7.rész

Szandi

Megálltam a kiszemelt ház előtt, és becsöngettem.

- Ki az? - kérdezte, a kapucsengőn.
- Tippelj, ovis legjobb barátnőd.
- Azrita! Szia, gyere be! - ujjongott, és nyílt is a kapu.
- Te hogy, hogy itt vagy? Te, sírtál? - kérdezte, mikor az arcomra nézett.
- Igen, de hagyjuk. Itt maradhatok pár napig? - kérdeztem félve.
- Persze, de csak akkor, ha elmondod, hogy ki miatt sírtál! - mondta, és szerintem komolyan is gondolta.
- Jó, Ross Lynch miatt sírok.
- Az, az a szöszi énekes? - kérdezte, és elmeséltem neki a teljes sztorit, mikor megcsördült a telóm.
- Haló? - kérdeztem, mivel ismeretlen számról hívtak.
- Azrita? - kérdezte, egy ismerős hang. Amint ráeszméltem, hogy ki az kinyomtam.
- Ki volt az? - kérdezte Szandi, miközben Ghost (Szandi kutyája) az ölemben ült.
- Ross... - feleltem sírva. Bíztam benne, és amiket mondott az..... Csöngettek....
- Ki az? - kérdezte Szandi. A választ nem hallottam, csak annyit láttam, hogy nyitja a kaput.
- Azrita? - kérdezte Ross!
- Húzz el! - mondtam, sírással küszködve
- Annyira sajnálom! Gyere haza! - mondta óvatosan.
- Tudod, ha megölsz valakit után mondhatod, hogy sajnálod, de akkor már mindegy - utaltam, arra, hogy húzzon, a picsába a sajnálatával.
- Azrita! Tudod, csak egyszer akartam túl tenni magam rajtad, amivel azt értem el, hogy megutáltál.
- Hagyj békén! Nem érzed át, hogy mit tettél, hisz te híres vagy, és gazdag, sose voltak bajaid! - ordítottam az arcába.
- Te meg szegény vagy, és csak egy lány, veled sose történhet semmi rossz. Bárcsk életet cserélhetnénk! - mondta, és elment. Nem tudta, hogy ezzel rossz helyre szúrt. Még kicsi voltam, úgy 7 éves, amikor az apukám, az "igazi" meghalt. Most, egy nevelő apukám van, de úgy nézek rá, mintha az igazi lenne. Kicsi koromban, még ugye rendes suliba jártam, és a rosszabbul tanuló diákok, mindig azt mondták, hogy nekik van a legrosszabb életük. Tévedtek! Vannak olyan emberek, akiknek még 56 évesen is él, az apukája. Én, 7 évesen elvesztettem. Most, Ross is erre célzott, igaz nem tudta, de nem csak megkarcolt, hanem szíven szúrt!

Miután Ross elment, beszéltem Rach-csel, Krisszel, és anyuékkal. Mindenkinek megmondtam, hogy jól vagyok és, hogy ne aggódjanak Szandinál vagyok. Senki nem érezte, hogy hazudok....
- Teát? - kérdezte Szandi másnap reggel, mikor felébredtem.
- Komoly? Te régen, utáltad a teát, vagy tévedek? - kérdeztem flegmán.
- Én, utálom, de Ghost imádja! Mutasd a homlokod! 
- Hagyj! - mondtam hisztisen, mert minek akar, ennyire anyáskodni.
- Figyi, elkell mennem dolgozni, ha jön valaki küldd el! Majd 6-ra jövök! - mondta, és elment. 

Végre egyedül lehetek. 

- Úh, éhes vagyok! - beszéltem saját magammal unaloműzés céljából, és kimentem, a konyhába.
- Ne már! - kiáltottam fel, mikor megláttam, hogy nincs semmi ehető a hűtőben. Így hát lementem, a sarki hotdogoshoz, és kivel találkoztam?! 
- Azrita! - kiáltott Riker utánam. Nem sokkal később, Ros is megjelent, de semmit sem mondott, csak idegesen figyelt.
- Figyelj Riker, menj el! - mondtam, még óvatosan.
- De én szerelmes vagyok beléd! Kérlek járj velem!
- Riker! Mennyit ittál tegnap? - kérdeztem, arra utalva, hogy hülye.
- Igen, Riker menjünk, ha nem szeret nincs mit tenni! - mondta Ross.
- Kérlek Azrita! - kérlelt Riker, mikor támadt egy ötletem.
- Tudod mit eddig Ross miatt tagadtam, de fülig szerelmes vagyok beléd! - mondtam, és szorosan átöleltem.
- Tudtam! - mondta Riker, Ross pedig csak idegesen elvágtázott. Mivel, ha ezzel Rossnak fájdalmat okozok, akkor megéri. Riker meghívott estére. Sajnos, most nem otthon aludtak, hanem egy szállodában, és mivel még mindig nem volt ruhám, se bőröndöm, ezért Rydeltől kaptam, egy ruhát.

Halom rózsaszín! Borzalmas! De a hotel még rosszabb volt! Volt 2 nagy ágy, és kész! Úgy aludtunk, mint a heringek, én aludtam Rikerrel, és Rossal! Ráadásul én voltam középen! 

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .: