28. rész

Bocsánat a késésért suli van, meg szerelem a levegőben, úgyhogy kevés időm van blogot írni, pláne, hogy a laptopom is elromlott :( Na de most itt a kövi rész, remélem tetszeni fog :)

Régi barát

- Jordan? - fordultam hátra meglepetten.
- Azrita? - nevetett rám, és megölelt.
- Hogy kerülsz te ide? - támadtam le.
- El sem hinnéd! Randin voltam! - mosolygott rám.
- Naaaaa! Mesélj el mindent! - kezdtem el faggatni.
- Emlékszel, amikor kórházban voltál? - bólintottam - Na ott, az egyik látogatásom alkalmával találkoztam, egy gyönyörű nővel. Barna haja van, kék szemeim, és egyszerűen oda vagyok érte! Elvette az eszem az a nő!
- Jó Jordan felfogtam, de folytasd mi volt? - sürgettem.
- Oh, igen elkalandoztam. Szóval elhívtam ma egy randira, egy olasz étterembe. 5-kor találkoztunk, és minden jól alakult, nevettünk, beszélgettünk, és a végén feljött hozzám. És igen, megnéztünk egy filmet, és aztán haza kísértem, és akkor megláttam ezt a parkot, és gondoltam beülök. Röviden ennyi. - fejezte be a mesét.
- Na ez tök jó! Úgy örülök, hogy találtál magadnak valakit! - mosolyogtam rá. - Van képed róla? - jutott eszembe.
- Van egy közös képünk... - vette elő a telefonját.
- Úristen! Nagyon cukik vagytok! - ujjongtam.
- Köszi! Sam egy gyönyörű nő! - mosolyogva nézte a képet. - És mi van veled, meg Rossal?
- Hagyjuk! - ráztam meg a fejem.
- Na mert mi a baj hercegnőm? - simította meg a hátam.
- Ross elfelejtette, hogy randink lesz....és egy órát vártam rá, de nem jött.....és majdnem megcsalt Szandival! - sírtam el magam.
. Jajj hercegnőm! Ne sírj! Egy ilyen pasi meg sem érdemel téged! Gyere ide! - ölelt meg. Hozzá bújtam, és kisírtam magam a vállán. Olyan sokat jelentett nekem az, hogy kimondhattam, hogy mi bánt.
- Nagyon köszönöm, hogy meghallgattál! - néztem rá hálásan, és letöröltem az arcomról a könny cseppeket. 
- Jajj  nincs mit! Az ilyen vén rókák mint én, szívesen tesznek ilyet! - nevetett rám. - Most már jobb hercegnőm? - kérdezte, és mélyen a szemembe nézett.
- Igen, köszönöm! Na, de ideje haza mennem! Örülök, hogy találkoztunk! Ígérj meg nekem valamit! - mondtam.
- Na mit ígérjek meg? - nevetett rám.
- Hogy én lehetek a koszorús lány az esküvőtökön! 
- Persze, hogy lehetsz! Na, de menj már késő van! - kacsintott rám.
- Jó, megyek! Szia! - indultam haza. Hívtam egy taxit, és haza cipeltettem magam. 
Az én kis édes házikóm, a táncteremtől 8 utcára van, ami több okból is jó. 
  1. A tánctermet, bármikor gyalog is megközelíthetem.
  2. Így ha reggel elalszom, akkor is simán beérek dolgozni.
  3. Csak az enyém.
  4. És a legjobb, hogy végre lehet zöld szobám, mert Rydel nem szól bele, a színválasztásba.
A taxi megállt a házam előtt, és mikor szálltam volna ki, akkor láttam meg, hogy nyitva van az ajtó. Gyorsan beszaladtam a házba, megragadtam egy vázát, és szép lassan elkezdtem befele sétálni. a konyhában halk neszezést hallottam, és mikor kinyitottam az ajtót, nem hittem a szemeimnek....

:. Ha tetszett a rész, hagyj egy kommentet! Köszönöm, hogy elolvastad! :) ..:

27. rész

Szép napot emberek! A megtekintések eléggé megemelkedtek, úgyhogy úgy gondolom itt az idő, hogy jöjjön a kövi rész. De első sorban, szeretnélek megkérni titeket, hogy ha tetszik a blogom, írjatok a Ross.and.Azrita@gmail.com -ra egy emailt. Lenne számotokra pár kérdésem, de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.

Azt hiszem ittál.....

- Azrita? - tapogatott egy kéz, a hasamon.
- Igen? Jelen tanár úr! - válaszoltam kicsit elveszve.
- Jó reggelt, kótyagos barátnőm! - ült fel mellettem az ágyon Ross.
- Óh, te vagy Ross Lynch ugye? Nagy rajongód vagyok! - ráztam vele kezet.
- Azrita, ne bolondozz! - hajolt hozzám, és meg akart csókolni, mikor megérezte a szájszagom.
- Oh, húúúú! - vágott furcsa fejet.
- Mi van cuki fiú? Hát nem kellek? - néztem rá sexyn.
- Azt hiszem ittál! - fintorgott.
- Ki áll itt? - néztem körbe kétségbe esve.
- Hülye! - húzta el a száját.
- Fáj a fejem! - csaptam hirtelen a fejemre.
- Hozok gyógyszert, ne tűnj el! - állt fel Ross.
- Igen is kapitány! - szalutáltam flegma fejjel.

Egy gyógyszer szerzéssel később:

- Azrita? Mondtam hogy ne tűnj el! - lépett be Ross a szobába.
- Itt vagyok! - kiáltottam a wc-ből.
- Mit csinálsz? - jött oda hozzám.
- Kis rókát! - mondtam, arra utalva, hogy hányok.
- Szellemes! Itt a gyógyszer a fejedre! - nyomott volna a kezembe egy pirulát, és egy pohár vizet, de én eltoltam a kezét.
- Pill! - mondtam, és ráhajoltam a wc-re.
- Fujj! Várj, segítek! - fogta meg a hajam.
- Köszi... - nyögtem ki gyorsan, de már is vissza kellett hajolnom. Párszor még megismételtem ezt, és ő végig fogta a hajam, hát nem cuki/ciki?
- Most már vedd be a gyógyszert! - utasított Ross. Hallgattam rá, és jó kislányként lenyeltem azt a keserű bogyót. Ross elvezetett az ágyhoz, és lefektetett. 
- Aludj egyet! - takart be.
- Aludj velem! - nem kellett sokáig győzködnöm. Lefeküdt mellém, én pedig hozzá bújtam.
- Mire emlékszel az estéből? - kérdezte Ross, miközben a hajamat birizgálta.
- Nem túl sok mindenre.. - kezdtem el gondolkozni. - Segíts! Mi történt este? 
- Beszélgettünk, aztán kaptál egy telefon hívást, miszerint a bátyád újra kijön Amerikába, de ezen te elkezdtél sírni, és alkoholt könyörögtél. Adtam neked neked egy üveg Whiskyt, gondoltam iszol egy-két kortyot, erre te az egész üveggel benyelted. Aztán, letepertél, és letépted rólam a pólóm, erre én lenyugtattalak, hogy, majd lefekszem veled ha önmagad leszel...mármint ha még akkor is akarod. Erre te megeskettél, hogy csütörtökön randizom veled. Úgyhogy kislány készülj, két nap múlva randink lesz. Azután, végre lefeküdtél aludni. Ennyi volt. - mesélte, és végig mosolygott.
- Oh, hát akkor két nap múlva randik lesz cica bogár! - nevettem, elpirulva.
- Nem muszáj, ha nem akarod! Megérteném, meg minden... - mondta a monológját, mikor félbe szakítottam, egy csókkal.
- Úgy érzem, akarod! - mosolygott, és vissza csókolt. 
A következő két napban otthon voltunk mind a ketten, és nagyban készülődtünk a randira. Előtte lévő nap megbeszéltük, hogy a busz megállóban találkozunk. Én egy 5 perccel előbb értem oda, mint mikorra megbeszéltük, így leültem, a busz megálló melletti padra. 
16:45: érkezés
16:50: ekkorra beszéltük meg a találkozást, de Ross még nem volt itt.
16:52: Két percenként nézek rá az órámra.
16:55: Kétségbe estem, hogy rossz helyen várok rá, de téves riasztás volt, jó helyen csücsültem.
17:00: Na jó, felhívom Rosst, hogy hol lehet.
17:01: Nem veszi fel a telefont.
17:05: A 3- dik üzenetet küldöm neki.
17:10: Kezdek ideges lenni.
17:11: A 8-dik buszt látom előttem elsuhanni.
17:15: Elhatározom, hogy ha nem lesz itt 20-ra, akkor elmegyek.
17:18: Szedd össze magad Ross, és siess!
17:20: Átülök a busz megállóba, azzal az elhatározással, hogy a következő buszra felszállok, és elmegyek vele valahova.
17:22: Megjött a busz. És el is ment....
17:23: Vissza ültem a busz megállóba, hátha Ross befut.
17:25: Itt a kövi busz, amire könnyekkel a szememben, felszállok.
17:45: Egy parknál leszálltam a buszról, és benn leültem egy padra.
17:50: Megpróbálom újra felhívni Rosst, de nem veszi fel.
Ekkor jöttem rá, hogy hiába várom, Ross nem fog eljönni. Az érzés, hogy elfelejtette a randink elkezdett belülről is felőrölni. A könnyeim, elkezdtek szép lassan ömleni a szememből. A szívem összetörte újra. Ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülem. A hang  mögülem jött.....és egyre felém közeledett. Egyszer csak megállt, pont a padom mögött..
- Azrita? - kérdezte.....

26. rész

Hiszen szeretem...


- Miért? Miért pont én velem történik ilyen? Csak azt akartam, hogy szeressen, és ne csaljon meg, de még ezt sem volt képes betartani. Minden álmom ő volt, de most úgy érzem, mintha rosszul választottam volna. Hiszen, egy csomó blog is csak erről zeng, hogy: Riker volt barátnőjére, Azritára már maga az énekes öccse is szemet vetett. Rosst örökre tönkre tehetném, ha kitudódna, hogy nem csak Riker volt barátnőjére vetett szemet, de Rocky exét, Szandit is felszedte. Milyen könnyű lenne, hisz most úgy is úgy gondolják az emberek, hogy Laurát is megerőszakolta, aztán itt van még Szandi is, és ugye közben a szerelme, akit ugye elütött, kórházban fekszik. Örökre tönkre tudom tenni őt. Ő összetörte a szívem, én pedig összetöröm a karrierjét! - és itt jött az isteni felismerés, hogy mi van ha tényleg megerőszakolta Laurát? - Úristen Ross, de egy kétszínű köcsög vagy! Tönkre teszlek, megfojtalak miközben alszol, mindent elmondok a TV-nek! És tudod, hogy miért? Mert én az életem kockáztattam érted, mikor eljöttem a kórházból, te pedig itt szeretkeztél a legjobb barátnőmmel. De nem kell félni, Szandi is megkeserüli, mindent elmondok Jarednek, a mostani barátjának, azt is, hogy miközben vele járt, közben Rockyval még nem szakítottak, sőt elég izgi nemi életet éltek! Tönkre teszem mindkettőjüket, és eltiprom mindent mint egy szaros hangyát! - kiáltoztam. Mikor Ross az ágyába hívott, abba a retkes, mocskos ágyba (!) kiszaladtam az erdőbe, egy szál pólóban. Most valami kis patak mellett ülök, és a szegény pataknak kiabálok, miközben kavicsokat dobálok bele. Az egyik kaviccsal sikerült is elvágni az ujjam.
- Csodás! Argh! - üvöltöttem, és sírva fakadtam. Csak sírtam, és azt kérdezgettem, hogy miért? Miért? 
Egy kis idő múlva, mikor sikerült összeszednem magam, akkor vettem észre, hogy eléggé besötétedett, és lehet, hogy haza kéne végre menni. Az idő is eléggé lehűlt, úgyhogy kezdtem nagyon fázni. Csak ültem tovább a földön és kezdtem egyre jobban kétségbe esni. Egyedül vagyok egy idegen erdőben éjszaka! Mi van, ha valami vadállat rám támad, vagy csak megfagyok? Hirtelen felugrottam, és megfordultam, akkor vettem észre, hogy Ross feje ki lóg egy fa mögül.
- Ross? - kérdeztem kicsit meglepődve.
- Megtudom magyarázni! - lépett ki a fa mögül. Én csak odaszaladtam hozzá, és megöleltem.
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - fúrtam a vállába az arcom. Az illata mindig megnyugtat.
- Én csak azt akartam mondani, hogy nem feküdtem le Szandival! És tényleg úgy tűnt, és tudom, hogy nem hiszel nekem, mert hallottam amit a pataknak kiabálsz, de most az egyszer könyörgöm higgy nekem! Nem csaltalak meg! Te vagy a mindenem, sose tenném ezt veled! És, a te döntésed, hogy hiszel-e nekem, vagy tönkre teszel, de akárhogy döntesz, én szeretni foglak! 
- De......akkor miért voltatok meztelenek? - ráztam a fejem, és egy lépést hátrébb léptem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Az csak azért volt... - fogta meg a kezem, és folytatta volna mikor hirtelen rémült fejet vágott - Úristen de hideg a kezed! - kiáltotta, és gyorsan levette a pulcsiját, és nekem adta. Gyorsan belebújtam, és összeszorítottam a kezeim, mert olyan jó meleg volt Ross pulcsija, hogy szinte égetett.
- Gyorsan mennyünk haza, még megbetegszel! - ragadta meg a karom, de én ellen álltam.
- Csak akkor megyek veled akárhova is, ha elmeséled, hogy akkor miért nem volt rajtatok ruha! - makacskodtam.
- Alku! Haza jössz, és otthon a meleg házban egy forró tea közben elmesélem! Ígérem! - alkudozott Ross. Csak azért mentem bele, mert egy pulcsiban is majdnem megfagytam, így jobbnak láttam az otthon melegében lenni.
Nem sokára haza értünk. Ross tudta merre kell haza jutni, úgy vezetett a fák között, mintha otthon lenne.
- Itt a teád! - nyomott a kezembe egy bögre forró csodát.
- Na de most te jössz! - mutattam Rossra.
- Meséljek? - kérdezte tréfásan.
- Megígérted! - emlékeztettem, hogy nincs olyan lehetősége, hogy nem mesél.
- Jó, jó! Szóval, Laura meggyanúsított azzal, hogy megerőszakoltam őt, és én nem tettem semmit, de mégsem hisz nekem senki. Aztán jött azaz ötletem, hogy kéne szerezni egy alibit, mert az, hogy ittam mint a ló, és kocsmáról kocsmára vándoroltam nem tenne túl jót a bandának, ha az történet, ha nem! Úgyhogy kell egy alibi. Így jött a képbe Szandi. Ittunk egy keveset, és ő kitalálta, hogy ha lefekszem vele, igazolja, hogy nála voltam az nap este. - mesélte Ross.
- Na látod, akkor mégis lefeküdtetek! - kezdtem hepciáskodni.
- Nem, nem fejeztem még be! Addig jutottunk el, hogy mind a kettőnkről lekerült a ruha, és kész. Akkor jöttél, és kopogtál. Ennyi történt!
- Aha persze! - ráztam a fejem.
- Esküszöm Azrita! Nekem nem kell más csak te! Tökéletes vagy, te vagy az életem szerelme! Soha nem foglak nem szeretni, és csak azért mert képtelen vagyok!
- Ross, ha nem jövök lefekszel vele! 
- Azrita! Figyelj szeretlek! Nekem csak te kellesz!
- Ross, kinek kéne egy olyan lány mint én?
- Kinek kéne egy olyan lány mint te? Nekem, mert szeretlek, imádlak, és te vagy számomra a legfontosabb, és mikor veled vagyok felvidulok, mikor elmész szomorú leszek, örömmel gondolok rád, és az első csókunkra, te vagy az a lány, akiért érdemes élni! - mondta, megsimította az arcom, és megcsókolt. Azután a csók után már nem volt miben kételkednem. Hittem neki. Hiszen szeretem...

:. Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett kommentelj! Minél több komment jön annál gyorsabban írom meg a kövi részt! Sziasztok! .:

25. rész

Wow! Emberek egy nap alatt 61 megtekintés! Nagyon jók vagytok, ezért gondoltam gyorsban megírom a folytatást, hogy legyen mit olvasni! Remélem tetszeni fog! :)

Bárány bőrbe bújt Ross

- Azrita ne csináld már ezt! Megmagyarázom! - szaladt utánam Ross.
- Mit? Hogy miért feküdtél le Szandival? Vagy, hogy hogy lehetsz ekkora buzi? De tudod mit egyik sem érdekel! - szaladtam tovább be a fák közé.
- Azrita! - kapott végül el, és a vállamnál fogva maga felé fordított.
- Azt mondtam hagyj békén! - fordítottam el a fejem.
- Figyelj, én nem akartam semmit Szanditól, ő nyomult rám! Én csak téged szeretlek! - jött közelebb.
- Ross, ismerlek! És ismerem Szandit is! Ne hazudj könyörgöm! - ráztam a fejem.
- De, de figyelj! Ez az igazság! - kezdett el magyarázkodni.
- Ross könyörögve kérlek, ha igazán szeretsz békén hagysz! - löktem el magamtól sírva. Kicsit hátratántorodott, de újra a kezem után nyúlt.
- Szívem egyetlen szerelme! - fordította a fejem maga felé - Csókolj meg! 
- Hagyj! - próbáltam ellökni a kezet, de nem ment. Közelebb hajolt, és erőszakosan megcsókolt.
- Fújj Ross! - löktem el magamtól - Te ittál? - kérdeztem fintorogva.
- Csak egy picit! - mosolygott kicsit kótyagosan.
- Úristen Ross te segg részeg vagy! - ragadtam meg a csuklójánál fogva. 
- Hova viszel picinyem? - pislogott nagyokat.
- Picinyem? Mi vagyok én? Valami álltnak nézek ki? - vonszoltam vissza a faház felé. Mikor Ross erre rá jött, heves tiltakozásba kezdett.
- Neeeeeeem! Nem! Anyu nem akarom! - rázta a fejét, és belekapaszkodott egy fába.
- Ross! Nem vagy te csemete! Engedd el azt a fát! - kiáltottam rá.
- Ha megcsókolsz! - vetette oda foghegyről.
- Ross, ne légy szemtelen, most csaltál meg! - tudatosítottam benne a történteket.
- De csak egy csók! Na szívem! - fogta meg a kezeim, és nézett mélyen a szemembe. A kezem libabőrős lett, és a lábaim elkezdtek remegni. És ha ez nem lett volna elég, megjelentek a mesébe illő pillangók.
- Csak egyetlen apró csók. Jó? - fürkészett boci szemekkel.
- Ross, nem! - most feküdt le Szandival! Csak hagyjon békén! Azzal a lendülettel megfordultam, elengedtem a kezet, és elindultam a viskó felé. Ross csak később fogta fel, hogy vissza utasítottam, így elkezdett utánam szaladni, de sajnos hasra esett, és adott egy jó nagy ölelést a földnek.
- A szegény Rossyka bebucizta a buksiját? - nevettem ki.
- Ja, asszem! - tápászkodott fel, miközben a fejét fogta.
- Vérzik? - vette el a kezet.
- Kicsit.. - grimaszoltam.
- Jó, mert gecire fáj! - indult el a ház felé. 
- Úgy látom, hogy  segítség kell, úgyhogy elkísérlek! - mentem utána.
- Nem kell, ott van Szandi! - rázta fejét.
- Nincs itt a kocsija, szóval szerintem már ő sincs.... - ezután jött egy hosszabb csend. Szépen bementem a házba, és kerestem ragtapaszt meg fertőtlenítő szert Ross fejére, ameddig ő leült az ágyra. 
- Nem értem, hogy lehettem ilyen béna! - rázta a fejét.
- Nem tudom, mit nem értesz! Te mindig ilyen béna vagy! - kezdtem el lefertőtleníteni a sebet.
- Sz! - sziszegett Ross, és becsukta a szemet.
- Csíp? - kérdeztem óvatosan.
- Az jobban fáj, hogy fájdalmat okoztam neked! - fogta meg a szabadon lévő kezem, és adott rá egy puszit.
- Ross, elég! - húztam el a kezem MEGINT!
- De én csak szeretlek! - nézett rám.
- Tudod mit? Szeress úgy, hogy az ágyadban alszol, jó? Késő van! - löktem hátra az ágyon.
- Ha mellém fekszel! - tette keresztbe a kezét.
- Figyelj, engem nem zavar, ha nem alszol, én hívok egy taxit, és haza megyek! - húztam meg a vállam.
- 1. Nincs térerő, szóval nem tudsz telefonáli.
  2. Maradj könyörgöm! - nézett mélyen a szemembe. 
- Ross, hagyj kérlek!
- Aludhatnál velem itt, ebben az ágyban! - mutatott arra az ágyra amin ült.
- Ross, ezt inkább hagyjuk! - ráztam a fejem.
- Csak ma, csak mi ketten, egy ágyban. Grr! - kacsintott rám.
- Ross! Basszus ebben az ágyban szeretkeztél előbb a Szandival! Ebben a fuckin ágyban csaltál meg az egyik legjobb barátnőmmel. Nem érted? - üvöltöttem ingerülten...

:. Ha tetszett a rész, hagyj egy kommentet! Köszi, hogy elolvastad! .:

24. rész

Hát emberek, igen tudom rég volt rész, de na.....a szerelem az ember minden idejét felemészti, de most itt az idő, hogy folytassuk ezt a csodás történetet! Sajnálom hogy ennyit kellett rá várni! :(

Let's not be alone tonight


- Úristen, borzalmasan sajnálom! - kiáltotta el magát a nővérke aki a nyakamba öntötte a forró levest.
- Rettentően béna vagyok! Várjon, had töröljem fel! - magyarázkodott tovább, miközben elkezdte letörölni, a tészta darabokat a mellkasomról, és a nyakamból.
- Hagyja, hagyja! Inkább megcsinálom én! - kértem el tőle a rongyot, amivel törölgetett.
- Olyan béna vagyok, rettenetesen szégyellem magam! - magyarázkodott tovább.
- Semmi baj, mindenkivel megesik az ilyen! Sose sajnálja, legalább időben felébredtem! - mosolyogtam rá.
- Bocsánat kérés képen, rakok vizet a virágja alá, mert úgy látom már szinte az egészet felszívta!- ragadta meg a csokrom, és kirohant vele az ajtón. 
- Nagyon köszönöm! - mondtam, mikor visszaért vele, tényleg jót tett neki a kis vizecske.
- Ugyan nincs mit azok után, hogy magára borítottam a levesét! - legyintett, és elment. Bekapcsoltam a TV-t, és elkezdtem kapcsolgatni a csatornák között, mikor valami érdekeset láttam meg.

A híres Ross Lynch-et, a rendőrök kapták el Miamiban, mikor régi barátnőjét, és munkatársát Laura Maranot akarta megerőszakolni! A tini sztár mindent tagad, de Laura rögtön feljelentette, és most Ross Lynch szabadon védekezhet, de a vádak nagyon erősek ellene, szóval nem sokáig. A fiú családja, nem akart nyilatkozni stábunknak, de maga Ross Lynch mondott egy pár szót!
- Az egész egy csapda, tőrbe csaltak, semmit nem is csináltam! - magyarázkodott, de az ügyvédje nem engedte, hogy több szót szólhasson. 
Most az időjárás jelentésünk következik....
 Lefagyva bámultam a TV-t, és nem is tudtam kinek higgyek. A szívem elkezdett zakatolni, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne, ha most a karjaimba zárhatnám. Ekkor egy nővérke jött be az ajtón.
- Hölgyem, minden rendb.... - kezdte volna mondani a kérdését, mikor én félbeszakítottam.
- Van valahol egy vonalas telefon? - kérdeztem vörösen villogó szemekkel. Tudtam mit kell tennem.
- Van hölgyem, de még nem kelhet fel, ez az ön állapotában ájuláshoz is vezethet! - magyarázkodott a nő, de én kipattantam az ágyból, és egyenesen a szemébe szegeztem a kérdést.
- Hol van a telefon? - tagoltan mondtam, egy cseppnyi (tengernyi) idegességgel a hangomban.
- A folyosó végén jobbra, de... - mutatott ki, az ajtón.
- Köszönöm! - indultam el kicsit dülöngélve. A telefon tényleg ott volt ahol a nő mondta, oda álltam, bedobtam az összes aprót, amit találtam, és tárcsáztam.
- Haló? - kérdezett bele valaki félő hangon.
- Rydel! Azrita vagyok, add Rosst! - parancsoltam kicsit agresszívan.
- Stormie vagyok kicsim! - kaptam rá, egy halk választ.
- Csókolom! Azrita vagyok, tessék adni Rosst! - magázódtam, pedig régen már megkért egyszer hogy tegezzem.
- Nem tudom..... - mondta, és halottam, hogy a végén elsírta magát.
- Mi történt? - sokkolódtam le.
- Elszökött, és azt mondta, hogy ne keressük. A gyerekek elmentek megkeresni, különböző barátaihoz, de sehol sincs. - zokogta el. A szívem majd kiugrott a helyéről. Sejtettem, hogy hol kéne keresni. El sem köszöntem, csak leraktam a telefont, és indultam is a recepcióra.
- Üdvözlöm, hol vannak a dolgaim? - kérdeztem szúrós szemmel.
- A szobájában a szekrényben kéne lennie, ott már kereste? - válaszolt lenézően.
- Köszönöm, ja és távoznék, a saját felelősségemre! Kérem a papírokat!
- De.....
- Most! - mondtam kicsit hangosabban.
- Tessék! De a főorvos úr nem fog örülni! - rázta a fejét.
- Na bumm, nem nagyon zavar! - húztam meg a vállam, és indultam el a kórtermem felé, miközben elkezdtem kitölteni a papírokat. Tényleg a fiókomban volt a mobilom, és a pénztárcám is. Át vettem a ruhám, és elindultam kifelé. A recepció előtt, biccentettem, és leraktam a papírt kitöltve, és elsétáltam. A kórház előtt fogtam egy taxit, és indultam is Miamiba. Mivel Ross ott járt utoljára, ezért biztos h a tóházban van. A tóház, egy kis kunyhó, eldugva a város szélén. Ross nagypapájáé volt, és Stormie ott nőtt fel, de régen el kellett adniuk, mert Stormie szülei nagyon betegek lettek, és később meg is haltak. De a házat Ross a saját nevére íratta, és arra várt, hogy a szülei ötvenedik házassági évfordulóján (3 hónap múlva) oda adja nekik, hogy éljenek ott.
- Itt balra! - mutattam, egy köves út felé.
- Biztos benne hölgyem? - nézett vissza rám a sofőr a vissza pillantóban. Elég volt, hogy küldjek felé egy villámló pillantást, és a következő két kanyarban már nem kérdezett semmit. Az utolsó kanyar előtt megállítottam a taxit, mert nem akartam hogy Ross észre vegye a jöttem. A taxis furcsán nézett rám, de nem kérdezett semmit. Kifizettem, és elindultam a ház irányába. A ház redőnyei le voltak húzva, úgy hogy ha nem lettem volna olyan magabiztos, akkor biztos azt gondoltam volna hogy nincs ott senki. Szépen elsétáltam a házig, és bekopogtam az ajtón. Egy női hang válaszolt. Olyan ismerős csak tudnám kié, törtem a fejem. És ekkor egy olyan lány nyitott ajtót, akire sose gondoltam volna.
- Szandi? - néztem nagy szemekkel, a kis kori barátomra, aki egy szál törülközőben volt.
- Ki az? - jött oda Ross is, akit úgyszintén csak egy türi borított be.
- És én még aggódtam érted! - kezdtek el csorogni a könnyeim.
- Szerelmem! - ragadta meg a kezem. Ekkor egy akkora maflást kevertem le neki, hogy az én kezem is belefájdult.
- Pofátlan, buzi! - mondtam, és elszaladtam, Ross pedig utánam.......


:. Ha tetszett, hagyj nyomot magad után! Köszönöm! .:

23.rész

Na kiszenvedtük azt a két kommentet! Elég nehéz volt, na de mindegy. Szóval a várt rész....igen, a 18-as karika kéne rá, remélem tetszeni fog! 


Spártai


A fantasztikus felébredésemnek köszönhetően, kaptam egy jó hosszú fejmosást anyáéktól.
- Hogy tehet ilyet veled? Oda megyek, és felverem a golyóit a szájába! - mondta apa a történtekre.
- Apu, ne aggódj, nem lesz semmi baj, mindjárt jön a doki, és biztosít erről! - magyaráztam a szüleimnek telefonon.
- Remélem kislányom, nagyon remélem... - suttogta anyu.
- Én meg tudom, hogy minden okés! - vetettem oda, de gyorsan le kellett tennem, mert jött a doki a leletekkel.
- Szóval megvizsgáltuk a látását, a mozgáskoordinációját, a fontosabb, és kevésbé fontos szervek működését és minden tökéletes. Kivéve ugye a keze ami eltörött, de ha minden jól megy holnap már mehet is haza... - mondta doki, és én meg kiugrottam az ágyból egyenesen Ross karjaiba. Belefúrtam a fejem a vállába, átkulcsoltam a lábam a dereka körül, és ott csimpaszkodtam rajta mint egy kis majom.
- De hölgyem kérem, kicsit kevésbé szelesen! - ekkor jött be az ajtón Riker, lerántott Ross-ról, és úgy csókolt meg mint még soha. Tele volt szenvedéllyel, érzéssel, erővel, fájdalommal. Jelzem csöndben, hogy mindenki megjegyezze, vele már szakítottunk, réges-régen, sőt ő dobott engem. Eléggé össze voltam zavarodva, így szinte észre sem vettem, hogy Ross lerántja rólam Rikert, és megpofozza. Na igen, most mi van???
- Mit csinálsz tesó? - fordult felé Riker.
- Rossz háznál keresgélsz, ő már foglalt! - mutatott rám Ross.
- Óh, ugyan ki lenne olyan hülye, hogy azt hiszi Azrita vele jár. Hisz, ő az enyém! - nevetett őrölten, oké, ezt már teljesen nem értem, akkor most mi van? Ott ültem az ágyon, és dülöngéltem jobbra-balra. Ekkor Ross-ból egy spártai katona lett belőlem pedig egy hercegnő. Ott állt velem szemben két Ross akik azt állították, hogy ők Ross....Mi?!
JR (Jobb oldalon lévő spárta Ross): Én vagyok Ross Lynch.
BR (Bal oldalon lévő spárta Ross) : Nem mert én vagyok Ross.
JR: Hazudik, én vagyok az igazi!
BR: Kamu, ne higgy neki!
Én: Kifelé a fejemből!
Igen, ez egy álom volt, mert mikor felébredtem az úton feküdtem Ross kocsija előtt, és nagyon vérzett a fejem.
- Úr isten! Azrita, hát nem megmondtam, hogy vigyázz magadra? - kapott fel a földről, és rakott be a kocsijába, hogy elvigyen a kórházba.
- Mit tettél, te....... ?
- Semmit, te lány, a sírba viszel! - de ezt most nem viccesen mondta, hanem aggódóan.
- Mi történt? - kérdeztem kicsit elveszve.
- SMS-eztünk, és elütöttelek, te majd meghaltál, és kész! - ekkor változott a terep, és a kórházban voltam. Feküdtem az ágyon, és Ross fogta a kezem.
- Imádlak, de ezért miért kellett meghalnod? - sírta. Mi, nem értek semmit! Ekkor újra változott a terep, kicsi voltam, és szaladgáltam a házban. Aztán a bátyám megjelent, olyan kis cuki volt kicsinek! Elkezdtem felé szaladni (amennyire egy 5 éves szaladni tud) de elestem és bevertem a fejem. Ezután újra a kórházba dobott, de nem Ross volt velem, hanem a bátyám. A fejem be volt kötve, mert az elesés következtében, elkezdett vérezni, és a szüleim bevittek a gyermek kórházba. Ekkor jöttem rá, hogy lepergett a szemem előtt az életem, és végre vissza tértem a valóságba. Ott voltam a kórteremben. Sötét volt, és volt mellettem egy csokor, és egy maci. Felnéztem a falra, ott volt egy TV, és egy óra.
- 11:22 - olvastam le róla a számokat. Bekapcsoltam a TV-t, és megnéztem a dátumot is.
- Május 4. - 8 nappal a balesetem után volt. Egyedül voltam, és nagyon fájt a fejem. Ekkor jutott eszembe, hogy nézzük meg hátha van a csokorhoz üdvözlő kártya is. Persze, hogy volt hozzá, és ez állt rajta.
"Szeretettel ezt neked Csipkerózsika! 3 hónap múlva.... 
by.:Ross"

- 3 hónap...... - sírtam magam álomba. Álmomban otthon voltam, és egy óriási szobában ültem egyedül. Oda voltam kötve a egy székhez, és csak fehérnemű volt rajtam. A szobának nem voltak ablakai, csak egy ajtaja. Lépteket hallottam, az ajtó felől. Egy kapucnis fiú jött be, egy ostorral a kezében. Az arcát nem láttam, mert eltakarta a kapucni, de egyenesen felém közeledett, ezért megpróbáltam elszabadulni, és elszaladni. A fiú észrevette, és oda szalad hozzám, és akkor megláttam az arcát.
- Ross? - kérdeztem meglepődve. Ross csak bólintott, és ledobta a pulcsiját...
- Tetszik? - nézett rám cselesen.
- Nem tudom, talán ha eloldanád a kezem! - vetettem fel a világ megváltó ötletem. Bólintott, és levette a kötelet a kezemről, és beült az ölembe szemben velem. Megsimította az arcom, és a kötéllel közelebb húzott magához, egészen addig amíg össze nem ért az orrunk. Beletúrtam a hajába, és megcsókoltam. Óvatosan eltolt magától, és a kezeit a nyakamba kulcsolta.
- Wow Ross nem tudtam, hogy ennyire kockás a hasad! - simítottam végig. Erre ő felugrott, és felkapott a karjaiba. 
- Vhóóó, el ne ejts! - kapaszkodtam erősen a nyakába.
- Ne félj cica! - kacsintott rám. Visszaült a székre, és az ölébe vett. A kezeit a derekamra helyezte, és elkezdte piszkálni a bugyim szélét.
- Ross, 3 hónapig nem találkozunk.. - dőltem a karjaiba, és karoltam át. 
- Le akarok veled feküdni! - súgta a fülembe.
- Nem hiszem, hogy ez most jó lenne! - próbáltam védekezni, mikor megéreztem a fenekem alatt valamit. Nem, nem a kocsi kulcsa volt az...
- Whóóóó! - szálltam le róla. Aha oké, gondolkozz életed szerelme szeretkezni akar veled, de utána 3 hónapig nem látod.
- Mi a baj, te nem szeretnéd? - állt fel, és össze kulcsolta az ujjaink. Olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a leheletének puha simogatását az ajkaimon.
- Csak mondd ki, ha nem szeretnéd! - karolta át a derekam, ahonnan szép lassan levándorolt a keze a fenekemre. 
- Nem, nem arról van szó, hogy nem szeretném, csak.... - magyarázkodtam, miközben szépen lassan elkezdte puszilgatni a nyakam. A szuszogása lassú volt, de erőteljes. Tudta mit csinál..
- Akkor mi a baj? - kérdezte, mikor elért a melleimhez. Felnézett azokkal a gyönyörű szemeivel, és elengedte a kezem.
- Nem, nincs semmi baj, folytasd! - ragadtam meg a kezét. Annyira jó volt, annyit álmodtam róla, és most itt van, és ő is szeretné. A lábam elkezdett remegni, és a gyomrom görcsbe szorult. Ő csak puszilgatott tovább, egészen a bugyim tetejéig ott megállt, és furcsán nézett rám.
- Tiéd a döntés! - mondta, és felegyenesedett. Vettem egy nagy levegőt, és bólintottam. Felemelt, én a kezem a nyaka körül körbefontam, a lábaim, a derekánál kulcsoltam össze, ő pedig elindult velem. Kivitt a szobából, egy másik hófehér szobába, amiben volt egy óriási francia ágy, baldachinnal körülötte. Lefektetett rá, és folytatta ott ahol abba hagyta. Letépte rólam a bugyim, és ott is elkezdett puszilgatni. Nagyon jó érzés volt, ahogy puha ajkai olyan helyen járkáltak, ahol még álmomban sem gondoltam volna. Halk nyögések törtek fel belőlem, erre ő nevetett, és abba hagyta.
- Na, folytasd! - mondtam teljesen elolvadva.
- Mutasd meg mennyire tetszik! Azt csinálsz velem, amit akarsz! - feküdt le mellém.
- Kezdjük az alsóddal! - téptem le róla, azt a  nagyon sexy pink alsóját. Erre ő felült, és megcsókolt. De nem olyan volt mint eddig, nyelves csókot kaptam, ami hosszú másodperceken/perceken át tartott.
- Nem úgy volt, hogy azt csinálok, amit akarok veled? - nevettem halkan.
- Tévedtem, nem bírom kivárni a sorom! - tepert le, és most ő volt felül. Letépte rólam a melltartóm is, és heves csókcsatába kezdtünk. Egy hosszú támadás után megálltunk, hogy kapjunk egy kis levegőt. Ekkor ő kikötötte a kezem az ágyhoz.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, mert otthagyott a szobában.
- Egy pillanat, csak valamit elfelejtettem! - szalad ki a szobából. Tényleg csak egy pillanatig volt távol, mert csak az előző szobába ment vissza az ostorért.
- Mit szeretnél te azzal? - rémültem meg.
- Ne félj! Csak lazulj el! - nézett rám. Bólintottam, becsuktam a szemem, hagytam, hogy csináljon velem amit akar. Ekkor mint valami hideg zuhanyként egy forró folyadék rántott ki legszebb álmomból. Megjött a reggeli leves, ami szépen rajtam landolt. A kórteremben.....egyedül.....Ross nélkül.....

22. rész

3 hónap


- Úr isten, jól van? Azrita!!! - szállt ki a kocsiból a sofőr, és ugrott oda hozzám. Igen, a nyikorgó fék, az nem volt elég, mert az autó, nem állt meg, és szépen elütött. Kb 2 métert repültem, mire földet értem, de nem csak elrepültem, de még el is ájultam. 
- Sajnálom! - csak ennyit tudtam kinyögni, és az utána történtekre nem is emlékszem. 

Az ébredezések közepette:

- Mi a baja, miért nem ébred fel? 
- Hát, a jobb lába eltört, de ha ez nem lenne elég, egy súlyos koponya sérülése is van, ami következtében akár lebénulhat, vagy nem tud többet beszélni, esetleg megvakul. Sajnos csak a sötétben tapogatózunk, mivel nem ébredt még fel nem tudni semmit, fizikailag nincs semmi baja az agyának de mint látja, nem történik semmi, nem kel fel.
- De ugye, túléli?
- Igen, az biztos.
- Lebénulhat..... úgy érti, nem tud járni?
- Igen, vagy nem tudja mozgatni, a karjait, vagy a nyakát, még nem tudunk semmit!
- Mondja, hogy megmenti!
- Uram, szedje össze magát! 
- Jó....... sajnálom!
- És most elmegyek kettesben hagyom önöket viszlát! - ez után becsapódott az ajtó.
- Szent isten mit tettem! - fogta meg valaki a kezem. - Azrita, nyisd ki a szemed! - simogatta meg az arcom a tag. El akartam fordítani a fejem, de nem ment. Jó, akkor próbáljuk meg kinyitni a szemem. És ekkor egy ismerős dallamot hallottam. Az R5-Fallin for you című dala szólalt meg, ezután a tag (aki elütött) telefon beszélgetésbe kezdett valakivel. Azaz a Fallin for you az volt a csengőhangja. Aha szóval egy R5 fan......fantasztikus.....De honnan tudja a nevem?
(Telefon beszélgetés)
- Szia! Nem, még nem ébredt fel..Jó gyertek be....Hogy mi? Fel akar jelenteni? Hogy mi a lószar, ha 5 napon belül nem kel fel, feljelent? Normális, azt nem én irányítom!? Jó, mindegy tegye, jelentsen fel! Hogy mi? Interjút, én az esetről, hülyék ezek, küldd el! Oké, oké Pussz!
- Látogatóid lesznek Cica! - ült le az ágyamra a tag. Cica? Én? Mindenki tudja, hogy utálom a Cicát!
- What doesn't kill you makes you stronger! - súgta a fülembe, és elment. Ami nem öl meg az megerősít, ezt súgta a fülembe.......ezt mondta mindig Ross. Furi, de hiányzik, a kis hülye. Nem sokkal később bejött 3 ember, és a tag a szobámba. Egy lány, és két fiú. A lány jött oda először hozzám. Oda húzott egy széket, és leült az ágyam mellé.
- Képzeld, Jack-kel tovább vettük a táncot, és bele tettem azt a részt amit te úgy szeretsz! - simította meg a kezem - Nagyon hiányzol neki is! - folytatta sírós hangon. Jack.....? Ő az a táncos akit tanítunk Rydel-lel.....de nem, ez nem lehet Rydel, Rydelnek másmilyen a hangja. Milyen is? (Megpróbáltam felidézni, de nem sikerült).
- Szia Azrita, én csak azt akartam mondani, hogy.... - nem fejezte be, csak felállt, és kivágtatott az ajtón. Ezután jött a másik srác.
- Szia Sis(ter)! Nagyon hiányzol ám! Így egyedül kell játszanom...de tudod mit! Gyógyulj meg, és elintézem, hogy a kórtermedben is legyen TV oké? - nevetett, és ő is kiment. Csak a lány, volt még a szobában, és a tag. Mind a ketten oda jöttek, és adtak egy puszit, de a fiú még a fülembe is súgott valamit.
- Tényleg jobb ijesztgető vagy, mint én, mert most mindenki sokkban van! - és ekkor megcsapott a parfümje. Ez Ross parfümje, és....amit súgott az a saját kis versenyünk, amiről senki nem tud!
- Gyere Delly menjünk! - mondta a tag, és ekkor minden világos lett. A tag, aki elütött Ross, és a lány Rydel, a két fiú pedig Riker, és Rocky.
- Nem Ross! Holnap turné, és akkor 3 hónapig nem látjuk....Kérlek ébredj fel! - könyörgött Rydel a falnál állva. 3 hónapig nem látogatna senki, és itt vannak ők......a családom...
- R! - suttogtam, és kinyitottam a szemem. Sajnos, már az ajtóban voltak, és nem láttak, ezért nem álltak meg. "3 hónap" csak ez járt a fejemben.
- Ribanc! - sikítottam utánuk, teljes erőmből, és végre Ross meg is hallotta. Vissza fordult, és meredten nézett rám.
- 3 hónap! - ismételtem a fejemben forgó szavakat halkan. Ross közelebb jött, és megcsókolt. Delly is vissza fordult, és sírva borult rám.
- Ne félj, nem hagyunk itt! - sírta Rydel.

2 db kommentet kérek más más embertől ez alá a rész alá, és akkor felrakom folytatás! Sorry, gonosz vagyok ! <3


21.rész

Sötétség


- Azrita! - rázogatott Ross.
- Mi van? Ha nincs vége a világnak, akkor nem érdekel! - kiáltottam rá csukott szemmel, mert épp aludtam.
- Semmi! - simította meg a fejem. Ezután a karjaiba vett, és szorosan magához ölelt. Ezután gyorsan elaludtam, a karjaiban....
- Mit  csinál itt? - hallottam félálmomban.
- Semmit, az nem a te dolgod! - válaszolta valaki.
- De, hogy tehettél ilyet? Ez nem normális, teneked elment az eszed!
- Nem csináltam semmi Delly! Higgy nekem! Kérlek!
- Fogjuk rá, hogy elhiszem! 
- Csak tartsd távol... - a végét nem halottam mert suttogta.
- Neeem! Erre te nem veszel rá! Neem!....... Jó, jó, csak ne nézz így! - adta meg magát.
- Imádlak! - mondta, és elmentek. Persze hamar vissza aludtam. kb 1 órával később egy újabb beszélgetésre ébredtem. Vagyis inkább ordításra mint beszélgetésre keltem.
- Ez meg mit keres itt? Te utolsó hazug! - kiáltotta Laura (ezt a hangot már alva is felismerném).
- Ez nem z aminek látszik! - tiltakozott Ross.
- Tudtam, hogy csalni fog ez a picsa, de hogy így! - ekkor fordultam a hang irányába. Egy szobában voltam, és az ajtó előtt veszekedett Laura, és Ross. 
- Ő nem picsa jó?! - nézett rá Ross csúnyán.
- Akkor miért vagy alsóban, és miért fekszik ő - itt rám mutatott - az ágyadban? - vágta a fejéhez a kérdést Laura. Az a vicc, hogy ez engem is érdekelne.
- Azért vagyok alsóban, mert csak most fürödtem le! - kiáltott vissza. Na ja, a nyakában lógó törülköző kicsit árulkodó volt .
- Miért mit csináltál este, hogy nem volt időd fürdeni? Erre ne válaszolj, most szakítok veled, és ki lépek, a hülye versenyetekből is! - üvöltötte, pofon vágta Rosst, és elviharzott. Szép lassan kikászálódtam az ágyból, és egyenesen az ajtóban álló Ross-hoz mentem.
- Ugye nem? - kérdeztem félve.
- Szia! felébredtél? - kérdezett vissza szomorúan.
- Ugye nem? - ismételtem meg félve.
- Mit nem? - nézett rám furán.
- Ugye nem csináltuk....azt? -  még mindig félve néztem rá.
-  Úristen! Nem hiszem el! Azt hiszed megcsalnám Laurát? Nem, nem! Ne félj, külön szobában aludtunk. - Na most már csak úgy pirult az arcom. Hogy lehettem ekkora baromfi.
- Nem elég, hogy Laura dobott, de te még meg is gyanúsítasz azzal, hogy megerőszakoltalak. Fantasztikus, nem? - erre nem is tudtam mit mondani.
- Azok gyanúsítanak ilyennel, akiket a legjobban szeretek a világon. A nővérem, és a szerelmem! - mondta, és otthagyott. Arccal a falnak fordultam, és vertem a fejem a falba.
- Menny utána! - simította meg a karom Delly (Rydel) és bement beágyazni az ideiglenes szobámba. Minden kérdésem elfelejtettem, és Ross után szaladtam. Le a lépcsőn, ki az ajtón, és az út közepén utol is értem.
- Ross várj! - álltam meg mögötte egy méterrel. Nem állt meg, úgyhogy folytattam.
- Sajnálom oké? 
- Én is! - vetette oda cinikusan.
- Sajnálom, amit mondtam! 
- Oké, most már mehetek? - válaszolta flegmán. Nem bírtam tovább, megragadtam a vállánál, magam felé fordítottam, és megcsókoltam. - Sajnálom! - sírtam el magam.
- Ne sírj! - törölte le a könnyeim. Közel hajoltam hozzá, hogy adjak neki még egy csókot, de ő nem hagyta.
- Ne, légyszi! Csak most szakítottam Laurával, ez most nem fog menni! - tolt el magától.
- Jajj, tényleg! - engedtem el, elpirulva.
- Séta? - kérdezte mosolyogva.
- Ühüm! - bólogattam. Szép lassan elindultunk, síri csöndben.  Én nem szólaltam meg, mert égett a pofám, hogy hogy csókolhattam meg, mikor most dobta őt Laura, ő gondolom meg Laurán gondolkodott.  Egy tóhoz értünk, ott aztán leültünk, és bámultuk ahogy a vízen úszkálnak a kacsák. Egyszer csak ő megtörte a csöndet.
- Emlékszel, hogy hogy kerültél a házunkba? - tette fel a kérdést.
- Nem! Légyszi elmesélnéd? - néztem rá boci szemekkel.
- Persze. Arra ugye emlékszel, hogy ott ültünk, a vidámparkban? - bólintottam - A vállamra hajtottad a fejed, és szépen elaludtál. Aztán ugye fel akartalak ébreszteni, de te azt mondtad, hogy csak akkor ébresszelek fel, ha vége van a világnak, így a karjaimba vettelek, és fogtam egy taxit , aztán meg már otthon lefektettelek, és innen tudod a történetet. - mesélte el szép lassan, és közben mereven előre bámult.
- Akkor Laura miért hisztizett? - kérdeztem naivan. Erre felnevetett, és megvonta a vállát.
- Nem tudom, azt hitte, hogy lefeküdtünk egymással. - nézett végre rám.
- Óh! - pirultam el megint.
- De mindegy is! Engem nem érdekel! - kiáltotta el magát - Ma este 9-kor válogatás! Ott legyél! - kacsintott rám, és felállt.
- Ross várj, add ide egy kicsit a mobilod kérlek! - szóltam utána. Simán oda dobta, meg sem kérdezte, hogy mire kell, pedig az egyik gonosz tervem egy még gonoszabb tárgya az ő telója.

  • Deby
  • Maia
  • Delly
  • Ell
  • Rocky
  • Riker
  • Ry
  • Dove
  • Mom
  • Dady
  • Rach
  • Szandy
  • Love
  • Babe
Ezek a névjegyei voltak a kedvencek között. Na most, melyik Laura a Love, vagy a Babe? Utolsó üzenet, utolsó üzenet - pörgettem végig, a listát. Babe aha oké,  most akkor írjunk neki egy üzit!
- Hali Laura! Tali a stúdió mellett 8-kor! Azrita - ezt az üzenetet küldtem neki, aztán vissza dobtam Rossnak a mobilját, aki így otthagyott egyedül a fűben. Még egy 10 percet ültem a fűben egyedül, aztán előkaptam a mobilom, és felhívtam Bencét.
- Sziamia! - vette fel.
- Hi vagyis szia! - sose szokok hozzá, ezekhez a nyelv változtattatásokhoz.
- Mizu? - kérdezte.
- Semmi, kint vagyok az USA -ban! Képzeld, lesz a dalomhoz, klipp!
- Na az tök menő! Mikor jössz haza? - szomorodott el.
- Nem tudom, majd meglátjuk...
- Na mindegy, de most le kell tennem bocsi!
- Semmi baj Szió! - köszöntem el.
Jó sok idő múlva:
Nyolckor ott álltam a stúdió mellett, mikor Ross hívott.
- Szia! Csúszik a meghallgatás dugóban vagyok! - hadarta el.
- Na itt vagyok! Mit akarsz? - köszönt közben Laura.
- Mindjárt! - mondtam, és le akartam rakni Rosst, de ő nem várta meg.
- Ha Ross küldött ide, nem érdekel, hogy megcsalt -e engem veled vagy sem! - kiáltotta.
- Nem Ross küldött, de szeretném, ha megbocsátanál neki, mert tényleg nem csalt meg téged! - bizonygattam.
- Jajj de naiv vagy, én már többször megcsaltam, azért hagytam el, mert én Jorge Blancoval akarok lenni! Ő az én igazi szerelmem, és csak azt akartam, hogy magát hibáztassa miatta. Hahahaaa - nevetett, és elment, én meg csak lefagyva álltam. Ekkor jöttem rá, hogy mivel nem raktam le a mobilom, ezért Ross mindent hallott...
- Ross én.... - szóltam bele.
- Szia! - kiáltotta, sírással a hangjában.

 Azt a ribit, hogy tehette ezt Ross-al?! Többször megpróbáltam vissza hívni, de mindig kinyomott. Elindultam, valamerre, mikor egy útkereszteződéshez értem. Megvártam, míg zöld lesz, a lámpám, és elindultam. Közben egy  SMS-t írtam Ross-nak, hogy sajnálom, nem akartam, hogy hallja, mikor fékcsikorgásra lettem figyelmes, és aztán.......sötétség.

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben! .:

20. rész

Szeretet

- Ross, mondani szeretnék valamit! - nyúltam utána, mielőtt Laura elrángatta volna.
- Mit szeretnél? - fordult hátra.
- 4 szem közt! - válaszoltam idegesen.
- Rossy nem ér rád cicám! - mondta Laura, és elindult kifelé.
- Majd utánad megyek! - kiáltotta Ross, erre Laura ciccegett, de ott hagyott minket. 
- Megyünk sétálni? - kérdeztem félve.
- Persze! - bólintott. Elindultunk a highway-i parkba. Egész úton csöndben ballagtunk, tisztes távolságot tartva, ott aztán leültünk a fűbe, és elkezdtem amit mondani akartam.
- Sajnálom, ami ma történt! A verekedést is, a késést, és...- dadogtam.
- Semmi baj, Laura ugyan úgy hibás mint te, a késésről pedig nem te tehetsz, szóval nincs semmi probléma! - nevetett.
- És sajnálom, hogy itt hagytalak... - na itt jött az 5 perces csönd. - Nagyon magamba zuhantam, és ugye akkor ott volt neked Maia, és Rikerrel sem jártunk már, én pedig csalódott voltam. Haza mentem, megpróbáltam minden emléket kitörölni, a képeket, tárgyakat, csak a dalaitokat hagytam meg. Életmódot váltottam, futni kezdtem, egyre több zöldséget ettem, felhívtam a régi ismerőseimet. Így lett egy régi barátomból szinte a legjobb fiú haverom. Nem hívtalak fel, pedig megvolt a számod, nem néztem a koncertjeiteket, és nem is gondoltam az egész kint létemre... - meséltem el, a kérése nélkül, hogy mit csináltam otthon.
- Összejöttem Maia-val, mert te Rikerrel voltál, aztán egy szó nélkül elhagytál, apum kórházba került, volt egy vakbél műtéte. Kész csődtömeg voltam, miattam kellett lemondani egy fellépést, mert teljesen elittam az agyam, aztán jött Laura, ő kihúzott ebből az állapotból, és segített rajtam. Ma mikor megláttalak azt hittem, hogy miattam jöttél haza, de ez zavart, és ezért bunkó voltam veled, de itt volt, és van is nekem Laura, aki mindig segít. - mosolyodott el.
- Ha az a segítség, amit ma műveltetek a stúdiótól egy utcára akkor tényleg segít! - röhögtem el magam.
- Mi, te honnan tudod? - pirult el.
- Rossz házba mentem hahaha!! - röhögtem még mindig.
- Figyelj, ez nem az aminek látszott, vagyis....izé... - mentegetőzött.
- Nagy fiú vagy már, és nem vagyok az anyád, azt csinálsz, amit akarsz, azzal akivel akarod, és nem kéne menned? Laura már biztos vár.. - mondtam szomorúan.
- Figyelj, van ideje, hadd várjon! De ígéred meg, hogy senkinek nem mondod el amit láttál! - nézett rám halál szigorúan.
- Ígérem apu! - nevettem újra.
- Nagyon vicces vagy! - csikizett meg, erre én felsikítottam. Persze ő folytatta, én meg csak fetrengtem a fűben, és röhögtem.
- Ne, ne! - fuldokoltam - Várj! - szerencsére, hagyta, hogy kapjak egy kis levegőt.
- Nézd vidámpark! - ugrott fel a földről, és oda szaladt, a közeli fára felszúrt plakáthoz.

- Mennyünk el! Légyszi! - kérleltem.
- Oké! - bólintott, és leintett egy taxit. Mikor oda értünk a vidámpark bejáratához, kicsit gonosznak éreztem magam, amiért nem engedem elmenni Rosst, hogy találkozhasson  Laurával. Bár nem tűnik úgy, hogy nagyon találkozni akarna vele, na de mindegy.
- Nézd vattacukor! - rohantam az árushoz.
- Mindjárt jövök! - mondta Ross, miközben a telefonján épp SMS-t küldött Laurának, hogy dolga akadt, nem ér rá.
- Tessék vattacuki! - nyomtam a kezébe az egyik rózsaszín cukorfelhőt.
- Rózsaszín? Tényleg? - nézett rám nagy szemekkel, de azért elvette. Ez után felültünk, az óriás kerékre, a hullám vasútra, és mindenre, amire csak tudtunk. A nap végén leültünk egy padra az óriás kerék mellett, és beszélgettünk Lauráról, Bencéről, és úgy alapvetően mindenről.
- Tudod, többször is fel akartalak hívni, de egy ember mindig megakadályozott... - kezdte a mondandóját Ross.
- Ki? - néztem rá nagy szemekkel.
- Édesanyám! - WTF!?
- Azt hittem anyud bír! - akadtam ki.
- Én is! - nevetett. Hátulról átkarolt, én a vállára helyeztem a fejem, és csak egy dologra tudtam gondolni. Mégpedig arra, hogy pár centi választ el attól, hogy megcsókoljam.

:. Hagyj nyomot magad után Chateben! Köszi! <3 .:

ui.: Bocsi, hogy rövid lett!

19.rész

Szerepjáték


- Na, most már akár abba is hagyhatnátok az ölelkezést! - mondta parancsolóan Laura.
- Igen, bocsi! - engedett el Ross. Egy gyilkos pillantást küldtünk Rydellel Laura irányába, de úgy tett, mintha ő észre sem vette volna.
- Na jó. Akkor most mit kell énekelnem? - kérdeztem.
- Egy szerelmes dalt! - válaszolta Laura - De, kell neked egy pár, akivel elő kell ezt adnod, ha akarod bemutatom! - persze a választ nem várta meg, hanem elkezdett énekelni, magához rántotta Rosst. Ross átkarolta, és felemelte, Laura hátul össze kulcsolta a lábát, és megcsókolta.
Valahogy így:
- Khm Bro ne most oké?! - szólt rá Riker Rossra, mikor már kb 1 perce ilyen pózban csókolóztak.
- Igen, sajnálom! - fordította volna el a fejét, de Laura nem engedte, hanem tovább csókolta. Na ekkor lett elegem belőle.
- Oké, most én jövök! - Ellie Goulding-tól a Love me like you do-t választottam.
- És ki lesz a párod? - nézett rám gonoszan Laura. Na végre abba hagyták.
- Hát, aki elvállalja! Ki lenne az? - Ross, és Riker lépett elém. Hát, ez fantasztikus! Mind a kettővel volt egy kisebb románcom, csodás!
- Kit válasszak? - töprengtem el rajta. Ha Rosst választom Laurát tehetem féltékennyé, de ha Rikert akkor Rosst.
- Mind kettőtöket választom! - jelentettem ki. A fiúk csak bólintottak, de Laura arcára kifagyott a mosoly. Elkezdtem a dalt, és néha Rosshoz néha Rikerhez intéztem egy két sexy mozdulatot. Mert a végére tartogattam a robbanást. Az utolsó szavaknál megfogtam mind a két fiú pólóját, és közelebb húztam őket hozzám. Felugrottam Rossra, úgy ahogy előbb Laura, megcsókoltam, hátra dőltem, és adtam egy csókot Rikernek is. 
(A történések, lerajzolva:)

Kb olyan kecses voltam mint egy orrszarvú, de mindenki meglepődött, úgyhogy megérte. 
- Na  milyen volt? - kérdeztem.
- Borzalmas! A szavazatom nem! - válaszolta Laura. Kis kötszerfej! Ch...
- Laura, még nem tudni, hogy kell-e a szavazatod vagy sem. Reméljük, hogy nem! - válaszolta Rydel. Hát nem édes?
- Hogy mi? - válaszolta picsásan Laura.
- Nem érdekelsz senkit puszika! - válaszoltam neki, és a végén, még egy gonosz mosollyal az arcomon még integettem is neki.
- Te Bitch! (azért írtam angolul, mert nem szándékozom mindenhova picsát írni, a prostituált meg túl szép szóval marad ez :$) - szólt be Laura.
- Azt mondtam puszik! Azaz húzz el Cica! - váltottam át nagyon köcsöggé.
- Ez az én apám háza, ez az én pasim - mutatott Rossra - Ez az én lehetőségem, és az én országom, mert te egy senki vagy, nincs semmid, és senkid! - üvöltötte, és nekem ugrott. Elkezdte húzni a hajam, és a másik kezével  karomat ütögettem.
- Csaj bunyó jeee! - kiáltotta Ryland. Nem véletlen néztem én az elveszett kincsek fosztogatói c. filmet, abban Sidney mindig bunyózott. Megragadtam a karját, és elkezdtem a csuklóját a lapockájához közelíteni, ne tudd meg, hogy ez mennyire fáj! 
- Áh! Ne!! - kiáltott fel, és elengedte a hajam.
- Azrita engedd el! - ugrott oda Ross.
- Dehogy is, megtépett! - továbbra is nyomtam felfele a kezét, Laura meg csak hajolt előbbre, és előbbre.
- Engedd el, vagy kizárunk! - kiáltotta Ross, és kitépte a kezemből Laura csuklóját, aki a földre rogyott.
- Jól vagy életem? - emelte fel Laurát Ross.
- Nem! - kezdett el sírni, és átkarolta. - Ez egy szörnyeteg! - mondta szipogva. - Feljelentelek, kizáratlak, börtönbe csukatlak, megöllek! - mondogatta nekem fenyegetésképp.
- Azrita jól vagy? - jött oda hozzám Riker.
- Igen, köszi! - mosolyogtam rá.
- Zárd ki Rossy! Zárd ki ezt a szörnyet! - könyörgött Laura.
- Nem tehetem, mivel te kezdted, ez csak önvédelem volt! - rázta a fejét. A többieket nem nagyon érdekelte ez. Rydel Snapchat-re csinált képeket, Rocky valamit gitározott, Ratliff  a lábán dobolt, Rylandet pedig csak addig érdekelte a story ameddig a harc folyt, utána elhúzott valahova.
- Mi? Nem zárod ki? De megvert, megkínzott! - rémült meg Laura.
- Kicsim nyugi! Nézz rám, emlékszel, hogy mit mondtam ma neked, a....tudod mikor? - kérdezte Ross, szerintem ezzel akarta megnyugtatni.
- Igen, és arra is, hogy mi történt. Ha megígéred, hogy ma megismételjük ugyan azt, ugyan ott, akkor lenyugszom! - célozgatott arra, amit sajnos én is láttam.
- Persze életem! - csókolta meg Ross. - Ami téged illet, szavazzunk! - nézett rám.
Riker: Igen
Rydel: Igen
Rocky: Igen
Ratliff: Igen
Ryland: Igen
Ross: Talán!!
- Akkor úgy látszik tovább jutottam! - néztem rájuk.
- Gyere Rossy dolgunk van! - húzta magával a kis "tigris" (Laura).

:. Hagyj nyomot Chate-ben! Köszii!! .:

18. rész

Citrom Suzy


- Kislány jól vagy? - kérdezte meg tőlem egy öreg úr, miközben kétségbe esetten sétáltam, az isten háta mögött.
- Igen, azt hiszem! - nem voltam túl meggyőző.
- Hova akartál menni? - kérdezte, és felajánlotta, hogy elkísér oda.
- A Lost Stars utca 45-be! - még mindig szét voltam esve.
- Gyere, én tudom hol van! - ültetett be az anyós ülésre, egy kis sárga Suzuky-ba. 
"Mi volt az amit láttam? Csak nem.....de.....nem hiszem el! Még hogy, sose kellett csalódnom senkiben, most is csalódtam benne. Hisz, pont a szemeim előtt......most már mindegy. Soha többet nem szeret majd. De minek is nekem ő, itt van nekem Bence (akivel találkoztam a cukrászdában és megkérdezte, hogy van-e barátom) vele is tök jól elvagyunk. Na meg, a régi barátnőm Viki, és Szandi, igen ő még biztos bír, hisz ha jól tudom haza költözött nem sokkal az után, hogy Rocky-val szakított. Szegény gyereket egész sokan dobták. Mit van úgy oda Ross, hisz őt nem is dobtam....és Laurát, és Maia-t is ő dobta. Jó, biztos rossz volt, neki (is), hogy ott hagytam, de most ha így tettem, már mindegy." - gondoltam.
- Uram, szerintem ez volt az az utca! - mutattam vissza, az előző utcára.
- Jajj, dehogy! - rázta meg a fejét. Elég gyorsan haladtunk, és biztos voltam benne, hogy az volt az az utca.
- "Ring, Ring" Igen? - vettem fel a telefonom.
- Hol vagy? Érted megyek, 30 perc múlva te jössz! - mondta, még egész nyugodtan.
- Nem tudom, de mindjárt vissza hívlak! - tettem le.
- Elnézést uram, de én itt szeretnék kiszállni! - kezdtem el összeszedni magam.
- Kussolsz ribanc! - válaszolta, és rálépett a gázra.
- Uram, én most ki fogok szállni! - kezdtem el kinyitni az ajtót, de akkor sem fékezett.
- Figyelj cica, most el leszel rabolva! - felelte nevetve.
- Hát biztos, hogy nem! - kb 90-nel mehettünk, ha most kiugrok, vagy elütnek, vagy összetöröm magam.
- "Ring, Ring"! - szólt a telóm.
- Most ezt felveszed, hogy ne gyanakodjanak, de amint elárulod, hogy bajban vagy, amint haza értünk megfojtalak.
- Jó! Szia Jordan! 
- Hol vagy?
- Ez, még mindig egy jó kérdés, csak annyi a lényeg, hogy mondd meg a tesómnak, hogy Latatka, és motorral, mert az gyorsabb, ja és a citrom Suzy! Na, puszi, de feltétlenül mondd el neki, pontosan!
- Mi ne?! - válaszolt, de leraktam.
- Ugye nem valami titkos beszédet hallhattunk? - kérdezte, és végig simította, a combom. 
- Nem! - dobtam le a kezét a lábamról. Végül is nem titkos beszéd, csak rövidítések, és.....na jó, az volt. A Latatka, egy program, ami beméri a telóm, olyan nyomkövető szerű, a motorral, az, hogy azzal kövessen, a citrom Suzy az meg ugye a sárga Suzuky. Tök egyszerű. 
10 percel később megláttam a tesóm, motorral jönni mögöttünk. Lassan sávot váltott, és elkezdett olyan tempóban jönni, mint mi. Szép lassan egy síkba került velem, és mikor benézett az ablakon pislogott 2 nagyot egymás után. Ez ugye azt jelentette, hogy közlekedési lámpa. Aha! Értem, szóval a terv, az az, hogy mikor megállunk a pirosnál, kiugrok, ő felvesz, és elhúzunk a csudába. Akkor, ugye az első lámpánál meg is álltunk, én kiugrottam, felültem Krissz mögé, és elindultunk a csudába. Igen, de jött utánunk az öreg is! Na ja, ez nem volt a terv része. Sajnos elkövettük azt a hibát, miszerint behajtottunk egy zsákutcába. Az öreg elállta az utat, és beszorított minket.
- Na most jön, a bunyó! - mondta Krissz, és leszállt a motorról. Az öreg is kiszállt a kocsiból, és elindult felénk.
- Megmondtam cicám, hogy kikapsz! - ragadta meg a kezem. Erre Krissz olyat vágott a képére, hogy a pasi csak úgy elterült volna a földön, ha nem a kocsija motorháztetejére esik, és visszakézből nem vágja bordán a tesóm. Mondtam, hogy még csak alig forrtak össze a csontjai, a múltkori baleset óta? Nem? Akkor mondom! Oda ugrottam, a földön fekvő tesómhoz, erre az öreg elkezdett tapizni. Magához szorított, és fogdosta a mellem. Eszeveszettem kapálóztam, ütögettem a karját, hogy engedjen el.
- Na cica, be a kocsiba! - utasított, és elkezdett befele tolni, de én ellen álltam - Húzzál be, te szarházi Ribanc! - ordított rám. Hogy én ribanc? Leütötted a bátyám, és még le is ribancoztál?! Azzal a lendülettel megfordultam, és tökön rúgtam. A  kocsi motorháztetőjére fektettem, és hívtam a rendőrök.
- Tesó jól vagy? - néztem le Krisszre.
- Fogjuk rá! - állt fel. A zsaruk nem sokkal később megérkeztek, és bevitték azt a majmot. Kiderült, hogy már több nőt molesztált.
- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni! - nézett rám Krissz bekötött bordákkal, a kórházban.
- Dehogy is, kimentettél a kocsiból, és miattad lett annyi erőm, bátorságom, hogy leüssem! És csak te értetted, hogy mi az a Latatka, szóval nincs miért bocsánatot kérned! - néztem rá kedvesen, és adtam egy puszit az arcára.
- Na igen! Olyan feljelentést küldtem a nyakára, hogy ebből életfogytiglan lesz! Bántalmazni, az én sztárjaim, ez kész röhej! - idegeskedett Jordan.
- Basszus! Lekéstük a második meghallgatást! - mondtam Jordannak.
- Gyógyulj Krissz majd jövünk! - mondta Jordan, és megragadta a kezem. Elmentünk a helyszínre, ahonnan kb 1 órát késtünk.
- Lám csak ki fáradt be! Csak nem felkészültél hercegnő? - kérdezte Ross gonoszan.
- Azrita, gyere azt hittem valami baj van, de szerencsére itt vagy. Mit fogsz énekelni? - ültetett le Rydel.
- Semmit! Nem hallgatom meg, aki egy szó nélkül haza ment Magyar országba, és aki egy órát késett! - hisztizett Ross.
- Tudod mekkora egy barom vagy? Ha annyira tudni akarod el akart rabolni, egy perverz pedofil! - vágtam a fejéhez sírva.Síri csönd lett egy másodperc alatt.
- Tényleg? - kérdezte, kicsit halkabban. Bólintottam.
- Uram isten! Sajnálom! - jött oda hozzám, és megsimította a vállam. Felálltam, és átöleltem. Vissza ölelt, és én pedig szorosan belefúrtam az arcom a vállába.
- Tudod amekkora barom vagy, csodálkozol, hogy ott hagyott és haza ment Magyar országra? - kérdezte halkan Rydel.
- Igaz, igaz! - csatlakozott Riker is. Mi meg csak álltunk, és nem engedtük el egymást. Olyan romi volt de utána......

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! Köszi! .:

17. rész

Változás


- Honnan tudtad, hogy én vagyok az? - néztem Ross-ra nagy szemekkel.
- Ismerem, a hangod! - nevetett rám.
- Azrita! Wííííííí! - "rohant" na jó, magassarkú cipőben inkább topogott felém Rydel, és ölelt át szorosan.
- Öhm, szia..... - toltam el magamtól, óvatosan.
- Mi a baj? - nézett rám nagy szemekkel.
- Semmi, csak azt szeretném, ha úgy bánnátok velem, mintha nem ismernétek jó? 
- Akkor jó... - indult vissza Rydel az asztalához, könny cseppekkel a szemében.
- Oké, most jöhetne, a véleményezés, és az, hogy felírjátok-e a bejutók közé, vagy sem! - mondta Rach arra utalva, hogy na húzzuk túl sokáig.
- Jó, kezdhetem én? - kérdezte Riker, mivel senki nem ellenkezett belekezdett, a véleményébe.
- Nem volt rossz, de azért még van mit javítani. A szív megvolt, a tehetség is, csak egy dolog nem, de nem tudom mi.....lehetne, hogy énekelsz még egy dalt, lehetőleg tőlünk? - mosolygott kajánul.
- Imádlak titeket! Argh, persze! - bólintottam rá. - Melyik dal legyen? Válasszatok ti! - bíztam rájuk a választást, hisz úgyis tudom az összes számuk.
- A Think about you! - vágta rá Ross. 
- Oké! - kezdtem el. Még sosem éreztem ilyen hosszúnak ezt a dalt. Ross egész dal alatt nézett, de úgy. Olyan megvetéssel, utálattal még Maia sem nézett rám SOHA! De a dal vége még rosszabb volt.
- *Taps, taps taps* Milyen ügyes itt valaki. Figyelj, ismerlek ebben volt szív, mert beleadtál mindent, volt benne tehetség mert az vagy, csak tapasztalat nem volt. Ugye még sose volt, hogy szerettél valakit, de nem lehetett a tiéd, ugye sose dobtak úgy, hogy ha fájt, akkor is szeretted, és sosem volt, hogy nem szereztél meg magadnak egy fiút akit akartál? Tudod, ez az amit én hiányolok, a tapasztalat... - Vágta a fejemhez Ross.
- De Ross, ezt nem kéne! - nézett rá szúrósan Rach.
- Nyolcunk (Rydel, Rocky, Ross, Ratlif, Ryland, Rach, Riker, Azrita) közül, én voltam aki legtöbbet csalódott, én vagyok az énekes, én jártam a legtöbb lánnyal, és én vagyok most túl, egy hangszál műtéten, amit lehet, hogy elrontottak, és lehet, hogy soha nem lesz rendes a hangom! - ordította Ross, és félbe törte a tollát.
- Jó Ross, akkor szavazzunk! - sietett Rach a segítségemre.
Rydel: Igen
   Ryland: Nem
Riker: Igen
 Rocky: Igen
Ratlif: Nem
         Ross: NEM (!!!!)

- Az azt jelenti, hogy....döntetlen! 3-3 szavazat ide is és oda is! - nézett rémülten Rach.
- Ez esetben Rach, te is szavazhatsz! - vágta rá Rydel.
- Nem!! - reagált rá gyorsan Ross - Ez esetben az első helyen álló énekes aki ugye Laura fog szavazni! - nevetett kajánul. Így lett behívva Laura aki ugye teljesen egyértelműen:
- Igen, tovább jutottál Cicám! - mondta Laura. HOGY MIIIIII? Néztem rá ÓRIÁSI szemekkel. Ross is kb így reagált.
- Köszönöm! - mondtam, és Rach bevezetett abba a szobába ahova azokat viszik, akik tovább jutottak. Persze mondanom se kell, akikre én tippeltem mind bent voltak.
- Szia Azrita? - fogta meg a vállam Laura.
- Nagyon.. - kezdtem volna megköszönni, de közbevágott.
- Nehogy azt hidd, hogy miattad csináltam! Azért tettem, hogy lássalak veszíteni. Ja, és hogy lásd, hogy amint elmentél, rögtön vissza könyörögte hozzám magát Ross! - nevetett "gonoszribancosan".
- Azt hittem, hogy Maia-val járt! - néztem rá furcsán.
- Az csak kamu volt! - nézett rám idegesen.
- De ha veszíteni akarsz engem látni, akkor csak szólok nem fog menni! - vetettem oda, és elmentem. Persze ezután, volt egy órám,(ha nem kettő)amiben azt csinálhattam amit akartam. Elmentem Jordan-nel a McDonaldsba, aztán pedig a közeli vidámpark mellé vattacukorért. Végül vissza mentem  abba a házba ahol a meghallgatás volt, Jordan már nem kísért el, mert a bátyámnak kellett segítenie betanulni az új daluk. Mikor beléptem a házba tök sötét volt. Ekkor meghallottam, egy hangot, ami a velem szemközti ajtó mögül érkezett. Gondoltam benézek, hát igen, megtettem. Nem szabadott volna! Kicsit kinyitottam az ajtót, két ember ült a földön, sötétben. Halkan beszélgettek, bár azt nem értettem, hogy miről, de azt igen, hogy kik azok. Ross és Laura ült a földön, így:

Ross hátulról átkarolta Laurát, és a kezeit a mellén pihentette. Lesokkolva álltam, az ajtóban, és figyeltem őket.....vagyis inkább csak bámultam, de mire észbe kaptam, már teljesen más pozícióban voltak.

Itt becsaptam az ajtót, és elszaladtam, messze messze attól a háztól, ami esélyt adna arra, hogy azt csináljam amit szeretnék. Azt hiszem  8 utcányira lehettem már attól a háztól, mikor kiderült, hogy rossz házba mentem be, és igen Ross és Laura voltak benn, de az már csak egy véletlen, hogy én oda mentem, mert az Laura apjának egyik háza volt, egy utcányira az igazi stúdiótól, amiben reggel voltam. 
- Hát ez fantasztikus! Mi jöhet még? - kérdeztem, mire lepottyantotta a választ egy kedves galamb pont a vállamra, mázli, hogy nem jön ki belőle a folt!

:. Hagyj nyomot magad után Chat-ben! Hálás lennék érte! .:

16.rész

Emlékek


- Jordan te sírsz? - néztem rá (NAGYON!!!) furcsán. 
- Igen! Imádlak! A testvéredből olyan sztárt csinálok, mint belőlük! - mutatott a szoba falára kiragasztott poszterre. Nem kellett volna...
- R5? Na, szia! - indultam ki a szobából.
- Mi, kislány állj! - kiáltott utánam - Nem hagyhatsz itt! Te vagy az utolsó esélyem! Ne tedd ezt velem! - könyörgött, és megragadott, a vállamnál fogva - Itt maradsz, vagy a testvéredből sose lesz semmi, és ezt nem azért mondom, mert én nem csinálok belőle "hírességet" hanem mert a kiadó, soha többet nem alkalmaz, ha nem lesz hirtelen sztárom. És itt vagy te, belőled lehetne, az "R6", nélküled, én egy eladósodott középkorú férfi vagyok. - nézett a szemembe, és láttam a szemében az őszinteség csóváit. Nem tehetem ezt vele!
- Jó, de sokkal jössz te nekem. Például, az önbecsélesem, most tropára tört,mert valahogy sejtem, hogy ki fog bejutni, a top 10 közé... - néztem rá sejtelmesen.
- Na ki? 
- Az ott látod, azt a rózsaszín ruhásat? 

- Igen, mi van vele? - nézett rám nagy szemekkel.
- Rocky Lynch szomszédja, volt egy 2 hónapos kapcsolatuk, aztán a csaj dobta, de Rocky még mindig szereti, na igen, ő tuti be jut. Szép, és némi hangja is van.
- Te ezt honnan tudod? - tátotta a száját.
- Az a lényeg, hogy én is voltam velük ILYEN közeli kapcsolatban - néztem a szemébe nyomósan.
- Csak azt mond meg, hogy te dobtad, vagy ő téged? 
- Igazából nem szakítottunk, csak haza mentem, és kész... - pirultam el - De ez lényegtelen, és.....ő ott, farmerben, piros cipővel. Meg van? - biccentettem felé.
- Igen, ők ki is? 
- Rydel barátnője...ez becsapós, mert szép, de hangja nincs. Lehet, hogy bejut, de azért az életem nem adnám rá, de nézd ki látok! - mutattam valaki irányába. Ki más lenne ha nem ő.

Igen, Laura Marano.
- Fantasztikus! Mehetünk! - fogta meg  kezem Jordan.
- Miért? - rángattam ki a kezem, a szorításából.
- Az az ember, akit nem tudsz legyőzni. Járt Rossal, aztán dobva lett, rá kb egy évre újra járni kezdtek. Esélyed sincs! - nézett rám sajnálkozóan.
- És, ha azt mondom, hogy én voltam, aki miatt dobta, akkor kapok egy Cola-t? - mutattam, az automata felé.
- Ez igaz? - vette elő, a pénztárcáját.
- Persze, na de kérem, a Cola-m! 
- Imádlak! - Ez után, vagy 2 órát álltunk sorba, mire minden csajt behívtak, és némelyik sírva, volt aki mosolyogva, és aki idegesen jött ki. Mire végre én jöttem, szegény Jordan már a 3-dik Cola-t vette meg nekem (szegény!). 
- Már csak egy ember van előtted! Bemenjek veled, mint támogató, szponzor, esetleg apuka? - izgult Jordan.
- Persze, ha azt akarod, hogy esélyem se legyen gyere, de utána megverlek, az tuti! - vágtam rá.
-Menny csak egyedül! - hátrált el, és leült, az egyik fotelbe.
- Igen, a következő mennyen be! - terelte be, az előttem állót, a várószobából, mikor felemelte a fejét, egy nekem nagyon ismerős lány.
- Te, Azrita? - súgta, becsukta az ajtót és megölelt. 
- Rach, te vagy az? - néztem rá.
- Igen, a szemüveg, igen, hát az új, nagyon borzasztó? - nézett rám félve.
- Rach! - ugrottam a nyakába.
- Te itt, hogy, és miért? - kérdezte izgatottan.
- Ő ott, a producerem - mutattam a kanapéra, ahol Jordan ült. - Ő rángatott el ide, szüksége van rám, én pedig megpróbálom, de lenne egy ötletem! - közel hajoltam, és megsúgtam neki.
- Oké, intézem! - mondta, és rá 2 percre, az előttem lévő csaj kiment, és én jöttem.
- Gyere! - hívott be Rach. Az R5 a megbeszéltek alapján háttal ült nekem. 
- Kezdheted, csak azt szeretném tudni, hogy mit fogsz énekelni! - mondta Riker (háttal nekem természetesen). Nagyban mutogattam Rach-nek, hogy mondja ő, vagy különben a hangomból rájönnek, hogy én vagyok. 
- Sabrina Carpenter: Middle of starting over a választott szám - tolmácsolt Rach.

- Kezdheted! - intett Riker. Itt kezdődött minden, az emlékeim, arról az estéről, amikor először találkoztunk, villámként csaptak le rám, és azt hiszem életem legrosszabb éneklése lehetett ez, de Ross, a felénél leállított, és csak annyit mondott, hogy:
- Ez most nem volt olyan elsöprő, hogy eltörd az orrom! - kiáltotta nevetve, és megfordult, a kezében egy lappal, amire nagy betűkkel, az én nevem volt ráírva.


:. Hagyjatok nyomot Chate-ben légysziiii! :P .:


15.rész

Tervek


Bumm..Bumm....Bummmm! 
- Hugi kellj fel! Szükségem van rád! - kopogott be a szobámba Krissz.
- Mi van? - kérdeztem, felülések közepette.
- Kellesz! - vágta rá, és leült az ágyamra.
- Mennyire? - kérdeztem, mert szándékomban sem állt félbe hagyni a reggeli edzésem.
- Nagyon! Ki kell velem jönnöd Amerikába, megint! - nézett a szemembe kérlelően.
- Figyelj tesó! Az életem kezd normális lenni, sportolok, rendesen étkezem, és szoknyában járok, nincs kedvem felbolygatni az egészet. Megint!
- Nem Te figyelj! Ez most nem rólad szól, és nem is rólam. A jövőmről! Ugye megírtuk azt a dalt, és a VEVO akar forgatni egy klipet velem! Ez lehet az egyetlen esélyem, hogy híres legyek! - magyarázott nagy mutogatások közepette.
- És ehhez minek kellek én? - néztem rá furán.
- Te vagy az énekes, kellesz a kliphez!
- De én nem akarok énekes lenni! - ráztam a fejem.
- De hogy nem! Te mindig az akartál lenni, csak az a Szöszi elvette a kedved, de gyere velem, együtt híresek leszünk! - épp mondani akartam valamit, de közbevágott - Nem! Kellesz! Most az egyszer ne csak magadért cselekedj! Segítettem kijutni Amcsiba, szóval most te jössz nekem egyel! - szomorúan nézett rám, és elindult ki a szobából. Annyira megsajnáltam, hogy inkább megragadtam a csuklóját, és ezt mondtam.:
- Tudod egy felelősség teljes testvér nem engedné meg, hogy elmenj egyedül, és én sajnos az vagyok szóval OKÉ megyek veled! - ugrottam a nyakába. - Szóval irány Chicago! - kiáltottam.

Egy Chicagói úttal, és 2 héttel később....

- Emberek mindenki a helyére....és 1 2 3 indul! - kiáltotta a rendező. Ez azt jelentette, hogy kezdhetek tátogni, és össze-vissza dobálni a hajam. Ja, ez így tök menő, csak utána jön, hogy egy másik részletet, egy teljesen más ruhában. Igen, ez az amit, már egy hete csinálunk.
- Jó emberek! Egész jó volt 10 perc szünet. Azrita gyere ide egy kicsit! - igen, ez amikor kikapok.
- Igen Jordan, mit szeretnél? - néztem rá fáradtan.
- Adok 2 hetet arra, hogy bejuss, egy bandába. Holnap kezdik, a válogatót, és azt szeretném, ha elmennél, és megpróbálnád! - nézett rám biztatóan.
- Milyen banda? - kérdeztem, furcsállva.
- Nem kell félned, egy elég befutott bandáról van szó, de az énekesnek, most volt egy csúnya hangszálműtéte, és kéne neki kb 2 évig egy segéd énekes. A kritériumoknak megfelelsz, szóval benne vagy?
- Mi lesz Krisszel? Ez az ő egyetlen esélye a hírnévre, vagy is én vagyok az ő esélye! - néztem rá kétségbeesve.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani, szóval ezt hallgasd meg! - adott oda egy CD-t, és amint meghallgattam rögtön elfogadtam az ajánlatot, ez lett belőle:

Másnap a válogatón

Rengeteg ember állt, sorba, hogy bejusson, de nem mindenkit engedtek be.
- Túl magas, nincs tapasztalta, túl sovány - sorolta, a hibáit az előttünk álló embereknek.
- Jordan, nekem ismerős az a pasi! - mutattam, a hibákat soroló férfira.
- Igen, ő minden bandának volt már a biztonsági őre, ne félj, én ismerem. Több sztáromat utasította már el, de most! A mostani eset kivétel lesz, én érzem! - nézett az őrre gyilkos szemekkel. Mi következtünk.
- Óh szóval Jordan, most is megpróbálkozol? Na lássuk! - fordult felém gúnyosan. Mosolyogva néztem rá, mire megtalálta a keresett hibát.
- Túl "jó kislány" ebből sose lesz jó énekes. Megint elcseszted Jordan! - nevetett Mr. Tökéj bá.
- Na ide figyeljen! Az oké, hogy leszólja, a főnököm, a tulajdonságaim, de azt ne mondd meg nekem, hogy belőlem mi lesz, mert maga annyit ért a zenéhez mint, Jordan a tánchoz! - kiáltottam az őr arcába.
- Na végre! Jordan gratulálok, egy tökös csaj, jól van mennyetek! - nyitotta ki az ajtót, és nem is tudom, hogy mitöl ilyedtem meg jobban, Jordan-től aki sírt(!!!!) vagy attól, aki az ajtóban fogadott.

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .:

14.rész

WoW


Az nap este egész végig sírtam, de reggelre, mintha elvágták volna.
- Sziasztoook! - köszöntem reggel apuéknak, akik a konyhában reggeliztek.
- Szia Kicsim! Mi ez a boldogság? - kérdezte anyum kicsit furcsán nézve rám.
- Nem tudom, mi a reggeli? - vontam meg a vállam, és már tereltem is a témát.
- Gofri kérsz? 
- Nem, inkább eszek egy almát! - mondtam, és elindultam az ajtó felé.
- Hova mész kicsim? - jött utánam anyu.
- Futni!
- Háháháá! - nevetett - De hisz te utálsz futni! 
- Jó, de az amcsi kaja nagyon hizlal, főleg, hogy még a kedvenc fürdőrucim sem jön rám!
- De kicsim! - rázta a fejét anyu. 
- Megyek! - nyomtam egy puszit az arcára, és elindultam. Ami igaz, az igaz még most sem szeretek futni, de a zene segít egy kicsit! 
"Mit tegyek be? " - gondolkodtam.
"Katy Perry Roar, Selena Gomez Come ang get it, R5 Loud......" - pörgettem végig a dalokat. "Végül is miért ne?" - kérdeztem, és elindítottam, a Loudot. Keresztül futottam, egy erdőn, aminek a közepén volt egy rét.
Ott egy kicsit lefeküdtem a fűbe. A nap csodásan sütött, a felhők alig mozogtak, nagyon gyengédke szellő fújt. Ekkor eszembe jutott, az a fiú, akivel egész jóban voltam, mielőtt elmentem volna. Persze ANNYIRA sosem voltunk jóban, de attól még egész jó barátság volt.
"Vajon mi van vele? Hívjuk fel" - határoztam el.
- Szia! - köszöntem, mikor felvette.
- Szia......Te ki vagy? - kérdezte megszeppenten.
- Azrita. Tudod!! - próbáltam rávezetni.
- Öhm, ja meg van! Mizu? - nevetett.
- Semmi minden nyugis, arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.... - kezdtem csöndben.
- Okés. Ma, 2-kor a Cirkói cukrászdában? 
- Úh, nem lehetne inkább 3-kor? Még haza kéne futnom! - válaszoltam, gondolkodva. Ha 2-kor talizunk nem lesz időm sminkelni!
- Hahahaaaa! Te...... futni.......hahahaaa! - jujj de vicces -.-
- Igen, életmódot váltottam! Végül is egész kibírható! 
- Jó, jó. Akkor 3-kor a Cirkóiban! Szia! - mondta, és lerakta. A haza út, kicsit könnyebb volt, mivel már tökre vártam a találkozást. Otthon ezt az összeállítást, és sminket választottam.:

A találkán

- Szia! - köszöntem, mikor oda értem.
- Öh, WoW! Én csak WoW! - dadogott.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Mármint, futsz, és SZOKNYÁBAN jelensz meg! Azta, mi történt veled Szöszi? - nézett rám csodálkozó tekintettel.
- Nem tudom, csak megváltoztam. De ne rólam beszéljünk, veled mizu? - kérdeztem, elmesélte, hogy volt egy barátnője, csak a csaj megcsalta, és dobta. Szegény!
- Nem tudom miért tehette ezt! - én sejtem. Nem egy álompasi, úgy öltözik mint apum.
- Nem mindegy az? - kérdeztem, minthogy azt vágjam rá, hogy mert ronda vagy.
- De, csak gondoltam jó lenne tudni. De most mesélj te! Hol voltál egy évig? - és tényleg, egy teljes évig voltam kint amcsiban. - Most lesz a szülinapod nem? - kérdezte.
- De tényleg! Amúgy Amerikában voltam, tánc tanárkodtam egy barátnőmmel, és éltem az életem.
- Na az tök menő! Amúgy barátod......van? - kérdezte, de nem nézett a szemembe.
- Nincs! - pirultam el.
- De a facebookon láttam, azt a szöszit, hogy is hívják...? 
- Riker? - bólintott - Ja, ő csak volt! Már nincs! 
- Akkor jó! - mondta, de sietnie kellett, szóval elment. Ez furi volt. De mindegy. Hazamentem, és felhívtam azt a barátnőm, akivel régen olyan jóban voltunk, csak egy fiú elvette az eszét! Nagyon jót beszélgettünk, végül is jó volt. :)


:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben légyszi! :P .: