Izgi üzi Jujcii!
- Te csak, szer......? - kérdeztem, mert nem válaszolt.- Szerettem volna veled találkozni, még egyszer, de, úgy látszik, hogy nem lehet..... - mondta, olyan szomorúan, hogy már majd nem megsajnáltam.- Hát, talán, még találkozhatunk, de csak talán.... - mondtam, de még én se hittem el igazán. Hisz, hogy lehetnék, én, amerikában, táncos, mikor nem élek, még angol nyelvet beszélő államban sem!- Tényleg? Mikor jössz, megint Londonba? - kérdezte, felvidulva.- Soha, mármint nem tudom! Én...össze vagyok, zavarodva, add vissza, a teló Rachelnek! Légyszi!
- Hát....jó! Rach, teló! - kiabált, ki a szobából.
- Na, szia, mizu? Mit tudtál meg? - kérdezte, izgatottan.
- Soha, ne hívj többet! Vegyük, úgy, hogy nem ismersz......nagyon sajnálom, szia! - mondtam, és kinyomtam, a mobilom. Ross csak ki akar használni, mondogattam magamban, hátha, így fel tudom fogni, hogy soha többet, nem tudunk, beszélni. Vagyis, nem akarok, mert soha többet, nem találkozunk, és, ez így nem kell, ez, így csak, nagyon fáj. Rach-ről, is ők jutnak, az eszembe. Rydel, Riker, Ross, Rocky, és talán, még Ratliff is, hisz, ő csak hülye, és kész.Többet, nem is akarok, hallani, az R5-ről! - kiáltottam, és kitöröltem minden rájuk, emlékeztető dolgot, kivéve, azokat a képeket, amiket, a koncerten csináltam, és Rach telefon számát.Soha többet, nem akarok, hallani rólatok! - üvöltöttem, és kitöröltem, az összes számukat, a telómról, a gépről, és minden honnan, ahhonnan, csak tudtam. Sírva,borultam, az ágyamra, hisz, hogy lehet, ez, életem értelme, megkér, hogy legyek, a háttér táncosa, ami álltal, az életem, értelmet nyert volna, és én elutasítom, milyen hülye vagyok! Nem, nem szabad, gyengének lenned, gondoltam, és elaludtam. Úgy 2 óra-kor, arra keltem, hogy a tesóm, halkan, gitározgat, a szobájában. Nem is tudtam, hogy van gitárja! Várjunk, csak, mit hallok......?- Grenada for ya..... - Bruno Mars Grenada, hümm nincs is olyan rossz hanga. Na de mindegy, jé, van egy üzim, Rach-től! :Na Szia! Azt mondtad, hogy ne hívjalak, üzit, ugye küldhetek? Amúgy, nem tudom, hogy mi bajod, de én várok, rád! by.: RossÚr isten! Válasznak, csak egy oké-t kapott, hogy tudja, hogy láttam. Van, egy tervem! 1 héttel később, az egy R5 koncertet, megnéztem, gépen, és az egyik számot, nekem küldték! A Think about You, című szám volt az, (nem név szerint küldték, mert azt mondták, hogy:"Ezt, a számot, küldjük, egy táncos madárnak, aki olyan elsöprő volt, hogy eltörött az orrom.")2 hónapig, csak tanultam, és minél jobban tanultam, annál , engedékenyebbek voltak, a szüleim. Mivel, suliba, sose jártam, hisz, magán tanárom volt ( kicsit rossz kislány voltam!) hamarabb tudtam, befejezni az anyagot, egy évig, dubla órákat vettem, és minden órára koncentráltam, tanultam, és mikor 20 éves lettem, a szüleim, azt mondták, hogy kérhetek, bármit, amit csak szeretnék, a legtöbb gyerek, erre azt mondta, volna, hogy kocsit kér, de én, mást kértem!!!
- Te csak, szer......? - kérdeztem, mert nem válaszolt.
- Nem, kislányom, nem költözhetsz, ki Amerikába, egy olyan fiúhoz, akit alig ismersz! - mondta anyu szigorúan.- És amúgy sem költözhetsz, semmilyen fiúhoz, a bátyádon, kívül! - mondta, apa még szigorúbban.- Ahj! De, anyu, apu! Itt a lehetőség, hogy híres táncos legyek! Higgyétek el, nem lesz semmi baj! - könyörögtem.- Nem, és nem! Na de Azrita! Miért, nem leszel híres táncos, magyar országon? - kérdezte, anyu.- Ahj! Te ezt, nem érted! Kérlek! - mondtam, idegesen.- Nem, azt hittük, egy kocsit kérsz, és akkor megkaptad volna a nagypapiét, de nem költözhetsz, egy angolul beszélő, idegen országba! - mondta, apu, köszi, a megértést!- Jó, mindegy, a szobámban leszek! - mondtam, és elindultam fölfele, a lépcsőn, mikor, eszembe jutott valami - Krissz, mit kért? - kérdeztem, félve.- Én, is el akartam költözni, Amerikába, csak én más szándékkal, de engem, meg se hallgattak - mondta, Krissz (a bátyám ), gyűlölettel, a hangjában.- De, kicsim, te... - kezdett el védekezni anya, de Krissz közbe szólt.- Tudod, már nem érdekel. Amikor Azrita megszületett, először, azt kívántam, hogy ne teljesítsétek, az ő kérését, se, de aztán, meg már reméltem, hogy jobb szülei lesztek neki, mint nekem, de sajnos, nem teljesült, a kívánságom. - mondta Krissz, olyan utálattal, hogy konkrétan, megsajnáltam. Gondoltam, belemegyek, a játékba, és én is elkezdtem.- Hagyd tesó! A vér, nem válik vízzé! - mondtam, és láttam, hogy Krissz, levette a szitut. Innentől, tuti nyerünk!- Kicsim, kérlek, hallgass meg, mi csak.... - kezdte, anyu, de Krissz közbe szólt.- Tudjuk, csak minket, védetek! Na, ja! A szobámban leszek! - mondta, és elhúztunk, mind a ketten a saját kis zugunkba. Rögtön, mentünk, fel facebookra, és elkezdtünk, chatelni.Azrita: Jók voltunk!Krissz: Imádom, hogy még mindig ismersz!Azrita: Hát, ki ne ismerne, téged? Na jó, anyuék nem ismernek! Krissz: Ja, jogos, na de húztam, ha nem válik, be a színjáték, akkor holnap húzunk!Azrita: Hümm?Krissz: Mind1Mondta, és elhúzott, gitározni. Nem értem, a tervét! Elszökünk? Ha, így Ross-al lehetek, akkor bevállalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése