Változás
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az? - néztem Ross-ra nagy szemekkel.
- Ismerem, a hangod! - nevetett rám.
- Azrita! Wííííííí! - "rohant" na jó, magassarkú cipőben inkább topogott felém Rydel, és ölelt át szorosan.
- Öhm, szia..... - toltam el magamtól, óvatosan.
- Mi a baj? - nézett rám nagy szemekkel.
- Semmi, csak azt szeretném, ha úgy bánnátok velem, mintha nem ismernétek jó?
- Akkor jó... - indult vissza Rydel az asztalához, könny cseppekkel a szemében.
- Oké, most jöhetne, a véleményezés, és az, hogy felírjátok-e a bejutók közé, vagy sem! - mondta Rach arra utalva, hogy na húzzuk túl sokáig.
- Jó, kezdhetem én? - kérdezte Riker, mivel senki nem ellenkezett belekezdett, a véleményébe.
- Nem volt rossz, de azért még van mit javítani. A szív megvolt, a tehetség is, csak egy dolog nem, de nem tudom mi.....lehetne, hogy énekelsz még egy dalt, lehetőleg tőlünk? - mosolygott kajánul.
- Imádlak titeket! Argh, persze! - bólintottam rá. - Melyik dal legyen? Válasszatok ti! - bíztam rájuk a választást, hisz úgyis tudom az összes számuk.
- A Think about you! - vágta rá Ross.
- Oké! - kezdtem el. Még sosem éreztem ilyen hosszúnak ezt a dalt. Ross egész dal alatt nézett, de úgy. Olyan megvetéssel, utálattal még Maia sem nézett rám SOHA! De a dal vége még rosszabb volt.
- *Taps, taps taps* Milyen ügyes itt valaki. Figyelj, ismerlek ebben volt szív, mert beleadtál mindent, volt benne tehetség mert az vagy, csak tapasztalat nem volt. Ugye még sose volt, hogy szerettél valakit, de nem lehetett a tiéd, ugye sose dobtak úgy, hogy ha fájt, akkor is szeretted, és sosem volt, hogy nem szereztél meg magadnak egy fiút akit akartál? Tudod, ez az amit én hiányolok, a tapasztalat... - Vágta a fejemhez Ross.
- De Ross, ezt nem kéne! - nézett rá szúrósan Rach.
- Nyolcunk (Rydel, Rocky, Ross, Ratlif, Ryland, Rach, Riker, Azrita) közül, én voltam aki legtöbbet csalódott, én vagyok az énekes, én jártam a legtöbb lánnyal, és én vagyok most túl, egy hangszál műtéten, amit lehet, hogy elrontottak, és lehet, hogy soha nem lesz rendes a hangom! - ordította Ross, és félbe törte a tollát.
- Jó Ross, akkor szavazzunk! - sietett Rach a segítségemre.
Rydel: Igen
Ryland: Nem
Riker: Igen
Rocky: Igen
Ratlif: Nem
Ross: NEM (!!!!)
- Az azt jelenti, hogy....döntetlen! 3-3 szavazat ide is és oda is! - nézett rémülten Rach.
- Ez esetben Rach, te is szavazhatsz! - vágta rá Rydel.
- Nem!! - reagált rá gyorsan Ross - Ez esetben az első helyen álló énekes aki ugye Laura fog szavazni! - nevetett kajánul. Így lett behívva Laura aki ugye teljesen egyértelműen:
- Igen, tovább jutottál Cicám! - mondta Laura. HOGY MIIIIII? Néztem rá ÓRIÁSI szemekkel. Ross is kb így reagált.
- Köszönöm! - mondtam, és Rach bevezetett abba a szobába ahova azokat viszik, akik tovább jutottak. Persze mondanom se kell, akikre én tippeltem mind bent voltak.
- Szia Azrita? - fogta meg a vállam Laura.
- Nagyon.. - kezdtem volna megköszönni, de közbevágott.
- Nehogy azt hidd, hogy miattad csináltam! Azért tettem, hogy lássalak veszíteni. Ja, és hogy lásd, hogy amint elmentél, rögtön vissza könyörögte hozzám magát Ross! - nevetett "gonoszribancosan".
- Azt hittem, hogy Maia-val járt! - néztem rá furcsán.
- Az csak kamu volt! - nézett rám idegesen.
- De ha veszíteni akarsz engem látni, akkor csak szólok nem fog menni! - vetettem oda, és elmentem. Persze ezután, volt egy órám,(ha nem kettő)amiben azt csinálhattam amit akartam. Elmentem Jordan-nel a McDonaldsba, aztán pedig a közeli vidámpark mellé vattacukorért. Végül vissza mentem abba a házba ahol a meghallgatás volt, Jordan már nem kísért el, mert a bátyámnak kellett segítenie betanulni az új daluk. Mikor beléptem a házba tök sötét volt. Ekkor meghallottam, egy hangot, ami a velem szemközti ajtó mögül érkezett. Gondoltam benézek, hát igen, megtettem. Nem szabadott volna! Kicsit kinyitottam az ajtót, két ember ült a földön, sötétben. Halkan beszélgettek, bár azt nem értettem, hogy miről, de azt igen, hogy kik azok. Ross és Laura ült a földön, így:
Ross hátulról átkarolta Laurát, és a kezeit a mellén pihentette. Lesokkolva álltam, az ajtóban, és figyeltem őket.....vagyis inkább csak bámultam, de mire észbe kaptam, már teljesen más pozícióban voltak.
Itt becsaptam az ajtót, és elszaladtam, messze messze attól a háztól, ami esélyt adna arra, hogy azt csináljam amit szeretnék. Azt hiszem 8 utcányira lehettem már attól a háztól, mikor kiderült, hogy rossz házba mentem be, és igen Ross és Laura voltak benn, de az már csak egy véletlen, hogy én oda mentem, mert az Laura apjának egyik háza volt, egy utcányira az igazi stúdiótól, amiben reggel voltam.
- Hát ez fantasztikus! Mi jöhet még? - kérdeztem, mire lepottyantotta a választ egy kedves galamb pont a vállamra, mázli, hogy nem jön ki belőle a folt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése