye!
- Én......csak szer......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése