35. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog ez a rész! Ha igen kérlek jelezzétek kommentben vagy a chat-ben! Köszi <3

Jobb vagy bal?

- Mi van cicám? - öle!et át Ross.

- Semmi....- vontam meg a vállam.

- Mondjad drágám! - kezdte el csókolgatni a nyakam. Annyira jó volt, de közben rossz is. Vágytam rá is és Mó-ra is. Minden csókja perzselte a bőröm, apró puha ajkai kényeztették a nyakam minden pontját. Kezével átkarolta a derekam, majd folytatta a puszilgatásom. 

- Kívánlak... - súgta.

- Tudom.....de most mennem kell! - bújtam ki a karjaiból. 

- Hova mész? - nézett utánam, miközben abba a gyönyörű szőke hajába beletúrt.

- Figyelj ez köztünk nem fog menni te folyton csak bántasz.... De ne félj majd még találkozunk...... Talán.... - mondtam majd elszaladtam. 

- Várj! Itt a kocsi kulcs! - dobta oda a kulcsot a kezembe. - Menj ezzel! 

- És te? - néztem rá kérdően.

- Azzal te ne foglalkozz! Menj! Szia! - dobott egy puszit majd vissza ment a házba. Bepattantam a kocsiba, és egész hazáig száguldva vezettem. Nem tudom miért, de nagyon haza akartam érni. 

Mikor oda értem kiszálltam a kocsiból, és berohantam a hâzba.

- Mó? - néztem kérdőn Rydelre.

- MERRE VOLTÀL?! ÚGY AGGÓDTUNK ÉRTED! - ölelt ât.

- Nincs itt? - kerestem a tekintetemmel, de nem lâttam sehol.

- Nincs, amikor mondtad, hogy kivel vagy  lerakta a telefont majd elviharzott... - ölelgetett tovâbbra is Rydel.

- Krissz?

- A táncteremnél hátha oda mentél.. 

- Hívdd fel, ês mondd el neki, hogy jól vagyok ês, hogy sajnâlom! De most el kell mennem! - mondtam rydelnek, és mâr szedtem is a cuccom.

- Nem, nem kisasszony! Most itt maradsz! Most jöttél haza! Hova akarnâl menni?! - állt elém Rydel.

- Hol lakik? - tettem fel a kêrdêsem nem törődve Rydel vâlaszâval. 

- Ki? - nêzett rám furán.

-Vajon ki?! Mó! - ahj ilyen egyértelmű kérdêst.

-Aaaaah! Na de....ahj! St.Georgia street 8. - mondta megadóan.

- Köszönöm! Imádlak! - adtam neki egy puszit, ês mâr mentem is. 

Hamar oda talâltam, köszönthetjük ezt a google maps-nek is akár...de maradjunk annyiban, hogy én vagyok az ügyes!

- St. Georgia street 8... Ez az! - mondtam halkan, majd becsöngettem a hâzba. Egy gyönyörű csaj nyitott ajtót. Szép hosszú szőke haja volt, telt ajkai, és gyönyörű zöld szeme. 

- Ki az? - szegezte rám azokat a macska szerű zöld szemeit.

- Azrita.... Mó itt lakik? -mondtam, miközben egyik lábamról a mâsikra dölöngèltem.

- Hogy ki? - nevetett. - Nikolasra gondolsz? - nevetett tovâbb.

- Igen. Szóval itt lakik? - nevettem ên is zavartan.

- Igen, gyere megmutatom hol! - mondta, majd belém karolt, és elvezetett a hâtsó kertbe egy kis hâzikó szerűséghez.

- Tessék! - mutatott a kunyhóra, majd elindult vissza fele. Bekopogtam, majd elkezdtem râgni a körmöm. Mi van ha többet nem akar lâtni? És mi lesz Rossal? Ekkor az ajtó lassan kinyílt. Egy nagyon aranyos kislâny nèzett râm, egy macit szorongatva.

- Ki az? - hallottam bentről egy fêrfi hangot.

- Egy nagyon csinos lâny..... - mondta a kislâny majd râm mosolygott, és kijjebb nyitotta az ajtót. Ekkor meg!âttam mögötte Nikolast.

- Oh szia.... - nézett râm. A szeme szomorú volt, de közben mosolygott.

- Bemehetk? - kêrdeztem fêlve. Nem mertem a szemébe nézni, ezért inkâbb a cipőm orrât tanulmânyoztam.

- Gyere.....Cindy te pedig vegyêl fel egy pulóvert, hideg van! Sipirc! - mosolygott a kislânyra, aki nevetve elszaladt. Mikor beléptem megcsapta az orrom a rântotta illat. Egy hölgy tevêkenykedett a konyhâban. 

-  Jó napot......vagyis estét! - köszöntem be. A hölgy râm nézett, majd meglepetten nevetett egyet. 

- Szia drágám! Hogy hívnak? - jött közelebb. 

-Anya ő itt Azrita! Azrita ő itt az anyukám! - mutatott be minket egymâsnak Nikolas.

- Azrita? ....- kérdezett vissza, majd kissebb gondolkodás után folytatta - Azt mondtad, hogy csinos, de azt nem, hogy ennyire! - csapott egyet Mó vâllára nevetve.

- Anya! - förmedt rá Nikolas.

- Gyere egyél velünk! - invitâlt a hölgy majd, elkísért az asztalhoz, a kezêben egy serpenyő rântottâval. 

- Nincs késő az evêshez? - nevettem, de azért elfogadtam a felkêrêst.

- Cindy! - kiáltott Mó. Nem sokkal kêsőbb a kislâny a macijât lóbâlva beszaladt a konyhâba, ês asztalhoz ült.

- Apât nem vârjuk meg? - kérdezte Mó.

- Majd jön ő is. Ne aggódj! Csak nem akarom, hogy elhűljön a vacsora! - mondta a hölgy majd evéshez lâtott. Mindannyian követtük a példâjât. Néma csöndben ettünk, csak nêha a kis Cindy kacagása zavarta meg ezt az igazân nyomasztó csöndet.

- Amúgy, hogy kerültêl ide? - kérdezte Nikolas mikor végzett. 

- Beszé!ni akartam veled a ma törtêntekről... - mondtam kicsit zavartan, majd bekaptam az utolsó falatom.

- Szerintem nincs miről beszélnünk. A nagyid haldoklik, te bânatodban az exedhez futottâl, amíg mindenki aggódott érted. Nincs mit ezen beszélni. - vonta meg a vâllât fagyosan. Auch!

- Ez nem egészen így volt....- gondolkodtam el.

- Figyelj, sok boldogsâgot nektek! - mondta, majd megtörölte a szâjât ês felâllt az asztaltól.

- Nem jöttünk össze újra.. - âlltam fel ên is.

- Ha csak erről akarsz beszélni akkor tâvozhatsz...- vetette oda foghegyről.

- Na de Nikolas! - nêzett rá szigorúan az anyja.

- Hagyja csak igaza van, és köszönöm szépen a vacsorât,de ên most tâvozom. - mondtam majd kiléptem a kapun. Hallottam ahogy elindul utânam Mó, de én csak mentem. Egyenesen ki a kertkapun.

- Azrita...nem úgy gondoltam! - szólt utânam. De én csak beültem a kocsimba. Ekkor lâttam, hogy kilép az ajtón a szöke bombázó, és Mó mellett megâll. Még szöszöltem egy kicsit, hogy lássam, hogy mi fog történni. A bombâzó âtkarolja Nikolast, majd egy kis idő utân megcsokolja. A szivemet, mintha âtszúrtâk volna egy kardal, olyan érzês fogott el. Gyorsan a gâzba léptem, ês elhajtottam. Nem tudtam merre, csak el innen. Messze! Minél messzebb tőle...

: Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett írj egy komit. Minél többen írtok annál hamarabb hozom a kövi rêszt! :

34. rész

Tudom, tudom. Soká jön a következő rész, de nincs időm írni! Mindegy is most itt vagyok és ez a lényeg. Tudom kicsit rövid de ütős!

NAGYON 18+-os EZERT MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE OLVASSA EL!

Csak ő és én

Azt a csókot még több csók követte. Egy, kettő majd még ezer,és még annál is több. Nagyon hiányzott már Ross. A csókjának az íze, az illata, ahogyan beletúr a hajamba, az ajkainak puhasága, a nyelve ahogyan az enyémmel játszik. Úgy mindene. Hiszen én még mindig teljes szívemből szeretem. Bevallom nagyon jó volt újra úgy érezni, hogy Ross csak az enyém! Ekkor az ölébe rántott, és úgy folytattuk a csókolózást. Lassan lélegzet de éreztem, hogy lázba jött. Az egyik kezèt a hátamon pihentette, a másikkal a hajamban túrkált. Ekkor megéreztem valamit odalent.....

Ez csak még jobban beindított engem. Amit éreztem elterelte a gondolataim a nagyiról. Csak arra tudtam gondolni, hogy én le akarok feküdni Rossal. És tudtam, hogy ő is szeretné, és igen azt is tudtam, hogy nem a legjobb döntés ez azok után amit velem tett, de ez engem nagyon nem zavart. Egyre hevesebben csókolóztunk. Csak úgy forrt körülöttünk a levegő. Hallottam amint egy idős hölgy ezt mondja mögöttünk:

- Ezek a mai fiatalok! Chhh! Bezzeg az én időmben! 

Egy halvány mosoly suhant át az arcomon mire Ross eltolt magától, és megkérdezte, hogy mi az oka ennek.

-Hallottad amit a nagyi mondott? - és ekkor eszembe jutott az én drága nagymamám...ő is mindig ezt mondogatta... Nem lehet igaz, hogy meg fog halni....

Ross látta, hogy elszomorodtam és újra megcsókolt. Egyszer csak felállt, de nem engedett el. Ott csimpaszkodtam rajta mint egy kis majom. Elindult velem a kocsija felé. Ott aztán letett, ès kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját.

Nem tudom merre kocsikáztunk lehet, hogy csak úgy céltalanul bolyongtunk a városban, de mikor megkérdeztem Rosst, hogy merre megyünk, ő csak ennyit szólt:

- Ne aggódj! Jó helyre! 

Az út többi részén csöndben ültünk egymás mellett. Én gondolkoztam, ő pedig.... Nem tudom.... Kifürkészhetetlen arcal vezetett. Már sötétedett, mikor megérkeztünk. 

40 nem fogadott hívás: 30 Krissz, 10 Rydel. És még 7 üzenet:

1. Krissz: merre vagy? Érted megyek!
2. Krissz: kezdek aggódni! Válaszolj!
3. Krissz: vedd fel azt az isten adta telefont!
4. Krissz: Azrita! Könyörgöm! Nagyon aggódom érted! Merre vagy?
5. Rydel: Azrita! Kérlek vedd fel a telefont! Krissz nagyon kész van! Könyörgöm! Nagyon aggódunk érted!
6. Rydel: Ugye nem esett semmi bajod?!
7. Mó: Azrita! Ugye nem csináltál semmi butaságot? Kérlek mondd el hol vagy, és érted megyek!

Nem válaszoltam nekik. Nem akartam, hogy tudják, hogy hol vagyok.... Igazából én sem tudtam pontosan. Valahol a 47-es út mellett lehetünk...

- Jössz? - nyitotta ki az ajtót Ross. Bólintottam. Megfogta a kezem és bevezetett egy házba. Bent hűvös volt, de Ross elment és begyújtotta a kályhát. A tűz hangosan ropogott, és az apró tűz nyalábok gyorsan meggyújtották az összes fát. Leültem az ágyra ami szemben volt a tűzzel. Csak bámultam ki a fejemből mikor Ross egy pohár teát nyomott a kezembe. Kifejezetten hideg volt abban a házban. Lassan szürcsölgettem a bögrémből a forró málna teát, miközben ő a hátam simogatta. Ross közel hajolt, és elkezdte a nyakam csókolgatni. Apró meleg puszikat nyomott a nyakamra, amitől kirázott a hideg. Mikor elfogyott a teám az üres bögrét leraktam a földre és hátra dőltem az ágyon. Ross fôlêm mászott, ès folytatta a puszilgatásom. Beletúrtam a hajába, és újra elkezdtünk csókolózni. Ő erre fölnevett és ilyet szólt: 

-Málna izű a szád! - vigyorgott rám.

- Folytassuk, és akkor màr nem csak a szám lesz málna ízű.... - súgtam a fülébe.

Egy heves csók csata közben levettem a pólóját. Izmos felsőteste megint levett a lábamról. Mikor végig húztam a kezeim a hasán ő halkan felszisszent:

- De hideg a kezed! - nyomott rá egy puszit.

- Tudom, mindig hideg...

Ezután az én pólóm következett. Óvatosan lehúzta rólam, majd elindult a nyakamtól lefele puszikkal borítva a testem. Forró lehelete égette a bőröm, szinte perzselt. Majd kissebb bénázás után levettem a gatyáját. Ő kibontotta a melltartóm, majd áttért az alsóneműm tanulmányozására. Egy hümmögéssel díjazta a rózsaszín csipke tangâm, majd a fogával lehúzta rólam. 

Ezután meleg nyelve olyan helyeken járt ahol eddig még nem sokan. Lehelete mêg mindig égette a bőröm. A nyelvével elkezdte izgatni a csiklóm. Az egész testem âtjârta a melegsêg. Nagyon jól csinálta. Rettenetesen êlveztem. A testem elkezdett remegni, ő meg csak feljebb kúszott, majd egy óvatos mozdulattal becsúsztatta. Lassan elkezdett bennem mozogni, kicsit nehezen ment hiszen elég szűk voltam,de lâttam, hogy ezt Ross kifjezetten élvezi. Egyre gyorsabban és gyorsabban járt bennem. Halk nyögêsek törtek elő belőlem, amire Ross csak gyorsított a tempón. Ekkor a karjaim körbe fontam rajta és az êlvezettől a körmeim Ross hátába mélyesztettem. Erre ő felszisszent és akaratosan megcsókolt. A kezevel a mellem markolászta, miközben ő is egyre hangosabban nyögött. Ekkor viszont megszólalt a telefonom. 

- A francba! - mentem oda, és vettem fel a telefonom.

- Mi van?!

- Azrita! - könnyebült meg Mó.

- Igen? - váltottam kedvesebb hangnemre. Ross közben az âgyban feküdt, ês a fejèt fogva elkezdett felöltözni. Úgy lâtszik ezt elrontottam.

- Hol vagy? 

- Az mindegy. Jól vagyok, nem kell aggódni. - tereltem a têmát.

- A bátyád halálra aggódta magàt! - mondta nagyot sóhajtva.

- Tudom...-mondtam kicsi bűntudattal a hangomban.

- Hol vagy? Érted megyek!

- Rossal vagyok... - vâgtam râ de mire kimondtam már meg is bântam.

- Oh értem....szia! - mondta, és kinyomta. 

Ekkor jöttem rá, hogy mekkora hibât is követtem el! Majd megszakadt a szivem....mert lehet, hogy ezzel elszalasztottam az utolsó esélyt is, hogy össze jöjjön velem.. 

Utálom magam!

:Remélem tetszett, ha igen,akkor hagyj nyomot magad után!

 Köszönöm, hogy elolvastad!:

33. rész

Igaz azt mondtam, hogy 24-én este jön ki a kövi rész, de hát tévedtem. De most itt van, remélem tetszeni fog!

A helyzet változatlan

A: Igen? És mit álmodtál?
N: Valami hajón voltunk, és egyszer csak elkezdtek minket üldözni gyilkosok, de arra nem jöttem rá, hogy miért csak úgy üldöztek minket, mert miért ne. Aztán sikerült őket lerázni, és kézen fogva álltunk a luxus hajón, és néztük a naplementét. Akár milyen furcsa álom is volt, a vége nagyon tetszett!
A: Hmmm. Én nem álmodtam semmit, de most megyek reggelizni, majd még beszélünk! Szia Mó!
N: Szerbusz drága! Van egy meglepim számodra...

- Rydel!!!!! ÁÁÁÁÁÁ!!!! - rohantam ki a konyhába. - Velem álmodott, és ááááá!! - fordultam be a konyhába, mikor megláttam, hogy Mó ott áll Rydel mellett.....
- Meglepi! - kacsintott rám Mó.
- Öööööö..... - csak ennyit tudtam kinyögni, annyira zavarban voltam. Hogy lehetek ekkora béna? Istenem! Most ásom el magam!
- Ki álmodott veled, hogy ennyire örülsz neki? - kérdezte Rydel, mint egy utolsó csapást mérve rám.
- Öööööö....- megint nem jutottam ennél tovább.
- Én - nyögte ki Mó. Rydel csak rám nézett, és rögtön leesett neki, hogy most nagyon nagy cikiben vagyok!
- Azrita! Szerintem fel kéne öltöznöd, nem gondolod? - dobott egy mentő övet Rydel.
- De! Úgyhogy most el is tűnök, sziasztok! - slisszoltam el. Ez ultra ciki volt. Vissza battyogtam a szobámba, és elkezdtem a ruháim között kotorászni. Két össze állítás között vacilláltam:

 

vs.

       

Nem tudtam eldönteni, hogy melyiket vegyem fel, így gondoltam döntse el az idő. Kinyitottam az ablakom, és kinéztem rajta. Mó a hátsó kertben sétált, és telefonált.

- Megígéred, hogy novemberben haza jössz? Ígérd meg! Nem! Most ígérd meg! Mi az h nincs senki? Miattam gyere haza! Mert hiányzol, és látni akarlak! Ahj! Jó rendben szia! -  mondta Mó, és letette a telefont. Kíváncsi vagyok, hogy ki hiányzik neki ennyire....

Kicsit elkezdtem fázni, így maradtam a második lehetőségnél mert az melegebb kicsit. Miközben felöltöztem végig azon gondolkodtam, hogy vajon ki lehetett akivel Mó beszélt. Talán a barátnője...

Mikor felöltöztem vissza mentem a konyhába, és befaltam a reggelim. Eközben Krissz is előmászott a szobából, és egy szál alsóban végig flangált a konyhán, elvett egy pirítóst, és leült a kanapéra enni.

- Mi a baj tesó? - vágódtam le mellé.

- Semmi...mi lenne? - válaszolt flegmán.

- Krissz látom, hogy baj van! Mondd mi az? - néztem mélyen a szemébe. 

- A Nagyi nagyon beteg. Valószínűleg meg fog halni... - mondta, miközben megcsillant a szeme sarkában egy könny csepp.

- Hogy mi?! - kérdeztem aggódva, és elkezdett remegni a hangom.

- Haza kéne menni, hogy az utolsó napjaiban vele legyünk...- folytatta Krissz,

- NEM! NEM halhat meg! Nem!!! Krissz csinálj valamit vele! Kérlek ne hagyd, hogy meghaljon! - a könnyek elkezdtek ömleni a szememből.

- Azrita! Meg kell értened! Nem tudom, hogy haza mész e, de én mindenképpen vele leszek! - fogta meg mind a két kezem. - Most erősnek kell lenned! Én 3 nap múlva haza megyek! Jössz velem? - nem tudtam erre a kérdésre válaszolni. Csak felálltam, és kiszaladtam a házból.

 El akartam szaladni a fájdalom elől. de nem ment. Nagyon szeretem a nagymamám, nem lehet igaz, hogy el kell őt engednem! Miért ilyen a sors? Csak sétáltam az utcán, nem tudtam merre megyek. Csak mentem előre fele. De a fájdalom jött velem. Nem bírtam tőle megszabadulni. 

4 nem fogadott hívás: 3 Krissz, 1 Rydel.

Csak mentem, és mentem. Egyre tovább és tovább. Nem lehet igaz, hogy ez történik. biztos csak egy álom! NEM AKAROM, hogy igaz legyen! Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keveregtek a fejemben.

Eközben:

"Az ott Azrita? Neeem! Az nem lehet ő! Dehogy is nem! Az Azrita....és sír.... Na jó Ross! Szedd össze magad! És menj oda hozzá!

Áááá kész, én nekem ez nem megy! Na jó! Indulás!"


- Öhm szia Azrita! - fogta meg a vállam Ross.
- Ross....menj innen! - fordultam el tőle.
- Jó, ígérem lelépek, ha elmondod, hogy mi a baj! - ült le mellém a padra.
- Ross, csak menj el! Ne nehezítsd ezt meg kérlek! - ráztam meg a fejem.
- Csak mondd el mi a baj! És utána esküszöm, hogy lelépek! - mondta, és megfogta a kezem. Így hát elmeséltem neki, hogy mi a baj. Ő csöndben hallgatott, majd a végén megölelt. Én csak csöndben a vállába fúrtam az arcom. Már nagyon hiányzott ő is, az illata is, és a hangja is. Csöndben ültünk egymás mellett, aztán egyszer csak felemelte a fejem, és megcsókolt.....én meg vissza csókoltam....

:Remélem, hogy tetszett! Ha igen, hagyj magad után nyomot!:

32. Rész

Hát most kedvem van írni, úgyhogy jöjjön a következő rész! 

Mozi

- Wiiiiiiiiiiiiiiii! - kiàltotta Rydel és Kiara nyakába ugrott. Szandi is ott volt....rá se néztem. Nem akartam látni sem. Amit tett velem, az után felejtsen el. 

- Szia! - jött oda hozzám Kiara, majd szép lassan a többiek is. 

- Rachel! - öleltem át szorosan. Már nagyon rég láttam őt, igazán hiányzott! 

- Ki az a cuki fiú? - súgta a fülembe Mó-ra célozva. 

- Rydel egyik haverja. Miért? - sugtam vissza.

- Mert éppen végig mért! - kacsintott rám, én meg csak elpirultam. Biztos rosszul látta. 

- Azrita.....szia! - jött oda hozzám Szandi. 

- Szia.....- válaszoltam flegmán.

- Beszélnünk kéne.... - mondta, és kicsit arrébb sétáltunk. 

- Én igazán sajnálom! - kezdett el szabadkozni. - Ross jött, és azt mondta h szerelmes belém, én meg nem bírtam ellen állni neki, tudod, hogy nem nagyon szeretett még senki csak Rocky, de nem akartalak elveszíteni, és ha megbocsájtasz, akkor én akár soha többet nem beszélek Rossal, csak kérlek, könyörgöm bocsáss meg! - ölelt át, és elkezdett sírni.

- Szandi! Tudtad  jól, hogy mennyit jelent nekem Ross! És hagytad magad, én.......nem hiszem, hogy megtudok neked bocsájtani! - toltam el magamtól.

- Az arcán könnycseppek folytak le, majd hangos zokogásban tört ki. 

- Kérlek! Könyörgóm! Nagyon fontos vagy nekem! Azrita esedezem! Kérlek! Nagyon kérlek! - mondta, és egyre jobban sírt. A szívem szakadt meg...sokat jelent nekem de amit tett......nem tudom, hogy eltudnam e felejteni csak ugy.

- Tegyuk fel, hogy megbocsajtok! De csak tegyuk fel! - nyögtem ki végül.

- Köszönöm! - ölelt át szorosan. Éreztem, hogy megkönnyebbült, így én is vissza öleltem. Ezután vissza mentünk a többiekhez, és bementünk a moziba. Én nem vettem semmi kaját, csak inni. A hely foglalásnál egymás melleti 9 helyet kértünk. Szerencsénkre volt még egy teljesen üres soruk. Mikor bementünk, hogy akkor leüljünk, akkor bevallom Mó mellé akartam ülni, de ő mindenkit beengedett maga elé, így történt, hogy majdnem a sor legszélén ültem. Úgy ültünk, hogy:
Mó, Én, Rach, Rocky, Szandi, Kiara, Riker, Rydel, Krissz.
Szegény bátyuskám a sor másik oldalán ült, jó messze tőlem. Móval egész film alatt poénkodtunk. Igazán szimpatikus lett. Helyes, vicces, és szingli. Azt hiszem bele szerettem. Mikor vége lett a filmnek, Krissz haza dobott minket kocsival, kivéve Mó-t, ő egyedül ment. Sajnáltam......
- Na milyen? - kérdezte Rydel izgatottan, mikor haza értünk.
- Nekem nagyon tetszett, bàr nem volt túlságosan ilyesztő. - Magyaráztam.
- Nem a film te buta! Mó! - rázta meg a fejét mosolyogva.
- Rydel ma este is itt alszik? - kérdezte Krissz.
- Igen, itt alszom! De Azrita válaszolj! - sürgetett Rydel.
- Hát, helyes. - vigyorodtam el.
- Naaa bővebben! - noszogatott tovább.
- Vicces is.... és... - kitört belőlem a szerelem. Vagy 10 percig meséltem, hogy mennyire aranyos, és, hogy igazán bemutathatta volna előbb is. Nagyon vicces volt, igazi lányos beszélgetés volt. Izgatottan egymás szavàba vágtunk, majd nevetgéltünk. Majdnem éjfélig beszélgettünk, aztán pedig Rydel bealudt a kanapén, így én bementem a szobámba, ahol mellesleg a bátyám bebúrta a fél ágyam, és lefeküdtem. Ekkor viszont megrezdült a telóm. Nikolas írt. (N=Nikolas, A=Azrita)
N: Szia
A: Szia
N: Milyen volt a film?
A: Én nagyon élveztem, és neked tetszett?
N: Igen, jó volt a társaság😉
A: Naaa még elpirulok 😉
N: Mit mondott a csaj akit nem akartál hogy eljöjjön?
A: Bocsánatot kért
N: Megbocsájtottál neki?
A: Nem tudom....lehet
N: És a csávesznek?
A: Neki nem!!!!! És nem is fogok!
N: Jól teszed kicsi lány! 😉
A: Kicsi? 😉 Nem is vagyok olyan kicsi!
N: Dehogy nem!
A: Alig vagy magasabb! Max 3 cm-vel!
N: Jah, valós! 😉
A: Arghhh 😂
N: Aludni kéne már nem gondolod?
A: De, már eléggé fáradt vagyok...
N: Akkor aludj jól kicsi lány! Jó éjt!
A: Jó éjt 3 cm-rel magasabb srác!
N: Hahaha

Aznap este vele álmodtam. Álmomban valami szökőkútnál találkoztunk, és onnan mentünk egy állatkertbe. Nem randi volt, inkább olyan volt,  mintha megfigyelnénenk valakit. Mintha kémkednénk. Valami öreg nőt követtünk, a házáig. Majd, mikor haza ért, mi a háza előtti bokrok közt ülve figyeltük. Nem tudom miért, vagy, hogy ki volt az a nő. De úgy követtük mintha az életünk múlna rajta.
Reggel friss pirítós illatra keltem, és arra, hogy van egy olvasatlan üzenetem.....
N: Hallod kicsi lány! Veled álmodtam!😂

Velem álmodott......

: Ha tetszett a rész, hagyj magad után nyomot! Köszi, hogy elolvastad! :

31. Rész

2 hónap után újra itt vagyok! Jó olvasást! 

Azt hiszem szerelmes vagyok!

- Azrita! - simogatta meg a kezem Rydel.

-Itt az ideje, hogy felébredj!

- Jó na! - nyitottam ki a szemem. 

- Van egy meglepim számodra! - vigyorgott rám ezerrel, és elkezdett kiráncigálni az ágyból.

- Rydel várj màr! - csoszogtam utána fél kómásan.

- Milyen meglepiről hadoválsz? - kérdeztem meg, két ásítás között. Lassan ki vánszorogtam a nappaliba, és leültem a kanapéra.

- Ahj! Mit csinálsz?! Öltözz! Mindjárt itt lesz! - sürgetett Rydel.

- Ki lesz itt? Mi van? - kezdtem össze zavarodni.

- Jajj csak öltözz fel, és megtudod. Ott van a szobádban egy zacskó, abban van amit fel kell venned! -  kacsintott rám. 

A zacskóban egy fekete short, és egy piros haspóló volt. Mikor jobban megnéztem észre vettem, hogy rá van írva a tánc csopotunknak a neve a pólóra: "STAR DUST". Ásítások közepette magamra rángattam, majd elindultam a fürdőbe, és össze fogtam egy copfba a hajam. 

- Szóval ki lesz itt? -  álltam meg a konyhában, a rántottát sütögető Rydel mellett.

- Mó! - vàlaszolta magabiztosan.

- Az miaz? - lehet csak én vagyok ilyen, de fogalmam sincs mi az a Mó...

- Mó egy személy, egy közeli barátom! - oktatott ki, és adott egy tànyért.

- És Krissz hol van? - jutott eszembe, hogy eltűnt a bátyám.

- Elküldtem vásárolni! - mosolygott rám.

- Vásárolni?! Krisszt?! - nevettem fel, és szedtem egy kis rántottát magamnak.

- Igen, azt mondta szívesen elmegy! - Krissz vásárolni megy? Fura.... Lassan megettük a rántottánk, és mikor befejeztük csöngettek.

- Nezdd meg ki az! - noszogatott Rydel. - Ez a te házad! - érvelt letagadhatatlanul. Így hát elindultam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az.

- Szia! - köszönt rám, egy eszméletlenül helyes srác.

- Öhm szia.... - pirultam el egy kicsit. 

- Rydel itt van? - nézett mélyen a szemembe azokkal az angyali barna szemeivel. Barna haja össze vissza állt, ami egy ilyen "most keltem" hatást adott a kinézetének. 

- Hahó! - nevetett rám.

- Jajj boccs, ne haragudj, igen ott van a konyhában! Gyere be! - taps taps Azrita ezt jól elkúrtad. 

- Rydel! - ment oda hozzá a cuki fiú, és megölelte őt.

- Korán jöttél Mó! - nézett az órára Rydel.

- Szóval ő Mó.....- állapítottam meg magamnak.

- Tessék? - fordult felém a cuki fiu, azaz Mó.

- Semmi, csak hangosan gondolkodtam!- nevetgéltem zavartan. Basszus Azrita de béna vagy! Jó, szedd össze magad! 

- Amúgy ő itt Azrita! Imádott fogadott húgom! - mutatott be Rydel.

- Nagyon örvendek! Engem Nikolasnak hívnak, de a Mó-t jobban szeretem. - rázott velem kezet.

- Honnan jött a Mó? Ha szabad kérdeznem... - rangadtam meg a témát.

- Kiskoromban mindenki lànynak hitt, mikor meglátott, és mivel édesanyám magyar ezért Mónikának akart hívni, csak ugye fiú lettem. A Nikolast viszont utálom és ézért lettem Mó.
- Magyar az anyukàd? - lepődtem meg.
- Igen, miért? - nézett rám furcsán.
- Én id magyar országról származom! - nevettem fel.
- De érdekes! - mosolygott rám.
- Igen az! - bólogattam.
- Na gyerekek mondom a programot! - lépett közénk Rydel. - Szóval moziba megyünk, és megnézzük az amikor kialszik a fényt! Ki mit szól hozzá? - ecsetelte a tervet Rydel.
- Nekem jó! - rántotta meg a vállát Mó.
- Felőlem is okés! - egyeztem bele akkor már én is.
- És az baj lenne ha még pár barátom eljönne? - nézett ránk félve Rydel.
- Dehogy is.... - mondtam, vagyis mondta.... igazabol egyszerre mondtuk. Vicces volt, csak ram nezett es mosolygott.
- Hát ez fantaszupisztikus! Akkor mindjart üzizek nekik!. - repesett Rydel. Kiviharzott a konyhából, és ketten maradtunk.
- Amúgy te hány éves vagy? - kérdeztem meg.
- 26. Pont ma van a szülinapom. Miért?
- Akkor nagyon boldog szülinapot! Csak kérdeztem. Nem nézel ki annyinak. Olyan 18-19 körülinek néznélek max. - nevettem rá zavartan.
- Igen, mondták már hogy fiatalabbnak tűnök, mint amennyi vagyok! - mosolygott vissza. És az a mosoly. Annyira aranyos feje van, és aaaawh. Nagyon helyes fiu.
- Akkor! Jön: Rachel, Kiara, Rocky, Riker, Krissz, és Szandi.... - hadarta el Rydel.
- RYDEL! - mordultam ra. - En nem akarom őt látni!
- Azrita értsd meg! El kell jönnie! Kérlek! - váltott kérlelőre Rydel.
- Ahj jó! Mikor megyünk? - törődtem bele.
- 2-re megyünk, és most van 12:30. - nézett le az órájára.
- Öhm fél óra az út kb fél órával elöbb elég ha oda erünk akkor van egy fél órám. - számoltam ki.
- Uuu akkor addig elszaladok sminkelni! - sietett Rydel a mosdóba.
- Azrita! Kaphatnék valamit inni? - kérdezte Mó azzal az édes hangjával.
- Persze. Víz/kávé/cola? - soroltam fel a választékot.
- Legyen a víz! - választotta ki.  Ezután leültünk a kanapéra, és hosszasan beszélgettünk.
- Ki az akit nem akartál, hogy jöjjön? - kérdezte, miután az égész pohár vizet lehúzta amit adtam neki.
- Egy lány, a volt legjobb barátnőm.... - kezdtem el mesélni, és elvettem tőle a poharat.
- Miért csak volt? Mi lett vele? - folytatta a faggatásom.
- Lefeküdt a barátommal, és....tönkre tett lelkileg..... - válaszoltam, és kicsit kiülhetett az arcomra a szomorúság mert Mó rögtön korrigált.
- Oh, sajnálom, akkor nem bolygatom a témát! - szabadkozott.
- De, nyugodtan! Semmi baj! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Azt a fiút.....még mindig szereted? - fürkészte az arcom.
- Azt hiszem igen..... - húztam meg a vállam. - Igazából fogalmam sincs... szeretem de nagyon fáj amit tett. Össze tört testileg lelkileg, mindenhogy..... és azt hiszem ezt nem fogom tudni megbocsájtani neki..... - magyaráztam, miközben magam elé meredve bambultam ki a fejemből.
- Értem. Sajnálom.... - simította meg a karom.
- Oh, ne sajnàld! És boccs hogy ezzel untatlak! Inkább mesélj magadról! Mi van veled? - tereltem a témát gyorsan.
- Velem? Semmi - nevetett.
- Van barátnőd? - tértem a kérdésre, ami már nagyon szúrta az oldalam.
- Nincs......igazából még sose volt..... - válaszolt, de közben nem nézett rám.
- Tényleg? - lepődtem meg. Egy ilyen helyes fiúnak tuti van barátnője....
- Komolyan. De nekem nem is kell barátnő, jól megvagyok én így egyedül! - mondta teljesen határozottan.
- Hát......te tudod...... - húztam meg a vállam. Rydel egy kis idő múlva elkészült, így elindultunk a moziba édes hármasban.
- A többiekkel hol találkozunk? - kérdezte Mó.
- A mozi előtt! - vágta rá Rydel. Majd szép lassan csöndben haladtunk tovább...

: Ha tetszett a rész, hagyj nyomot! Köszönöm, hogy elolvastad! :

30. rész

Ha már ennyire várjatok a kövi részt, most el is hoztam nektek!(bocsánat ha lesz benne helyesírási hiba de ezt a részt telóról írom)

Újabb meglepetés

Miután felfaltuk a gofrijainkat elmentünk aludni.....de ugye nekem egy ágy van csak a szobámban ìgy Krissz a földre kényszerült.

- Tudod sokat gondolkodtam mostanában rajtad meg Rosson. - mondta Krissz miközben leterített egy paplant a földre.

- Igen? Hogy hogy? - ha ő rajtunk gondolkodik akkor ott nagy baj van!!

- Hàt eszembe jutott, hogy szivesen beverném a pofáját! De amúgy azon gondolkoztam, hogy vajon mi jöhet be neked rajta! - nézett rám, aztán kiment a nappaliba egy párnáért.

- Talán az, hogy vicces, önzetlen, megbízható, helyes, tehetséges... - kezdtem el sorolni de Krissz közbe szakított.

- Aha, igen ez te vagy! Nem ő! A megbízható emberek mindig elmennek a találkozókra, vagy szólnak ha mégse jön össze! - ült le a földre.

- De... -vàgtam volna közbe mikor elakadt a szavam.

- Ne próbáld meg bebizonyítani, hogy nincs igazam, mert akkor abba belebuksz. - sóhajtott nagyot.

- Az a baj, hogy igazad van.... - ráztam meg a fejem. Nem hiszem el! Hogy tudtam valakit úgy szeretni, hogy neki én csak egy senki vagyok? Hogy hihettem el, hogy Ő képes lenne szeretni? Miért hitegetett? Miért nem tudna csak egyszer valaki úgy szeretni, ahogyan én őt? Ekkor a könnyeim lassú bánat folyamként elkezdtek lefolyni az arcomon.

- A szerelem szívás! - állapította meg Krissz és oda feküdt mellém az ágyba. Átkarolt és halkan a fülembe súgta: 

- Ne félj! Sz@rrá verem, azt a kis senkit!

Eddig mindig megvédtem Rosst....hát most nem fogom! Szenvedjen úgy mint én! 

- Aludj jól hugi! - nyomott egy puszit az arcomra.

Néha egy igazi hülye gyerek, de a bátyám, és ha kell itt van számomra...

- Szeretlek tesó! - szóltam utána. Csak egy mosollyal vàlaszolt, és utàna leoltotta a làmpàkat.

Hangos vitatkozásra keltem. Kivánszorogtam a konyhába és Ross ott ült....Krisszel az oldalán. 

- Mit akarsz te itt? - kérdeztem fenyegetően.

- Azrita! Én csak.... - indult el volna felém Ross, de Krissz vissza rántotta a székre amin eddig ült.

- Itt maradsz vagy sz@rrá verlek! - parancsolt Rossra.

- Azrita! Én igazán sajnálok mindent! De közbe jött valami, és nem tudtalak hívmi, meg semmi! Én üzenni akartam, csak épp Jordannal voltunk szegényeknek adakozni... - magyarázkodott.
- Hát ennyire hülyének nézel?! Talàlkoztam Jordannal és nagyon nem veled volt! - kezdtem ideges lenni.
- Azrita! Sajnálom! Én nem..... - indult el felém Ross. Ekkor Krissz elé állt, és úgy leütötte, hogy Ross a padlón kötött ki!
- Krissz! - álltam Ross és Krissz közé, mielőtt újra leütné. - Elég lesz! - néztem nyomatékosan a szemébe.
- Most elmegyek sétálni, amikor vissza jövök már ne legyen itt! - mondta vissza folytva a dühét. Nagy nehezen felráncigáltam Rosst a földröl, és leültettem a kanapéra. Szereztem neki egy kis jeget, hogy leápolja a sebeit.
- Szandival voltam.... - nyöszörögte.
- Azért nem jöttél el, mert épp Szandival randiztál?! - akadtam ki.
- Igen - nézett szomorúan a szemembe.
- Tűnj el Ross.... - mondtam még halkan.
- Azrita.... - kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Tűnj el a messzi semmibe! Soha többet nem akarlak làtni! - ordítottam rá. Lassan felállt, és ki sétált az ajtón.
Nem hiszem el.... Szandival?! Ő az egyik legjobb barátnőm! Hogy tehette ezt! És Ross is!! Hisz én annyira szeretem őt! Hogy tehetik ezt velem?
 Halkan zokogtam a kanapén fekve mikor Krissz vissza ért a sétàból. Megállt mellettem, és megsimította az arcom. Nagyon puha volt a keze....mint egy női kéz. Ekkor felnéztem és Rydel állt ott mellettem.
- Rydel! - álltam föl, és átkaroltam.
- Annyira utálom őt! - sírtam, miközben ő szorosan átkarolt.
- Én is utálom! Ez egy nagyon buta húzàsa volt! - simogatta a hátam.
- Annyira szeretem őt! - mondtam szipogva.
- Tudom! Ő is téged! Csak nagyon hülye egy gyerek! - nyugtatgatott tovább.
- Akkor miért bánt?! - tettem fel eme költői kérdést. Rydel egész nap nyugtatgatott, és este végül nálam is aludt, velem egy ágyban. Ekkor érzem, hogy mennyire is szerencsés vagyok. Nem csak egy bátyót kaptam, de még egy "nővért" is.

" Ha tetszett hagyj magad után nyomot! Köszönöm, hogy elolvastad! "

29. rész

Rettentően sajnálom, ezt a borzasztó hosszú kihagyást, de túl sok dolgom volt, és .....hát ugye a szerelem is lefoglalt eléggé, de most itt vagyok újra! 

Meglepetés

- Mi a mókus szelidítőt csinálsz itt? - raktam le a vázát a polcra mikor megláttam Krisszt.
- Oh! Szia hugi! - kacsintott rám. - Igazából kijöttem hozzád, meglátogatni téged, mert hiányoztál! - mondta, és széttárta a karját, hogy öleljem meg. Egy gyors ölelés után tovább faggattam.
- De honnan tudtad, hogy hol lakok? - húztam fel a szemöldököm.
- Szandi felhívott, hogy nagy baj van, és azonnal látogassalak meg! - mondta röhögve. - És ő mondta hova költöztél.
- Aha. És hogy jöttél be? - szegeztem neki a kérdést.
- Emlékszel, hogy otthon anyu mindig a nagy virágos váza altt tartotta a pót kulcsot? - bólintottam. - Na gondoltam te is ott tartod megszokásból, és bejött! - vigyorgott.
- Értem. -ültem le a kanapéra.
- Na de azt mondd, hogy mi az a nagy baj ami miatt haza jöttem? - ült le mellém.
- Ross.... - kezdtem volna, de ő egy morgással megzavart. - Mi van? - kédeztem idegesen.
- A f@szom kivan ezzel a Ross gyerekkel! Ez folyton csak bánt téged Azrita! -  fakadt ki.
- Ez nem igaz sőt! Sosem okozott fájdalmat nekem! - sértődtem be.
- Áh csak megcsalt, flörtlölt Laurával, megalázott mind a közben, hogy ő hú de szeret téged! Minden pillanatban a szemedbe hazudott akár hányszor azt mondta, hogy szeret! Ő csak meg akart rakni, nem is szeret igazán! - vágta a fejemhez. És igaza volt...
- De én szeretem őt Krissz! Segíts! - fakadtam sírva mint egy két éves.
- Ahj Azrita! Nem akartam így a fejedhez vágni! Sajnálom hugi! - ölelt magához. Ilyenkor mindig a kiskorunk jut eszembe amikor még 10 éves voltam, és eltörte az egyik barbim lábát, mert nem hagytam békén, és én megharagudtam rá, és egy teljes hétig nem szóltam hozzá, de ő végig könyörgött, hogy ne haragudjak rá, ês hogy szólaljak már meg, Aztán végül azért bocsátottam meg neki, mert oda adta a PS4-ét, hogy törjem össze nyugodtan bosszúból. Persze nem törtem végül össze, de azt tudni kell, hogy azért a playstation-ért legalább 10x mosta le a kocsit, és többször takarította ki a házat hogy anyáék megvegyék neki. Azaz az volt a legnagyobb kincse, de azért hogy hozzá szóljak simán össze törettette volna velem. És ez sokat jelentett nekem.
- Figyu hugi, kezdd zsibbadni vállam! - mondta, arra utalva, hogy engedjem el.
- Oh bocsi! - mondtam, és elengedtem. Ő fájdalmas arcal elkezdte a vállát masszírozni, aztán egyszer csak abba hagyta és bizalmasan rám nézett.
- Van gofri sütőd? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen van, miért? - törölgettem le a könnyeim.
- Anya mindig gofrit csinált, ha sírtál...és mindig segítet, szerintem most is fog! Mindjárt jövök, csak csinálok neked varázs gofrit! - mondta kacsintva, és eltűnt a konyhában. Addig én bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem kapcsolagtni a csatornák között. Nagyjàból egy 10 perc múlva meg is érekezett a kezében két gyönyörű szelet gofrival.
- Oh köszönöm! - vettem el egy szeletet tőle. Az én gofrim nutellás volt, kókusz szórással rajta, az övé pedig eper joghurtos. Épp bele haraptam volna mikor rám kiáltott, hogy várj! Elszaladt a konyhába a kezében a tanyérommal, és mior vissza tért a gofrim tetején egy tejszínhab szív díszelgett.
- Oh! Még elpirulok! - motyogtam, és bele haraptam. - Hmmm! - tört ki belőlem a gofri imádó. - Ez isteni! - magyaráztam, és felfaltam az egészet. Mikor befejeztem épp mondani akartam volna valamit a Krissznek, mikor kitört belőle a nevetés.
- Mi van? - néztem rá értetlenül. De ő csak röhögött továbra is. Kb 10 perc múlva be is fejezte, és végre sikerült kinyögnie, hogy mi olyan vicces.
- Tudod itt törtem magam, hogy vissza hozzam a rêgi szép időket, a gofrival, nosztalgiával stb, de te ezt egy perc alatt felül múltad! - mondta, és megint nevetésbe fulladt.
- Mi van? - kérdeztem teljesen értetlenül. Nevetve elő vette a telóját, és oda adta a kezembe, és akkor megláttam. Az egész arcom csupa nutella volt, mint kiskoromban.
- Na mész te is a fenébe! - mondtam nevetve, és elmentem a zuhanyzóba megmosakodni. Néha elég egy hülye, de ő a bátyám, ês mindent megtennék érte!

: Ha tetszett hagyj egy kommentet! :