35. rész

Sziasztok! Remélem tetszeni fog ez a rész! Ha igen kérlek jelezzétek kommentben vagy a chat-ben! Köszi <3

Jobb vagy bal?

- Mi van cicám? - öle!et át Ross.

- Semmi....- vontam meg a vállam.

- Mondjad drágám! - kezdte el csókolgatni a nyakam. Annyira jó volt, de közben rossz is. Vágytam rá is és Mó-ra is. Minden csókja perzselte a bőröm, apró puha ajkai kényeztették a nyakam minden pontját. Kezével átkarolta a derekam, majd folytatta a puszilgatásom. 

- Kívánlak... - súgta.

- Tudom.....de most mennem kell! - bújtam ki a karjaiból. 

- Hova mész? - nézett utánam, miközben abba a gyönyörű szőke hajába beletúrt.

- Figyelj ez köztünk nem fog menni te folyton csak bántasz.... De ne félj majd még találkozunk...... Talán.... - mondtam majd elszaladtam. 

- Várj! Itt a kocsi kulcs! - dobta oda a kulcsot a kezembe. - Menj ezzel! 

- És te? - néztem rá kérdően.

- Azzal te ne foglalkozz! Menj! Szia! - dobott egy puszit majd vissza ment a házba. Bepattantam a kocsiba, és egész hazáig száguldva vezettem. Nem tudom miért, de nagyon haza akartam érni. 

Mikor oda értem kiszálltam a kocsiból, és berohantam a hâzba.

- Mó? - néztem kérdőn Rydelre.

- MERRE VOLTÀL?! ÚGY AGGÓDTUNK ÉRTED! - ölelt ât.

- Nincs itt? - kerestem a tekintetemmel, de nem lâttam sehol.

- Nincs, amikor mondtad, hogy kivel vagy  lerakta a telefont majd elviharzott... - ölelgetett tovâbbra is Rydel.

- Krissz?

- A táncteremnél hátha oda mentél.. 

- Hívdd fel, ês mondd el neki, hogy jól vagyok ês, hogy sajnâlom! De most el kell mennem! - mondtam rydelnek, és mâr szedtem is a cuccom.

- Nem, nem kisasszony! Most itt maradsz! Most jöttél haza! Hova akarnâl menni?! - állt elém Rydel.

- Hol lakik? - tettem fel a kêrdêsem nem törődve Rydel vâlaszâval. 

- Ki? - nêzett rám furán.

-Vajon ki?! Mó! - ahj ilyen egyértelmű kérdêst.

-Aaaaah! Na de....ahj! St.Georgia street 8. - mondta megadóan.

- Köszönöm! Imádlak! - adtam neki egy puszit, ês mâr mentem is. 

Hamar oda talâltam, köszönthetjük ezt a google maps-nek is akár...de maradjunk annyiban, hogy én vagyok az ügyes!

- St. Georgia street 8... Ez az! - mondtam halkan, majd becsöngettem a hâzba. Egy gyönyörű csaj nyitott ajtót. Szép hosszú szőke haja volt, telt ajkai, és gyönyörű zöld szeme. 

- Ki az? - szegezte rám azokat a macska szerű zöld szemeit.

- Azrita.... Mó itt lakik? -mondtam, miközben egyik lábamról a mâsikra dölöngèltem.

- Hogy ki? - nevetett. - Nikolasra gondolsz? - nevetett tovâbb.

- Igen. Szóval itt lakik? - nevettem ên is zavartan.

- Igen, gyere megmutatom hol! - mondta, majd belém karolt, és elvezetett a hâtsó kertbe egy kis hâzikó szerűséghez.

- Tessék! - mutatott a kunyhóra, majd elindult vissza fele. Bekopogtam, majd elkezdtem râgni a körmöm. Mi van ha többet nem akar lâtni? És mi lesz Rossal? Ekkor az ajtó lassan kinyílt. Egy nagyon aranyos kislâny nèzett râm, egy macit szorongatva.

- Ki az? - hallottam bentről egy fêrfi hangot.

- Egy nagyon csinos lâny..... - mondta a kislâny majd râm mosolygott, és kijjebb nyitotta az ajtót. Ekkor meg!âttam mögötte Nikolast.

- Oh szia.... - nézett râm. A szeme szomorú volt, de közben mosolygott.

- Bemehetk? - kêrdeztem fêlve. Nem mertem a szemébe nézni, ezért inkâbb a cipőm orrât tanulmânyoztam.

- Gyere.....Cindy te pedig vegyêl fel egy pulóvert, hideg van! Sipirc! - mosolygott a kislânyra, aki nevetve elszaladt. Mikor beléptem megcsapta az orrom a rântotta illat. Egy hölgy tevêkenykedett a konyhâban. 

-  Jó napot......vagyis estét! - köszöntem be. A hölgy râm nézett, majd meglepetten nevetett egyet. 

- Szia drágám! Hogy hívnak? - jött közelebb. 

-Anya ő itt Azrita! Azrita ő itt az anyukám! - mutatott be minket egymâsnak Nikolas.

- Azrita? ....- kérdezett vissza, majd kissebb gondolkodás után folytatta - Azt mondtad, hogy csinos, de azt nem, hogy ennyire! - csapott egyet Mó vâllára nevetve.

- Anya! - förmedt rá Nikolas.

- Gyere egyél velünk! - invitâlt a hölgy majd, elkísért az asztalhoz, a kezêben egy serpenyő rântottâval. 

- Nincs késő az evêshez? - nevettem, de azért elfogadtam a felkêrêst.

- Cindy! - kiáltott Mó. Nem sokkal kêsőbb a kislâny a macijât lóbâlva beszaladt a konyhâba, ês asztalhoz ült.

- Apât nem vârjuk meg? - kérdezte Mó.

- Majd jön ő is. Ne aggódj! Csak nem akarom, hogy elhűljön a vacsora! - mondta a hölgy majd evéshez lâtott. Mindannyian követtük a példâjât. Néma csöndben ettünk, csak nêha a kis Cindy kacagása zavarta meg ezt az igazân nyomasztó csöndet.

- Amúgy, hogy kerültêl ide? - kérdezte Nikolas mikor végzett. 

- Beszé!ni akartam veled a ma törtêntekről... - mondtam kicsit zavartan, majd bekaptam az utolsó falatom.

- Szerintem nincs miről beszélnünk. A nagyid haldoklik, te bânatodban az exedhez futottâl, amíg mindenki aggódott érted. Nincs mit ezen beszélni. - vonta meg a vâllât fagyosan. Auch!

- Ez nem egészen így volt....- gondolkodtam el.

- Figyelj, sok boldogsâgot nektek! - mondta, majd megtörölte a szâjât ês felâllt az asztaltól.

- Nem jöttünk össze újra.. - âlltam fel ên is.

- Ha csak erről akarsz beszélni akkor tâvozhatsz...- vetette oda foghegyről.

- Na de Nikolas! - nêzett rá szigorúan az anyja.

- Hagyja csak igaza van, és köszönöm szépen a vacsorât,de ên most tâvozom. - mondtam majd kiléptem a kapun. Hallottam ahogy elindul utânam Mó, de én csak mentem. Egyenesen ki a kertkapun.

- Azrita...nem úgy gondoltam! - szólt utânam. De én csak beültem a kocsimba. Ekkor lâttam, hogy kilép az ajtón a szöke bombázó, és Mó mellett megâll. Még szöszöltem egy kicsit, hogy lássam, hogy mi fog történni. A bombâzó âtkarolja Nikolast, majd egy kis idő utân megcsokolja. A szivemet, mintha âtszúrtâk volna egy kardal, olyan érzês fogott el. Gyorsan a gâzba léptem, ês elhajtottam. Nem tudtam merre, csak el innen. Messze! Minél messzebb tőle...

: Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett írj egy komit. Minél többen írtok annál hamarabb hozom a kövi rêszt! :

34. rész

Tudom, tudom. Soká jön a következő rész, de nincs időm írni! Mindegy is most itt vagyok és ez a lényeg. Tudom kicsit rövid de ütős!

NAGYON 18+-os EZERT MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE OLVASSA EL!

Csak ő és én

Azt a csókot még több csók követte. Egy, kettő majd még ezer,és még annál is több. Nagyon hiányzott már Ross. A csókjának az íze, az illata, ahogyan beletúr a hajamba, az ajkainak puhasága, a nyelve ahogyan az enyémmel játszik. Úgy mindene. Hiszen én még mindig teljes szívemből szeretem. Bevallom nagyon jó volt újra úgy érezni, hogy Ross csak az enyém! Ekkor az ölébe rántott, és úgy folytattuk a csókolózást. Lassan lélegzet de éreztem, hogy lázba jött. Az egyik kezèt a hátamon pihentette, a másikkal a hajamban túrkált. Ekkor megéreztem valamit odalent.....

Ez csak még jobban beindított engem. Amit éreztem elterelte a gondolataim a nagyiról. Csak arra tudtam gondolni, hogy én le akarok feküdni Rossal. És tudtam, hogy ő is szeretné, és igen azt is tudtam, hogy nem a legjobb döntés ez azok után amit velem tett, de ez engem nagyon nem zavart. Egyre hevesebben csókolóztunk. Csak úgy forrt körülöttünk a levegő. Hallottam amint egy idős hölgy ezt mondja mögöttünk:

- Ezek a mai fiatalok! Chhh! Bezzeg az én időmben! 

Egy halvány mosoly suhant át az arcomon mire Ross eltolt magától, és megkérdezte, hogy mi az oka ennek.

-Hallottad amit a nagyi mondott? - és ekkor eszembe jutott az én drága nagymamám...ő is mindig ezt mondogatta... Nem lehet igaz, hogy meg fog halni....

Ross látta, hogy elszomorodtam és újra megcsókolt. Egyszer csak felállt, de nem engedett el. Ott csimpaszkodtam rajta mint egy kis majom. Elindult velem a kocsija felé. Ott aztán letett, ès kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját.

Nem tudom merre kocsikáztunk lehet, hogy csak úgy céltalanul bolyongtunk a városban, de mikor megkérdeztem Rosst, hogy merre megyünk, ő csak ennyit szólt:

- Ne aggódj! Jó helyre! 

Az út többi részén csöndben ültünk egymás mellett. Én gondolkoztam, ő pedig.... Nem tudom.... Kifürkészhetetlen arcal vezetett. Már sötétedett, mikor megérkeztünk. 

40 nem fogadott hívás: 30 Krissz, 10 Rydel. És még 7 üzenet:

1. Krissz: merre vagy? Érted megyek!
2. Krissz: kezdek aggódni! Válaszolj!
3. Krissz: vedd fel azt az isten adta telefont!
4. Krissz: Azrita! Könyörgöm! Nagyon aggódom érted! Merre vagy?
5. Rydel: Azrita! Kérlek vedd fel a telefont! Krissz nagyon kész van! Könyörgöm! Nagyon aggódunk érted!
6. Rydel: Ugye nem esett semmi bajod?!
7. Mó: Azrita! Ugye nem csináltál semmi butaságot? Kérlek mondd el hol vagy, és érted megyek!

Nem válaszoltam nekik. Nem akartam, hogy tudják, hogy hol vagyok.... Igazából én sem tudtam pontosan. Valahol a 47-es út mellett lehetünk...

- Jössz? - nyitotta ki az ajtót Ross. Bólintottam. Megfogta a kezem és bevezetett egy házba. Bent hűvös volt, de Ross elment és begyújtotta a kályhát. A tűz hangosan ropogott, és az apró tűz nyalábok gyorsan meggyújtották az összes fát. Leültem az ágyra ami szemben volt a tűzzel. Csak bámultam ki a fejemből mikor Ross egy pohár teát nyomott a kezembe. Kifejezetten hideg volt abban a házban. Lassan szürcsölgettem a bögrémből a forró málna teát, miközben ő a hátam simogatta. Ross közel hajolt, és elkezdte a nyakam csókolgatni. Apró meleg puszikat nyomott a nyakamra, amitől kirázott a hideg. Mikor elfogyott a teám az üres bögrét leraktam a földre és hátra dőltem az ágyon. Ross fôlêm mászott, ès folytatta a puszilgatásom. Beletúrtam a hajába, és újra elkezdtünk csókolózni. Ő erre fölnevett és ilyet szólt: 

-Málna izű a szád! - vigyorgott rám.

- Folytassuk, és akkor màr nem csak a szám lesz málna ízű.... - súgtam a fülébe.

Egy heves csók csata közben levettem a pólóját. Izmos felsőteste megint levett a lábamról. Mikor végig húztam a kezeim a hasán ő halkan felszisszent:

- De hideg a kezed! - nyomott rá egy puszit.

- Tudom, mindig hideg...

Ezután az én pólóm következett. Óvatosan lehúzta rólam, majd elindult a nyakamtól lefele puszikkal borítva a testem. Forró lehelete égette a bőröm, szinte perzselt. Majd kissebb bénázás után levettem a gatyáját. Ő kibontotta a melltartóm, majd áttért az alsóneműm tanulmányozására. Egy hümmögéssel díjazta a rózsaszín csipke tangâm, majd a fogával lehúzta rólam. 

Ezután meleg nyelve olyan helyeken járt ahol eddig még nem sokan. Lehelete mêg mindig égette a bőröm. A nyelvével elkezdte izgatni a csiklóm. Az egész testem âtjârta a melegsêg. Nagyon jól csinálta. Rettenetesen êlveztem. A testem elkezdett remegni, ő meg csak feljebb kúszott, majd egy óvatos mozdulattal becsúsztatta. Lassan elkezdett bennem mozogni, kicsit nehezen ment hiszen elég szűk voltam,de lâttam, hogy ezt Ross kifjezetten élvezi. Egyre gyorsabban és gyorsabban járt bennem. Halk nyögêsek törtek elő belőlem, amire Ross csak gyorsított a tempón. Ekkor a karjaim körbe fontam rajta és az êlvezettől a körmeim Ross hátába mélyesztettem. Erre ő felszisszent és akaratosan megcsókolt. A kezevel a mellem markolászta, miközben ő is egyre hangosabban nyögött. Ekkor viszont megszólalt a telefonom. 

- A francba! - mentem oda, és vettem fel a telefonom.

- Mi van?!

- Azrita! - könnyebült meg Mó.

- Igen? - váltottam kedvesebb hangnemre. Ross közben az âgyban feküdt, ês a fejèt fogva elkezdett felöltözni. Úgy lâtszik ezt elrontottam.

- Hol vagy? 

- Az mindegy. Jól vagyok, nem kell aggódni. - tereltem a têmát.

- A bátyád halálra aggódta magàt! - mondta nagyot sóhajtva.

- Tudom...-mondtam kicsi bűntudattal a hangomban.

- Hol vagy? Érted megyek!

- Rossal vagyok... - vâgtam râ de mire kimondtam már meg is bântam.

- Oh értem....szia! - mondta, és kinyomta. 

Ekkor jöttem rá, hogy mekkora hibât is követtem el! Majd megszakadt a szivem....mert lehet, hogy ezzel elszalasztottam az utolsó esélyt is, hogy össze jöjjön velem.. 

Utálom magam!

:Remélem tetszett, ha igen,akkor hagyj nyomot magad után!

 Köszönöm, hogy elolvastad!:

33. rész

Igaz azt mondtam, hogy 24-én este jön ki a kövi rész, de hát tévedtem. De most itt van, remélem tetszeni fog!

A helyzet változatlan

A: Igen? És mit álmodtál?
N: Valami hajón voltunk, és egyszer csak elkezdtek minket üldözni gyilkosok, de arra nem jöttem rá, hogy miért csak úgy üldöztek minket, mert miért ne. Aztán sikerült őket lerázni, és kézen fogva álltunk a luxus hajón, és néztük a naplementét. Akár milyen furcsa álom is volt, a vége nagyon tetszett!
A: Hmmm. Én nem álmodtam semmit, de most megyek reggelizni, majd még beszélünk! Szia Mó!
N: Szerbusz drága! Van egy meglepim számodra...

- Rydel!!!!! ÁÁÁÁÁÁ!!!! - rohantam ki a konyhába. - Velem álmodott, és ááááá!! - fordultam be a konyhába, mikor megláttam, hogy Mó ott áll Rydel mellett.....
- Meglepi! - kacsintott rám Mó.
- Öööööö..... - csak ennyit tudtam kinyögni, annyira zavarban voltam. Hogy lehetek ekkora béna? Istenem! Most ásom el magam!
- Ki álmodott veled, hogy ennyire örülsz neki? - kérdezte Rydel, mint egy utolsó csapást mérve rám.
- Öööööö....- megint nem jutottam ennél tovább.
- Én - nyögte ki Mó. Rydel csak rám nézett, és rögtön leesett neki, hogy most nagyon nagy cikiben vagyok!
- Azrita! Szerintem fel kéne öltöznöd, nem gondolod? - dobott egy mentő övet Rydel.
- De! Úgyhogy most el is tűnök, sziasztok! - slisszoltam el. Ez ultra ciki volt. Vissza battyogtam a szobámba, és elkezdtem a ruháim között kotorászni. Két össze állítás között vacilláltam:

 

vs.

       

Nem tudtam eldönteni, hogy melyiket vegyem fel, így gondoltam döntse el az idő. Kinyitottam az ablakom, és kinéztem rajta. Mó a hátsó kertben sétált, és telefonált.

- Megígéred, hogy novemberben haza jössz? Ígérd meg! Nem! Most ígérd meg! Mi az h nincs senki? Miattam gyere haza! Mert hiányzol, és látni akarlak! Ahj! Jó rendben szia! -  mondta Mó, és letette a telefont. Kíváncsi vagyok, hogy ki hiányzik neki ennyire....

Kicsit elkezdtem fázni, így maradtam a második lehetőségnél mert az melegebb kicsit. Miközben felöltöztem végig azon gondolkodtam, hogy vajon ki lehetett akivel Mó beszélt. Talán a barátnője...

Mikor felöltöztem vissza mentem a konyhába, és befaltam a reggelim. Eközben Krissz is előmászott a szobából, és egy szál alsóban végig flangált a konyhán, elvett egy pirítóst, és leült a kanapéra enni.

- Mi a baj tesó? - vágódtam le mellé.

- Semmi...mi lenne? - válaszolt flegmán.

- Krissz látom, hogy baj van! Mondd mi az? - néztem mélyen a szemébe. 

- A Nagyi nagyon beteg. Valószínűleg meg fog halni... - mondta, miközben megcsillant a szeme sarkában egy könny csepp.

- Hogy mi?! - kérdeztem aggódva, és elkezdett remegni a hangom.

- Haza kéne menni, hogy az utolsó napjaiban vele legyünk...- folytatta Krissz,

- NEM! NEM halhat meg! Nem!!! Krissz csinálj valamit vele! Kérlek ne hagyd, hogy meghaljon! - a könnyek elkezdtek ömleni a szememből.

- Azrita! Meg kell értened! Nem tudom, hogy haza mész e, de én mindenképpen vele leszek! - fogta meg mind a két kezem. - Most erősnek kell lenned! Én 3 nap múlva haza megyek! Jössz velem? - nem tudtam erre a kérdésre válaszolni. Csak felálltam, és kiszaladtam a házból.

 El akartam szaladni a fájdalom elől. de nem ment. Nagyon szeretem a nagymamám, nem lehet igaz, hogy el kell őt engednem! Miért ilyen a sors? Csak sétáltam az utcán, nem tudtam merre megyek. Csak mentem előre fele. De a fájdalom jött velem. Nem bírtam tőle megszabadulni. 

4 nem fogadott hívás: 3 Krissz, 1 Rydel.

Csak mentem, és mentem. Egyre tovább és tovább. Nem lehet igaz, hogy ez történik. biztos csak egy álom! NEM AKAROM, hogy igaz legyen! Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keveregtek a fejemben.

Eközben:

"Az ott Azrita? Neeem! Az nem lehet ő! Dehogy is nem! Az Azrita....és sír.... Na jó Ross! Szedd össze magad! És menj oda hozzá!

Áááá kész, én nekem ez nem megy! Na jó! Indulás!"


- Öhm szia Azrita! - fogta meg a vállam Ross.
- Ross....menj innen! - fordultam el tőle.
- Jó, ígérem lelépek, ha elmondod, hogy mi a baj! - ült le mellém a padra.
- Ross, csak menj el! Ne nehezítsd ezt meg kérlek! - ráztam meg a fejem.
- Csak mondd el mi a baj! És utána esküszöm, hogy lelépek! - mondta, és megfogta a kezem. Így hát elmeséltem neki, hogy mi a baj. Ő csöndben hallgatott, majd a végén megölelt. Én csak csöndben a vállába fúrtam az arcom. Már nagyon hiányzott ő is, az illata is, és a hangja is. Csöndben ültünk egymás mellett, aztán egyszer csak felemelte a fejem, és megcsókolt.....én meg vissza csókoltam....

:Remélem, hogy tetszett! Ha igen, hagyj magad után nyomot!:

32. Rész

Hát most kedvem van írni, úgyhogy jöjjön a következő rész! 

Mozi

- Wiiiiiiiiiiiiiiii! - kiàltotta Rydel és Kiara nyakába ugrott. Szandi is ott volt....rá se néztem. Nem akartam látni sem. Amit tett velem, az után felejtsen el. 

- Szia! - jött oda hozzám Kiara, majd szép lassan a többiek is. 

- Rachel! - öleltem át szorosan. Már nagyon rég láttam őt, igazán hiányzott! 

- Ki az a cuki fiú? - súgta a fülembe Mó-ra célozva. 

- Rydel egyik haverja. Miért? - sugtam vissza.

- Mert éppen végig mért! - kacsintott rám, én meg csak elpirultam. Biztos rosszul látta. 

- Azrita.....szia! - jött oda hozzám Szandi. 

- Szia.....- válaszoltam flegmán.

- Beszélnünk kéne.... - mondta, és kicsit arrébb sétáltunk. 

- Én igazán sajnálom! - kezdett el szabadkozni. - Ross jött, és azt mondta h szerelmes belém, én meg nem bírtam ellen állni neki, tudod, hogy nem nagyon szeretett még senki csak Rocky, de nem akartalak elveszíteni, és ha megbocsájtasz, akkor én akár soha többet nem beszélek Rossal, csak kérlek, könyörgöm bocsáss meg! - ölelt át, és elkezdett sírni.

- Szandi! Tudtad  jól, hogy mennyit jelent nekem Ross! És hagytad magad, én.......nem hiszem, hogy megtudok neked bocsájtani! - toltam el magamtól.

- Az arcán könnycseppek folytak le, majd hangos zokogásban tört ki. 

- Kérlek! Könyörgóm! Nagyon fontos vagy nekem! Azrita esedezem! Kérlek! Nagyon kérlek! - mondta, és egyre jobban sírt. A szívem szakadt meg...sokat jelent nekem de amit tett......nem tudom, hogy eltudnam e felejteni csak ugy.

- Tegyuk fel, hogy megbocsajtok! De csak tegyuk fel! - nyögtem ki végül.

- Köszönöm! - ölelt át szorosan. Éreztem, hogy megkönnyebbült, így én is vissza öleltem. Ezután vissza mentünk a többiekhez, és bementünk a moziba. Én nem vettem semmi kaját, csak inni. A hely foglalásnál egymás melleti 9 helyet kértünk. Szerencsénkre volt még egy teljesen üres soruk. Mikor bementünk, hogy akkor leüljünk, akkor bevallom Mó mellé akartam ülni, de ő mindenkit beengedett maga elé, így történt, hogy majdnem a sor legszélén ültem. Úgy ültünk, hogy:
Mó, Én, Rach, Rocky, Szandi, Kiara, Riker, Rydel, Krissz.
Szegény bátyuskám a sor másik oldalán ült, jó messze tőlem. Móval egész film alatt poénkodtunk. Igazán szimpatikus lett. Helyes, vicces, és szingli. Azt hiszem bele szerettem. Mikor vége lett a filmnek, Krissz haza dobott minket kocsival, kivéve Mó-t, ő egyedül ment. Sajnáltam......
- Na milyen? - kérdezte Rydel izgatottan, mikor haza értünk.
- Nekem nagyon tetszett, bàr nem volt túlságosan ilyesztő. - Magyaráztam.
- Nem a film te buta! Mó! - rázta meg a fejét mosolyogva.
- Rydel ma este is itt alszik? - kérdezte Krissz.
- Igen, itt alszom! De Azrita válaszolj! - sürgetett Rydel.
- Hát, helyes. - vigyorodtam el.
- Naaa bővebben! - noszogatott tovább.
- Vicces is.... és... - kitört belőlem a szerelem. Vagy 10 percig meséltem, hogy mennyire aranyos, és, hogy igazán bemutathatta volna előbb is. Nagyon vicces volt, igazi lányos beszélgetés volt. Izgatottan egymás szavàba vágtunk, majd nevetgéltünk. Majdnem éjfélig beszélgettünk, aztán pedig Rydel bealudt a kanapén, így én bementem a szobámba, ahol mellesleg a bátyám bebúrta a fél ágyam, és lefeküdtem. Ekkor viszont megrezdült a telóm. Nikolas írt. (N=Nikolas, A=Azrita)
N: Szia
A: Szia
N: Milyen volt a film?
A: Én nagyon élveztem, és neked tetszett?
N: Igen, jó volt a társaság😉
A: Naaa még elpirulok 😉
N: Mit mondott a csaj akit nem akartál hogy eljöjjön?
A: Bocsánatot kért
N: Megbocsájtottál neki?
A: Nem tudom....lehet
N: És a csávesznek?
A: Neki nem!!!!! És nem is fogok!
N: Jól teszed kicsi lány! 😉
A: Kicsi? 😉 Nem is vagyok olyan kicsi!
N: Dehogy nem!
A: Alig vagy magasabb! Max 3 cm-vel!
N: Jah, valós! 😉
A: Arghhh 😂
N: Aludni kéne már nem gondolod?
A: De, már eléggé fáradt vagyok...
N: Akkor aludj jól kicsi lány! Jó éjt!
A: Jó éjt 3 cm-rel magasabb srác!
N: Hahaha

Aznap este vele álmodtam. Álmomban valami szökőkútnál találkoztunk, és onnan mentünk egy állatkertbe. Nem randi volt, inkább olyan volt,  mintha megfigyelnénenk valakit. Mintha kémkednénk. Valami öreg nőt követtünk, a házáig. Majd, mikor haza ért, mi a háza előtti bokrok közt ülve figyeltük. Nem tudom miért, vagy, hogy ki volt az a nő. De úgy követtük mintha az életünk múlna rajta.
Reggel friss pirítós illatra keltem, és arra, hogy van egy olvasatlan üzenetem.....
N: Hallod kicsi lány! Veled álmodtam!😂

Velem álmodott......

: Ha tetszett a rész, hagyj magad után nyomot! Köszi, hogy elolvastad! :

31. Rész

2 hónap után újra itt vagyok! Jó olvasást! 

Azt hiszem szerelmes vagyok!

- Azrita! - simogatta meg a kezem Rydel.

-Itt az ideje, hogy felébredj!

- Jó na! - nyitottam ki a szemem. 

- Van egy meglepim számodra! - vigyorgott rám ezerrel, és elkezdett kiráncigálni az ágyból.

- Rydel várj màr! - csoszogtam utána fél kómásan.

- Milyen meglepiről hadoválsz? - kérdeztem meg, két ásítás között. Lassan ki vánszorogtam a nappaliba, és leültem a kanapéra.

- Ahj! Mit csinálsz?! Öltözz! Mindjárt itt lesz! - sürgetett Rydel.

- Ki lesz itt? Mi van? - kezdtem össze zavarodni.

- Jajj csak öltözz fel, és megtudod. Ott van a szobádban egy zacskó, abban van amit fel kell venned! -  kacsintott rám. 

A zacskóban egy fekete short, és egy piros haspóló volt. Mikor jobban megnéztem észre vettem, hogy rá van írva a tánc csopotunknak a neve a pólóra: "STAR DUST". Ásítások közepette magamra rángattam, majd elindultam a fürdőbe, és össze fogtam egy copfba a hajam. 

- Szóval ki lesz itt? -  álltam meg a konyhában, a rántottát sütögető Rydel mellett.

- Mó! - vàlaszolta magabiztosan.

- Az miaz? - lehet csak én vagyok ilyen, de fogalmam sincs mi az a Mó...

- Mó egy személy, egy közeli barátom! - oktatott ki, és adott egy tànyért.

- És Krissz hol van? - jutott eszembe, hogy eltűnt a bátyám.

- Elküldtem vásárolni! - mosolygott rám.

- Vásárolni?! Krisszt?! - nevettem fel, és szedtem egy kis rántottát magamnak.

- Igen, azt mondta szívesen elmegy! - Krissz vásárolni megy? Fura.... Lassan megettük a rántottánk, és mikor befejeztük csöngettek.

- Nezdd meg ki az! - noszogatott Rydel. - Ez a te házad! - érvelt letagadhatatlanul. Így hát elindultam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az.

- Szia! - köszönt rám, egy eszméletlenül helyes srác.

- Öhm szia.... - pirultam el egy kicsit. 

- Rydel itt van? - nézett mélyen a szemembe azokkal az angyali barna szemeivel. Barna haja össze vissza állt, ami egy ilyen "most keltem" hatást adott a kinézetének. 

- Hahó! - nevetett rám.

- Jajj boccs, ne haragudj, igen ott van a konyhában! Gyere be! - taps taps Azrita ezt jól elkúrtad. 

- Rydel! - ment oda hozzá a cuki fiú, és megölelte őt.

- Korán jöttél Mó! - nézett az órára Rydel.

- Szóval ő Mó.....- állapítottam meg magamnak.

- Tessék? - fordult felém a cuki fiu, azaz Mó.

- Semmi, csak hangosan gondolkodtam!- nevetgéltem zavartan. Basszus Azrita de béna vagy! Jó, szedd össze magad! 

- Amúgy ő itt Azrita! Imádott fogadott húgom! - mutatott be Rydel.

- Nagyon örvendek! Engem Nikolasnak hívnak, de a Mó-t jobban szeretem. - rázott velem kezet.

- Honnan jött a Mó? Ha szabad kérdeznem... - rangadtam meg a témát.

- Kiskoromban mindenki lànynak hitt, mikor meglátott, és mivel édesanyám magyar ezért Mónikának akart hívni, csak ugye fiú lettem. A Nikolast viszont utálom és ézért lettem Mó.
- Magyar az anyukàd? - lepődtem meg.
- Igen, miért? - nézett rám furcsán.
- Én id magyar országról származom! - nevettem fel.
- De érdekes! - mosolygott rám.
- Igen az! - bólogattam.
- Na gyerekek mondom a programot! - lépett közénk Rydel. - Szóval moziba megyünk, és megnézzük az amikor kialszik a fényt! Ki mit szól hozzá? - ecsetelte a tervet Rydel.
- Nekem jó! - rántotta meg a vállát Mó.
- Felőlem is okés! - egyeztem bele akkor már én is.
- És az baj lenne ha még pár barátom eljönne? - nézett ránk félve Rydel.
- Dehogy is.... - mondtam, vagyis mondta.... igazabol egyszerre mondtuk. Vicces volt, csak ram nezett es mosolygott.
- Hát ez fantaszupisztikus! Akkor mindjart üzizek nekik!. - repesett Rydel. Kiviharzott a konyhából, és ketten maradtunk.
- Amúgy te hány éves vagy? - kérdeztem meg.
- 26. Pont ma van a szülinapom. Miért?
- Akkor nagyon boldog szülinapot! Csak kérdeztem. Nem nézel ki annyinak. Olyan 18-19 körülinek néznélek max. - nevettem rá zavartan.
- Igen, mondták már hogy fiatalabbnak tűnök, mint amennyi vagyok! - mosolygott vissza. És az a mosoly. Annyira aranyos feje van, és aaaawh. Nagyon helyes fiu.
- Akkor! Jön: Rachel, Kiara, Rocky, Riker, Krissz, és Szandi.... - hadarta el Rydel.
- RYDEL! - mordultam ra. - En nem akarom őt látni!
- Azrita értsd meg! El kell jönnie! Kérlek! - váltott kérlelőre Rydel.
- Ahj jó! Mikor megyünk? - törődtem bele.
- 2-re megyünk, és most van 12:30. - nézett le az órájára.
- Öhm fél óra az út kb fél órával elöbb elég ha oda erünk akkor van egy fél órám. - számoltam ki.
- Uuu akkor addig elszaladok sminkelni! - sietett Rydel a mosdóba.
- Azrita! Kaphatnék valamit inni? - kérdezte Mó azzal az édes hangjával.
- Persze. Víz/kávé/cola? - soroltam fel a választékot.
- Legyen a víz! - választotta ki.  Ezután leültünk a kanapéra, és hosszasan beszélgettünk.
- Ki az akit nem akartál, hogy jöjjön? - kérdezte, miután az égész pohár vizet lehúzta amit adtam neki.
- Egy lány, a volt legjobb barátnőm.... - kezdtem el mesélni, és elvettem tőle a poharat.
- Miért csak volt? Mi lett vele? - folytatta a faggatásom.
- Lefeküdt a barátommal, és....tönkre tett lelkileg..... - válaszoltam, és kicsit kiülhetett az arcomra a szomorúság mert Mó rögtön korrigált.
- Oh, sajnálom, akkor nem bolygatom a témát! - szabadkozott.
- De, nyugodtan! Semmi baj! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Azt a fiút.....még mindig szereted? - fürkészte az arcom.
- Azt hiszem igen..... - húztam meg a vállam. - Igazából fogalmam sincs... szeretem de nagyon fáj amit tett. Össze tört testileg lelkileg, mindenhogy..... és azt hiszem ezt nem fogom tudni megbocsájtani neki..... - magyaráztam, miközben magam elé meredve bambultam ki a fejemből.
- Értem. Sajnálom.... - simította meg a karom.
- Oh, ne sajnàld! És boccs hogy ezzel untatlak! Inkább mesélj magadról! Mi van veled? - tereltem a témát gyorsan.
- Velem? Semmi - nevetett.
- Van barátnőd? - tértem a kérdésre, ami már nagyon szúrta az oldalam.
- Nincs......igazából még sose volt..... - válaszolt, de közben nem nézett rám.
- Tényleg? - lepődtem meg. Egy ilyen helyes fiúnak tuti van barátnője....
- Komolyan. De nekem nem is kell barátnő, jól megvagyok én így egyedül! - mondta teljesen határozottan.
- Hát......te tudod...... - húztam meg a vállam. Rydel egy kis idő múlva elkészült, így elindultunk a moziba édes hármasban.
- A többiekkel hol találkozunk? - kérdezte Mó.
- A mozi előtt! - vágta rá Rydel. Majd szép lassan csöndben haladtunk tovább...

: Ha tetszett a rész, hagyj nyomot! Köszönöm, hogy elolvastad! :

30. rész

Ha már ennyire várjatok a kövi részt, most el is hoztam nektek!(bocsánat ha lesz benne helyesírási hiba de ezt a részt telóról írom)

Újabb meglepetés

Miután felfaltuk a gofrijainkat elmentünk aludni.....de ugye nekem egy ágy van csak a szobámban ìgy Krissz a földre kényszerült.

- Tudod sokat gondolkodtam mostanában rajtad meg Rosson. - mondta Krissz miközben leterített egy paplant a földre.

- Igen? Hogy hogy? - ha ő rajtunk gondolkodik akkor ott nagy baj van!!

- Hàt eszembe jutott, hogy szivesen beverném a pofáját! De amúgy azon gondolkoztam, hogy vajon mi jöhet be neked rajta! - nézett rám, aztán kiment a nappaliba egy párnáért.

- Talán az, hogy vicces, önzetlen, megbízható, helyes, tehetséges... - kezdtem el sorolni de Krissz közbe szakított.

- Aha, igen ez te vagy! Nem ő! A megbízható emberek mindig elmennek a találkozókra, vagy szólnak ha mégse jön össze! - ült le a földre.

- De... -vàgtam volna közbe mikor elakadt a szavam.

- Ne próbáld meg bebizonyítani, hogy nincs igazam, mert akkor abba belebuksz. - sóhajtott nagyot.

- Az a baj, hogy igazad van.... - ráztam meg a fejem. Nem hiszem el! Hogy tudtam valakit úgy szeretni, hogy neki én csak egy senki vagyok? Hogy hihettem el, hogy Ő képes lenne szeretni? Miért hitegetett? Miért nem tudna csak egyszer valaki úgy szeretni, ahogyan én őt? Ekkor a könnyeim lassú bánat folyamként elkezdtek lefolyni az arcomon.

- A szerelem szívás! - állapította meg Krissz és oda feküdt mellém az ágyba. Átkarolt és halkan a fülembe súgta: 

- Ne félj! Sz@rrá verem, azt a kis senkit!

Eddig mindig megvédtem Rosst....hát most nem fogom! Szenvedjen úgy mint én! 

- Aludj jól hugi! - nyomott egy puszit az arcomra.

Néha egy igazi hülye gyerek, de a bátyám, és ha kell itt van számomra...

- Szeretlek tesó! - szóltam utána. Csak egy mosollyal vàlaszolt, és utàna leoltotta a làmpàkat.

Hangos vitatkozásra keltem. Kivánszorogtam a konyhába és Ross ott ült....Krisszel az oldalán. 

- Mit akarsz te itt? - kérdeztem fenyegetően.

- Azrita! Én csak.... - indult el volna felém Ross, de Krissz vissza rántotta a székre amin eddig ült.

- Itt maradsz vagy sz@rrá verlek! - parancsolt Rossra.

- Azrita! Én igazán sajnálok mindent! De közbe jött valami, és nem tudtalak hívmi, meg semmi! Én üzenni akartam, csak épp Jordannal voltunk szegényeknek adakozni... - magyarázkodott.
- Hát ennyire hülyének nézel?! Talàlkoztam Jordannal és nagyon nem veled volt! - kezdtem ideges lenni.
- Azrita! Sajnálom! Én nem..... - indult el felém Ross. Ekkor Krissz elé állt, és úgy leütötte, hogy Ross a padlón kötött ki!
- Krissz! - álltam Ross és Krissz közé, mielőtt újra leütné. - Elég lesz! - néztem nyomatékosan a szemébe.
- Most elmegyek sétálni, amikor vissza jövök már ne legyen itt! - mondta vissza folytva a dühét. Nagy nehezen felráncigáltam Rosst a földröl, és leültettem a kanapéra. Szereztem neki egy kis jeget, hogy leápolja a sebeit.
- Szandival voltam.... - nyöszörögte.
- Azért nem jöttél el, mert épp Szandival randiztál?! - akadtam ki.
- Igen - nézett szomorúan a szemembe.
- Tűnj el Ross.... - mondtam még halkan.
- Azrita.... - kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Tűnj el a messzi semmibe! Soha többet nem akarlak làtni! - ordítottam rá. Lassan felállt, és ki sétált az ajtón.
Nem hiszem el.... Szandival?! Ő az egyik legjobb barátnőm! Hogy tehette ezt! És Ross is!! Hisz én annyira szeretem őt! Hogy tehetik ezt velem?
 Halkan zokogtam a kanapén fekve mikor Krissz vissza ért a sétàból. Megállt mellettem, és megsimította az arcom. Nagyon puha volt a keze....mint egy női kéz. Ekkor felnéztem és Rydel állt ott mellettem.
- Rydel! - álltam föl, és átkaroltam.
- Annyira utálom őt! - sírtam, miközben ő szorosan átkarolt.
- Én is utálom! Ez egy nagyon buta húzàsa volt! - simogatta a hátam.
- Annyira szeretem őt! - mondtam szipogva.
- Tudom! Ő is téged! Csak nagyon hülye egy gyerek! - nyugtatgatott tovább.
- Akkor miért bánt?! - tettem fel eme költői kérdést. Rydel egész nap nyugtatgatott, és este végül nálam is aludt, velem egy ágyban. Ekkor érzem, hogy mennyire is szerencsés vagyok. Nem csak egy bátyót kaptam, de még egy "nővért" is.

" Ha tetszett hagyj magad után nyomot! Köszönöm, hogy elolvastad! "

29. rész

Rettentően sajnálom, ezt a borzasztó hosszú kihagyást, de túl sok dolgom volt, és .....hát ugye a szerelem is lefoglalt eléggé, de most itt vagyok újra! 

Meglepetés

- Mi a mókus szelidítőt csinálsz itt? - raktam le a vázát a polcra mikor megláttam Krisszt.
- Oh! Szia hugi! - kacsintott rám. - Igazából kijöttem hozzád, meglátogatni téged, mert hiányoztál! - mondta, és széttárta a karját, hogy öleljem meg. Egy gyors ölelés után tovább faggattam.
- De honnan tudtad, hogy hol lakok? - húztam fel a szemöldököm.
- Szandi felhívott, hogy nagy baj van, és azonnal látogassalak meg! - mondta röhögve. - És ő mondta hova költöztél.
- Aha. És hogy jöttél be? - szegeztem neki a kérdést.
- Emlékszel, hogy otthon anyu mindig a nagy virágos váza altt tartotta a pót kulcsot? - bólintottam. - Na gondoltam te is ott tartod megszokásból, és bejött! - vigyorgott.
- Értem. -ültem le a kanapéra.
- Na de azt mondd, hogy mi az a nagy baj ami miatt haza jöttem? - ült le mellém.
- Ross.... - kezdtem volna, de ő egy morgással megzavart. - Mi van? - kédeztem idegesen.
- A f@szom kivan ezzel a Ross gyerekkel! Ez folyton csak bánt téged Azrita! -  fakadt ki.
- Ez nem igaz sőt! Sosem okozott fájdalmat nekem! - sértődtem be.
- Áh csak megcsalt, flörtlölt Laurával, megalázott mind a közben, hogy ő hú de szeret téged! Minden pillanatban a szemedbe hazudott akár hányszor azt mondta, hogy szeret! Ő csak meg akart rakni, nem is szeret igazán! - vágta a fejemhez. És igaza volt...
- De én szeretem őt Krissz! Segíts! - fakadtam sírva mint egy két éves.
- Ahj Azrita! Nem akartam így a fejedhez vágni! Sajnálom hugi! - ölelt magához. Ilyenkor mindig a kiskorunk jut eszembe amikor még 10 éves voltam, és eltörte az egyik barbim lábát, mert nem hagytam békén, és én megharagudtam rá, és egy teljes hétig nem szóltam hozzá, de ő végig könyörgött, hogy ne haragudjak rá, ês hogy szólaljak már meg, Aztán végül azért bocsátottam meg neki, mert oda adta a PS4-ét, hogy törjem össze nyugodtan bosszúból. Persze nem törtem végül össze, de azt tudni kell, hogy azért a playstation-ért legalább 10x mosta le a kocsit, és többször takarította ki a házat hogy anyáék megvegyék neki. Azaz az volt a legnagyobb kincse, de azért hogy hozzá szóljak simán össze törettette volna velem. És ez sokat jelentett nekem.
- Figyu hugi, kezdd zsibbadni vállam! - mondta, arra utalva, hogy engedjem el.
- Oh bocsi! - mondtam, és elengedtem. Ő fájdalmas arcal elkezdte a vállát masszírozni, aztán egyszer csak abba hagyta és bizalmasan rám nézett.
- Van gofri sütőd? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen van, miért? - törölgettem le a könnyeim.
- Anya mindig gofrit csinált, ha sírtál...és mindig segítet, szerintem most is fog! Mindjárt jövök, csak csinálok neked varázs gofrit! - mondta kacsintva, és eltűnt a konyhában. Addig én bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem kapcsolagtni a csatornák között. Nagyjàból egy 10 perc múlva meg is érekezett a kezében két gyönyörű szelet gofrival.
- Oh köszönöm! - vettem el egy szeletet tőle. Az én gofrim nutellás volt, kókusz szórással rajta, az övé pedig eper joghurtos. Épp bele haraptam volna mikor rám kiáltott, hogy várj! Elszaladt a konyhába a kezében a tanyérommal, és mior vissza tért a gofrim tetején egy tejszínhab szív díszelgett.
- Oh! Még elpirulok! - motyogtam, és bele haraptam. - Hmmm! - tört ki belőlem a gofri imádó. - Ez isteni! - magyaráztam, és felfaltam az egészet. Mikor befejeztem épp mondani akartam volna valamit a Krissznek, mikor kitört belőle a nevetés.
- Mi van? - néztem rá értetlenül. De ő csak röhögött továbra is. Kb 10 perc múlva be is fejezte, és végre sikerült kinyögnie, hogy mi olyan vicces.
- Tudod itt törtem magam, hogy vissza hozzam a rêgi szép időket, a gofrival, nosztalgiával stb, de te ezt egy perc alatt felül múltad! - mondta, és megint nevetésbe fulladt.
- Mi van? - kérdeztem teljesen értetlenül. Nevetve elő vette a telóját, és oda adta a kezembe, és akkor megláttam. Az egész arcom csupa nutella volt, mint kiskoromban.
- Na mész te is a fenébe! - mondtam nevetve, és elmentem a zuhanyzóba megmosakodni. Néha elég egy hülye, de ő a bátyám, ês mindent megtennék érte!

: Ha tetszett hagyj egy kommentet! : 

28. rész

Bocsánat a késésért suli van, meg szerelem a levegőben, úgyhogy kevés időm van blogot írni, pláne, hogy a laptopom is elromlott :( Na de most itt a kövi rész, remélem tetszeni fog :)

Régi barát

- Jordan? - fordultam hátra meglepetten.

- Azrita? - nevetett rám, és megölelt.

- Hogy kerülsz te ide? - támadtam le.

- El sem hinnéd! Randin voltam! - mosolygott rám.

- Naaaaa! Mesélj el mindent! - kezdtem el faggatni.

- Emlékszel, amikor kórházban voltál? - bólintottam - Na ott, az egyik látogatásom alkalmával találkoztam, egy gyönyörű nővel. Barna haja van, kék szemeim, és egyszerűen oda vagyok érte! Elvette az eszem az a nő!

- Jó Jordan felfogtam, de folytasd mi volt? - sürgettem.

- Oh, igen elkalandoztam. Szóval elhívtam ma egy randira, egy olasz étterembe. 5-kor találkoztunk, és minden jól alakult, nevettünk, beszélgettünk, és a végén feljött hozzám. És igen, megnéztünk egy filmet, és aztán haza kísértem, és akkor megláttam ezt a parkot, és gondoltam beülök. Röviden ennyi. - fejezte be a mesét.

- Na ez tök jó! Úgy örülök, hogy találtál magadnak valakit! - mosolyogtam rá. - Van képed róla? - jutott eszembe.

- Van egy közös képünk... - vette elő a telefonját.

- Úristen! Nagyon cukik vagytok! - ujjongtam.

- Köszi! Sam egy gyönyörű nő! - mosolyogva nézte a képet. - És mi van veled, meg Rossal?

- Hagyjuk! - ráztam meg a fejem.

- Na mert mi a baj hercegnőm? - simította meg a hátam.

- Ross elfelejtette, hogy randink lesz....és egy órát vártam rá, de nem jött.....és majdnem megcsalt Szandival! - sírtam el magam.

. Jajj hercegnőm! Ne sírj! Egy ilyen pasi meg sem érdemel téged! Gyere ide! - ölelt meg. Hozzá bújtam, és kisírtam magam a vállán. Olyan sokat jelentett nekem az, hogy kimondhattam, hogy mi bánt.

- Nagyon köszönöm, hogy meghallgattál! - néztem rá hálásan, és letöröltem az arcomról a könny cseppeket. 

- Jajj  nincs mit! Az ilyen vén rókák mint én, szívesen tesznek ilyet! - nevetett rám. - Most már jobb hercegnőm? - kérdezte, és mélyen a szemembe nézett.

- Igen, köszönöm! Na, de ideje haza mennem! Örülök, hogy találkoztunk! Ígérj meg nekem valamit! - mondtam.

- Na mit ígérjek meg? - nevetett rám.

- Hogy én lehetek a koszorús lány az esküvőtökön! 

- Persze, hogy lehetsz! Na, de menj már késő van! - kacsintott rám.

- Jó, megyek! Szia! - indultam haza. Hívtam egy taxit, és haza cipeltettem magam. 

Az én kis édes házikóm, a táncteremtől 8 utcára van, ami több okból is jó. 

1. A tánctermet, bármikor gyalog is megközelíthetem.
2. Így ha reggel elalszom, akkor is simán beérek dolgozni.
3. Csak az enyém.
4. És a legjobb, hogy végre lehet zöld szobám, mert Rydel nem szól bele, a színválasztásba.

A taxi megállt a házam előtt, és mikor szálltam volna ki, akkor láttam meg, hogy nyitva van az ajtó. Gyorsan beszaladtam a házba, megragadtam egy vázát, és szép lassan elkezdtem befele sétálni. a konyhában halk neszezést hallottam, és mikor kinyitottam az ajtót, nem hittem a szemeimnek....

:. Ha tetszett a rész, hagyj egy kommentet! Köszönöm, hogy elolvastad! :) ..:

27. rész

Szép napot emberek! A megtekintések eléggé megemelkedtek, úgyhogy úgy gondolom itt az idő, hogy jöjjön a kövi rész. De első sorban, szeretnélek megkérni titeket, hogy ha tetszik a blogom, írjatok a Ross.and.Azrita@gmail.com -ra egy emailt. Lenne számotokra pár kérdésem, de nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.

Azt hiszem ittál.....

- Azrita? - tapogatott egy kéz, a hasamon.

- Igen? Jelen tanár úr! - válaszoltam kicsit elveszve.

- Jó reggelt, kótyagos barátnőm! - ült fel mellettem az ágyon Ross.

- Óh, te vagy Ross Lynch ugye? Nagy rajongód vagyok! - ráztam vele kezet.

- Azrita, ne bolondozz! - hajolt hozzám, és meg akart csókolni, mikor megérezte a szájszagom.

- Oh, húúúú! - vágott furcsa fejet.

- Mi van cuki fiú? Hát nem kellek? - néztem rá sexyn.

- Azt hiszem ittál! - fintorgott.

- Ki áll itt? - néztem körbe kétségbe esve.

- Hülye! - húzta el a száját.

- Fáj a fejem! - csaptam hirtelen a fejemre.

- Hozok gyógyszert, ne tűnj el! - állt fel Ross.

- Igen is kapitány! - szalutáltam flegma fejjel.

Egy gyógyszer szerzéssel később:

- Azrita? Mondtam hogy ne tűnj el! - lépett be Ross a szobába.

- Itt vagyok! - kiáltottam a wc-ből.

- Mit csinálsz? - jött oda hozzám.

- Kis rókát! - mondtam, arra utalva, hogy hányok.

- Szellemes! Itt a gyógyszer a fejedre! - nyomott volna a kezembe egy pirulát, és egy pohár vizet, de én eltoltam a kezét.

- Pill! - mondtam, és ráhajoltam a wc-re.

- Fujj! Várj, segítek! - fogta meg a hajam.

- Köszi... - nyögtem ki gyorsan, de már is vissza kellett hajolnom. Párszor még megismételtem ezt, és ő végig fogta a hajam, hát nem cuki/ciki?

- Most már vedd be a gyógyszert! - utasított Ross. Hallgattam rá, és jó kislányként lenyeltem azt a keserű bogyót. Ross elvezetett az ágyhoz, és lefektetett. 

- Aludj egyet! - takart be.

- Aludj velem! - nem kellett sokáig győzködnöm. Lefeküdt mellém, én pedig hozzá bújtam.

- Mire emlékszel az estéből? - kérdezte Ross, miközben a hajamat birizgálta.

- Nem túl sok mindenre.. - kezdtem el gondolkozni. - Segíts! Mi történt este? 

- Beszélgettünk, aztán kaptál egy telefon hívást, miszerint a bátyád újra kijön Amerikába, de ezen te elkezdtél sírni, és alkoholt könyörögtél. Adtam neked neked egy üveg Whiskyt, gondoltam iszol egy-két kortyot, erre te az egész üveggel benyelted. Aztán, letepertél, és letépted rólam a pólóm, erre én lenyugtattalak, hogy, majd lefekszem veled ha önmagad leszel...mármint ha még akkor is akarod. Erre te megeskettél, hogy csütörtökön randizom veled. Úgyhogy kislány készülj, két nap múlva randink lesz. Azután, végre lefeküdtél aludni. Ennyi volt. - mesélte, és végig mosolygott.

- Oh, hát akkor két nap múlva randik lesz cica bogár! - nevettem, elpirulva.

- Nem muszáj, ha nem akarod! Megérteném, meg minden... - mondta a monológját, mikor félbe szakítottam, egy csókkal.

- Úgy érzem, akarod! - mosolygott, és vissza csókolt. 

A következő két napban otthon voltunk mind a ketten, és nagyban készülődtünk a randira. Előtte lévő nap megbeszéltük, hogy a busz megállóban találkozunk. Én egy 5 perccel előbb értem oda, mint mikorra megbeszéltük, így leültem, a busz megálló melletti padra. 

16:45: érkezés

16:50: ekkorra beszéltük meg a találkozást, de Ross még nem volt itt.

16:52: Két percenként nézek rá az órámra.

16:55: Kétségbe estem, hogy rossz helyen várok rá, de téves riasztás volt, jó helyen csücsültem.

17:00: Na jó, felhívom Rosst, hogy hol lehet.

17:01: Nem veszi fel a telefont.

17:05: A 3- dik üzenetet küldöm neki.

17:10: Kezdek ideges lenni.

17:11: A 8-dik buszt látom előttem elsuhanni.

17:15: Elhatározom, hogy ha nem lesz itt 20-ra, akkor elmegyek.

17:18: Szedd össze magad Ross, és siess!

17:20: Átülök a busz megállóba, azzal az elhatározással, hogy a következő buszra felszállok, és elmegyek vele valahova.

17:22: Megjött a busz. És el is ment....

17:23: Vissza ültem a busz megállóba, hátha Ross befut.

17:25: Itt a kövi busz, amire könnyekkel a szememben, felszállok.

17:45: Egy parknál leszálltam a buszról, és benn leültem egy padra.

17:50: Megpróbálom újra felhívni Rosst, de nem veszi fel.

Ekkor jöttem rá, hogy hiába várom, Ross nem fog eljönni. Az érzés, hogy elfelejtette a randink elkezdett belülről is felőrölni. A könnyeim, elkezdtek szép lassan ömleni a szememből. A szívem összetörte újra. Ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülem. A hang  mögülem jött.....és egyre felém közeledett. Egyszer csak megállt, pont a padom mögött..

- Azrita? - kérdezte.....

26. rész

Hiszen szeretem...

- Miért? Miért pont én velem történik ilyen? Csak azt akartam, hogy szeressen, és ne csaljon meg, de még ezt sem volt képes betartani. Minden álmom ő volt, de most úgy érzem, mintha rosszul választottam volna. Hiszen, egy csomó blog is csak erről zeng, hogy: Riker volt barátnőjére, Azritára már maga az énekes öccse is szemet vetett. Rosst örökre tönkre tehetném, ha kitudódna, hogy nem csak Riker volt barátnőjére vetett szemet, de Rocky exét, Szandit is felszedte. Milyen könnyű lenne, hisz most úgy is úgy gondolják az emberek, hogy Laurát is megerőszakolta, aztán itt van még Szandi is, és ugye közben a szerelme, akit ugye elütött, kórházban fekszik. Örökre tönkre tudom tenni őt. Ő összetörte a szívem, én pedig összetöröm a karrierjét! - és itt jött az isteni felismerés, hogy mi van ha tényleg megerőszakolta Laurát? - Úristen Ross, de egy kétszínű köcsög vagy! Tönkre teszlek, megfojtalak miközben alszol, mindent elmondok a TV-nek! És tudod, hogy miért? Mert én az életem kockáztattam érted, mikor eljöttem a kórházból, te pedig itt szeretkeztél a legjobb barátnőmmel. De nem kell félni, Szandi is megkeserüli, mindent elmondok Jarednek, a mostani barátjának, azt is, hogy miközben vele járt, közben Rockyval még nem szakítottak, sőt elég izgi nemi életet éltek! Tönkre teszem mindkettőjüket, és eltiprom mindent mint egy szaros hangyát! - kiáltoztam. Mikor Ross az ágyába hívott, abba a retkes, mocskos ágyba (!) kiszaladtam az erdőbe, egy szál pólóban. Most valami kis patak mellett ülök, és a szegény pataknak kiabálok, miközben kavicsokat dobálok bele. Az egyik kaviccsal sikerült is elvágni az ujjam.

- Csodás! Argh! - üvöltöttem, és sírva fakadtam. Csak sírtam, és azt kérdezgettem, hogy miért? Miért? 

Egy kis idő múlva, mikor sikerült összeszednem magam, akkor vettem észre, hogy eléggé besötétedett, és lehet, hogy haza kéne végre menni. Az idő is eléggé lehűlt, úgyhogy kezdtem nagyon fázni. Csak ültem tovább a földön és kezdtem egyre jobban kétségbe esni. Egyedül vagyok egy idegen erdőben éjszaka! Mi van, ha valami vadállat rám támad, vagy csak megfagyok? Hirtelen felugrottam, és megfordultam, akkor vettem észre, hogy Ross feje ki lóg egy fa mögül.

- Ross? - kérdeztem kicsit meglepődve.

- Megtudom magyarázni! - lépett ki a fa mögül. Én csak odaszaladtam hozzá, és megöleltem.

- Úgy örülök, hogy itt vagy! - fúrtam a vállába az arcom. Az illata mindig megnyugtat.

- Én csak azt akartam mondani, hogy nem feküdtem le Szandival! És tényleg úgy tűnt, és tudom, hogy nem hiszel nekem, mert hallottam amit a pataknak kiabálsz, de most az egyszer könyörgöm higgy nekem! Nem csaltalak meg! Te vagy a mindenem, sose tenném ezt veled! És, a te döntésed, hogy hiszel-e nekem, vagy tönkre teszel, de akárhogy döntesz, én szeretni foglak! 

- De......akkor miért voltatok meztelenek? - ráztam a fejem, és egy lépést hátrébb léptem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Az csak azért volt... - fogta meg a kezem, és folytatta volna mikor hirtelen rémült fejet vágott - Úristen de hideg a kezed! - kiáltotta, és gyorsan levette a pulcsiját, és nekem adta. Gyorsan belebújtam, és összeszorítottam a kezeim, mert olyan jó meleg volt Ross pulcsija, hogy szinte égetett.

- Gyorsan mennyünk haza, még megbetegszel! - ragadta meg a karom, de én ellen álltam.

- Csak akkor megyek veled akárhova is, ha elmeséled, hogy akkor miért nem volt rajtatok ruha! - makacskodtam.

- Alku! Haza jössz, és otthon a meleg házban egy forró tea közben elmesélem! Ígérem! - alkudozott Ross. Csak azért mentem bele, mert egy pulcsiban is majdnem megfagytam, így jobbnak láttam az otthon melegében lenni.

Nem sokára haza értünk. Ross tudta merre kell haza jutni, úgy vezetett a fák között, mintha otthon lenne.

- Itt a teád! - nyomott a kezembe egy bögre forró csodát.

- Na de most te jössz! - mutattam Rossra.

- Meséljek? - kérdezte tréfásan.

- Megígérted! - emlékeztettem, hogy nincs olyan lehetősége, hogy nem mesél.

- Jó, jó! Szóval, Laura meggyanúsított azzal, hogy megerőszakoltam őt, és én nem tettem semmit, de mégsem hisz nekem senki. Aztán jött azaz ötletem, hogy kéne szerezni egy alibit, mert az, hogy ittam mint a ló, és kocsmáról kocsmára vándoroltam nem tenne túl jót a bandának, ha az történet, ha nem! Úgyhogy kell egy alibi. Így jött a képbe Szandi. Ittunk egy keveset, és ő kitalálta, hogy ha lefekszem vele, igazolja, hogy nála voltam az nap este. - mesélte Ross.

- Na látod, akkor mégis lefeküdtetek! - kezdtem hepciáskodni.

- Nem, nem fejeztem még be! Addig jutottunk el, hogy mind a kettőnkről lekerült a ruha, és kész. Akkor jöttél, és kopogtál. Ennyi történt!

- Aha persze! - ráztam a fejem.

- Esküszöm Azrita! Nekem nem kell más csak te! Tökéletes vagy, te vagy az életem szerelme! Soha nem foglak nem szeretni, és csak azért mert képtelen vagyok!

- Ross, ha nem jövök lefekszel vele! 

- Azrita! Figyelj szeretlek! Nekem csak te kellesz!

- Ross, kinek kéne egy olyan lány mint én?

- Kinek kéne egy olyan lány mint te? Nekem, mert szeretlek, imádlak, és te vagy számomra a legfontosabb, és mikor veled vagyok felvidulok, mikor elmész szomorú leszek, örömmel gondolok rád, és az első csókunkra, te vagy az a lány, akiért érdemes élni! - mondta, megsimította az arcom, és megcsókolt. Azután a csók után már nem volt miben kételkednem. Hittem neki. Hiszen szeretem...

:. Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett kommentelj! Minél több komment jön annál gyorsabban írom meg a kövi részt! Sziasztok! .:

25. rész

Wow! Emberek egy nap alatt 61 megtekintés! Nagyon jók vagytok, ezért gondoltam gyorsban megírom a folytatást, hogy legyen mit olvasni! Remélem tetszeni fog! :)

Bárány bőrbe bújt Ross

- Azrita ne csináld már ezt! Megmagyarázom! - szaladt utánam Ross.

- Mit? Hogy miért feküdtél le Szandival? Vagy, hogy hogy lehetsz ekkora buzi? De tudod mit egyik sem érdekel! - szaladtam tovább be a fák közé.

- Azrita! - kapott végül el, és a vállamnál fogva maga felé fordított.

- Azt mondtam hagyj békén! - fordítottam el a fejem.

- Figyelj, én nem akartam semmit Szanditól, ő nyomult rám! Én csak téged szeretlek! - jött közelebb.

- Ross, ismerlek! És ismerem Szandit is! Ne hazudj könyörgöm! - ráztam a fejem.

- De, de figyelj! Ez az igazság! - kezdett el magyarázkodni.

- Ross könyörögve kérlek, ha igazán szeretsz békén hagysz! - löktem el magamtól sírva. Kicsit hátratántorodott, de újra a kezem után nyúlt.

- Szívem egyetlen szerelme! - fordította a fejem maga felé - Csókolj meg! 

- Hagyj! - próbáltam ellökni a kezet, de nem ment. Közelebb hajolt, és erőszakosan megcsókolt.

- Fújj Ross! - löktem el magamtól - Te ittál? - kérdeztem fintorogva.

- Csak egy picit! - mosolygott kicsit kótyagosan.

- Úristen Ross te segg részeg vagy! - ragadtam meg a csuklójánál fogva. 

- Hova viszel picinyem? - pislogott nagyokat.

- Picinyem? Mi vagyok én? Valami álltnak nézek ki? - vonszoltam vissza a faház felé. Mikor Ross erre rá jött, heves tiltakozásba kezdett.

- Neeeeeeem! Nem! Anyu nem akarom! - rázta a fejét, és belekapaszkodott egy fába.

- Ross! Nem vagy te csemete! Engedd el azt a fát! - kiáltottam rá.

- Ha megcsókolsz! - vetette oda foghegyről.

- Ross, ne légy szemtelen, most csaltál meg! - tudatosítottam benne a történteket.

- De csak egy csók! Na szívem! - fogta meg a kezeim, és nézett mélyen a szemembe. A kezem libabőrős lett, és a lábaim elkezdtek remegni. És ha ez nem lett volna elég, megjelentek a mesébe illő pillangók.

- Csak egyetlen apró csók. Jó? - fürkészett boci szemekkel.

- Ross, nem! - most feküdt le Szandival! Csak hagyjon békén! Azzal a lendülettel megfordultam, elengedtem a kezet, és elindultam a viskó felé. Ross csak később fogta fel, hogy vissza utasítottam, így elkezdett utánam szaladni, de sajnos hasra esett, és adott egy jó nagy ölelést a földnek.

- A szegény Rossyka bebucizta a buksiját? - nevettem ki.

- Ja, asszem! - tápászkodott fel, miközben a fejét fogta.

- Vérzik? - vette el a kezet.

- Kicsit.. - grimaszoltam.

- Jó, mert gecire fáj! - indult el a ház felé. 

- Úgy látom, hogy  segítség kell, úgyhogy elkísérlek! - mentem utána.

- Nem kell, ott van Szandi! - rázta fejét.

- Nincs itt a kocsija, szóval szerintem már ő sincs.... - ezután jött egy hosszabb csend. Szépen bementem a házba, és kerestem ragtapaszt meg fertőtlenítő szert Ross fejére, ameddig ő leült az ágyra. 

- Nem értem, hogy lehettem ilyen béna! - rázta a fejét.

- Nem tudom, mit nem értesz! Te mindig ilyen béna vagy! - kezdtem el lefertőtleníteni a sebet.

- Sz! - sziszegett Ross, és becsukta a szemet.

- Csíp? - kérdeztem óvatosan.

- Az jobban fáj, hogy fájdalmat okoztam neked! - fogta meg a szabadon lévő kezem, és adott rá egy puszit.

- Ross, elég! - húztam el a kezem MEGINT!

- De én csak szeretlek! - nézett rám.

- Tudod mit? Szeress úgy, hogy az ágyadban alszol, jó? Késő van! - löktem hátra az ágyon.

- Ha mellém fekszel! - tette keresztbe a kezét.

- Figyelj, engem nem zavar, ha nem alszol, én hívok egy taxit, és haza megyek! - húztam meg a vállam.

- 1. Nincs térerő, szóval nem tudsz telefonáli.

  2. Maradj könyörgöm! - nézett mélyen a szemembe. 

- Ross, hagyj kérlek!

- Aludhatnál velem itt, ebben az ágyban! - mutatott arra az ágyra amin ült.

- Ross, ezt inkább hagyjuk! - ráztam a fejem.

- Csak ma, csak mi ketten, egy ágyban. Grr! - kacsintott rám.

- Ross! Basszus ebben az ágyban szeretkeztél előbb a Szandival! Ebben a fuckin ágyban csaltál meg az egyik legjobb barátnőmmel. Nem érted? - üvöltöttem ingerülten...

:. Ha tetszett a rész, hagyj egy kommentet! Köszi, hogy elolvastad! .:

24. rész

Hát emberek, igen tudom rég volt rész, de na.....a szerelem az ember minden idejét felemészti, de most itt az idő, hogy folytassuk ezt a csodás történetet! Sajnálom hogy ennyit kellett rá várni! :(

Let's not be alone tonight

- Úristen, borzalmasan sajnálom! - kiáltotta el magát a nővérke aki a nyakamba öntötte a forró levest.

- Rettentően béna vagyok! Várjon, had töröljem fel! - magyarázkodott tovább, miközben elkezdte letörölni, a tészta darabokat a mellkasomról, és a nyakamból.

- Hagyja, hagyja! Inkább megcsinálom én! - kértem el tőle a rongyot, amivel törölgetett.

- Olyan béna vagyok, rettenetesen szégyellem magam! - magyarázkodott tovább.

- Semmi baj, mindenkivel megesik az ilyen! Sose sajnálja, legalább időben felébredtem! - mosolyogtam rá.

- Bocsánat kérés képen, rakok vizet a virágja alá, mert úgy látom már szinte az egészet felszívta!- ragadta meg a csokrom, és kirohant vele az ajtón. 

- Nagyon köszönöm! - mondtam, mikor visszaért vele, tényleg jót tett neki a kis vizecske.

- Ugyan nincs mit azok után, hogy magára borítottam a levesét! - legyintett, és elment. Bekapcsoltam a TV-t, és elkezdtem kapcsolgatni a csatornák között, mikor valami érdekeset láttam meg.

A híres Ross Lynch-et, a rendőrök kapták el Miamiban, mikor régi barátnőjét, és munkatársát Laura Maranot akarta megerőszakolni! A tini sztár mindent tagad, de Laura rögtön feljelentette, és most Ross Lynch szabadon védekezhet, de a vádak nagyon erősek ellene, szóval nem sokáig. A fiú családja, nem akart nyilatkozni stábunknak, de maga Ross Lynch mondott egy pár szót!

- Az egész egy csapda, tőrbe csaltak, semmit nem is csináltam! - magyarázkodott, de az ügyvédje nem engedte, hogy több szót szólhasson. 

Most az időjárás jelentésünk következik....

 Lefagyva bámultam a TV-t, és nem is tudtam kinek higgyek. A szívem elkezdett zakatolni, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne, ha most a karjaimba zárhatnám. Ekkor egy nővérke jött be az ajtón.
- Hölgyem, minden rendb.... - kezdte volna mondani a kérdését, mikor én félbeszakítottam.
- Van valahol egy vonalas telefon? - kérdeztem vörösen villogó szemekkel. Tudtam mit kell tennem.
- Van hölgyem, de még nem kelhet fel, ez az ön állapotában ájuláshoz is vezethet! - magyarázkodott a nő, de én kipattantam az ágyból, és egyenesen a szemébe szegeztem a kérdést.
- Hol van a telefon? - tagoltan mondtam, egy cseppnyi (tengernyi) idegességgel a hangomban.
- A folyosó végén jobbra, de... - mutatott ki, az ajtón.
- Köszönöm! - indultam el kicsit dülöngélve. A telefon tényleg ott volt ahol a nő mondta, oda álltam, bedobtam az összes aprót, amit találtam, és tárcsáztam.
- Haló? - kérdezett bele valaki félő hangon.
- Rydel! Azrita vagyok, add Rosst! - parancsoltam kicsit agresszívan.
- Stormie vagyok kicsim! - kaptam rá, egy halk választ.
- Csókolom! Azrita vagyok, tessék adni Rosst! - magázódtam, pedig régen már megkért egyszer hogy tegezzem.
- Nem tudom..... - mondta, és halottam, hogy a végén elsírta magát.
- Mi történt? - sokkolódtam le.
- Elszökött, és azt mondta, hogy ne keressük. A gyerekek elmentek megkeresni, különböző barátaihoz, de sehol sincs. - zokogta el. A szívem majd kiugrott a helyéről. Sejtettem, hogy hol kéne keresni. El sem köszöntem, csak leraktam a telefont, és indultam is a recepcióra.
- Üdvözlöm, hol vannak a dolgaim? - kérdeztem szúrós szemmel.
- A szobájában a szekrényben kéne lennie, ott már kereste? - válaszolt lenézően.
- Köszönöm, ja és távoznék, a saját felelősségemre! Kérem a papírokat!
- De.....
- Most! - mondtam kicsit hangosabban.
- Tessék! De a főorvos úr nem fog örülni! - rázta a fejét.
- Na bumm, nem nagyon zavar! - húztam meg a vállam, és indultam el a kórtermem felé, miközben elkezdtem kitölteni a papírokat. Tényleg a fiókomban volt a mobilom, és a pénztárcám is. Át vettem a ruhám, és elindultam kifelé. A recepció előtt, biccentettem, és leraktam a papírt kitöltve, és elsétáltam. A kórház előtt fogtam egy taxit, és indultam is Miamiba. Mivel Ross ott járt utoljára, ezért biztos h a tóházban van. A tóház, egy kis kunyhó, eldugva a város szélén. Ross nagypapájáé volt, és Stormie ott nőtt fel, de régen el kellett adniuk, mert Stormie szülei nagyon betegek lettek, és később meg is haltak. De a házat Ross a saját nevére íratta, és arra várt, hogy a szülei ötvenedik házassági évfordulóján (3 hónap múlva) oda adja nekik, hogy éljenek ott.
- Itt balra! - mutattam, egy köves út felé.
- Biztos benne hölgyem? - nézett vissza rám a sofőr a vissza pillantóban. Elég volt, hogy küldjek felé egy villámló pillantást, és a következő két kanyarban már nem kérdezett semmit. Az utolsó kanyar előtt megállítottam a taxit, mert nem akartam hogy Ross észre vegye a jöttem. A taxis furcsán nézett rám, de nem kérdezett semmit. Kifizettem, és elindultam a ház irányába. A ház redőnyei le voltak húzva, úgy hogy ha nem lettem volna olyan magabiztos, akkor biztos azt gondoltam volna hogy nincs ott senki. Szépen elsétáltam a házig, és bekopogtam az ajtón. Egy női hang válaszolt. Olyan ismerős csak tudnám kié, törtem a fejem. És ekkor egy olyan lány nyitott ajtót, akire sose gondoltam volna.
- Szandi? - néztem nagy szemekkel, a kis kori barátomra, aki egy szál törülközőben volt.
- Ki az? - jött oda Ross is, akit úgyszintén csak egy türi borított be.
- És én még aggódtam érted! - kezdtek el csorogni a könnyeim.
- Szerelmem! - ragadta meg a kezem. Ekkor egy akkora maflást kevertem le neki, hogy az én kezem is belefájdult.
- Pofátlan, buzi! - mondtam, és elszaladtam, Ross pedig utánam.......

:. Ha tetszett, hagyj nyomot magad után! Köszönöm! .:

23.rész

Na kiszenvedtük azt a két kommentet! Elég nehéz volt, na de mindegy. Szóval a várt rész....igen, a 18-as karika kéne rá, remélem tetszeni fog! 

Spártai

A fantasztikus felébredésemnek köszönhetően, kaptam egy jó hosszú fejmosást anyáéktól.
- Hogy tehet ilyet veled? Oda megyek, és felverem a golyóit a szájába! - mondta apa a történtekre.
- Apu, ne aggódj, nem lesz semmi baj, mindjárt jön a doki, és biztosít erről! - magyaráztam a szüleimnek telefonon.
- Remélem kislányom, nagyon remélem... - suttogta anyu.
- Én meg tudom, hogy minden okés! - vetettem oda, de gyorsan le kellett tennem, mert jött a doki a leletekkel.
- Szóval megvizsgáltuk a látását, a mozgáskoordinációját, a fontosabb, és kevésbé fontos szervek működését és minden tökéletes. Kivéve ugye a keze ami eltörött, de ha minden jól megy holnap már mehet is haza... - mondta doki, és én meg kiugrottam az ágyból egyenesen Ross karjaiba. Belefúrtam a fejem a vállába, átkulcsoltam a lábam a dereka körül, és ott csimpaszkodtam rajta mint egy kis majom.
- De hölgyem kérem, kicsit kevésbé szelesen! - ekkor jött be az ajtón Riker, lerántott Ross-ról, és úgy csókolt meg mint még soha. Tele volt szenvedéllyel, érzéssel, erővel, fájdalommal. Jelzem csöndben, hogy mindenki megjegyezze, vele már szakítottunk, réges-régen, sőt ő dobott engem. Eléggé össze voltam zavarodva, így szinte észre sem vettem, hogy Ross lerántja rólam Rikert, és megpofozza. Na igen, most mi van???
- Mit csinálsz tesó? - fordult felé Riker.
- Rossz háznál keresgélsz, ő már foglalt! - mutatott rám Ross.
- Óh, ugyan ki lenne olyan hülye, hogy azt hiszi Azrita vele jár. Hisz, ő az enyém! - nevetett őrölten, oké, ezt már teljesen nem értem, akkor most mi van? Ott ültem az ágyon, és dülöngéltem jobbra-balra. Ekkor Ross-ból egy spártai katona lett belőlem pedig egy hercegnő. Ott állt velem szemben két Ross akik azt állították, hogy ők Ross....Mi?!
JR (Jobb oldalon lévő spárta Ross): Én vagyok Ross Lynch.
BR (Bal oldalon lévő spárta Ross) : Nem mert én vagyok Ross.
JR: Hazudik, én vagyok az igazi!
BR: Kamu, ne higgy neki!
Én: Kifelé a fejemből!
Igen, ez egy álom volt, mert mikor felébredtem az úton feküdtem Ross kocsija előtt, és nagyon vérzett a fejem.
- Úr isten! Azrita, hát nem megmondtam, hogy vigyázz magadra? - kapott fel a földről, és rakott be a kocsijába, hogy elvigyen a kórházba.
- Mit tettél, te....... ?
- Semmit, te lány, a sírba viszel! - de ezt most nem viccesen mondta, hanem aggódóan.
- Mi történt? - kérdeztem kicsit elveszve.
- SMS-eztünk, és elütöttelek, te majd meghaltál, és kész! - ekkor változott a terep, és a kórházban voltam. Feküdtem az ágyon, és Ross fogta a kezem.
- Imádlak, de ezért miért kellett meghalnod? - sírta. Mi, nem értek semmit! Ekkor újra változott a terep, kicsi voltam, és szaladgáltam a házban. Aztán a bátyám megjelent, olyan kis cuki volt kicsinek! Elkezdtem felé szaladni (amennyire egy 5 éves szaladni tud) de elestem és bevertem a fejem. Ezután újra a kórházba dobott, de nem Ross volt velem, hanem a bátyám. A fejem be volt kötve, mert az elesés következtében, elkezdett vérezni, és a szüleim bevittek a gyermek kórházba. Ekkor jöttem rá, hogy lepergett a szemem előtt az életem, és végre vissza tértem a valóságba. Ott voltam a kórteremben. Sötét volt, és volt mellettem egy csokor, és egy maci. Felnéztem a falra, ott volt egy TV, és egy óra.
- 11:22 - olvastam le róla a számokat. Bekapcsoltam a TV-t, és megnéztem a dátumot is.
- Május 4. - 8 nappal a balesetem után volt. Egyedül voltam, és nagyon fájt a fejem. Ekkor jutott eszembe, hogy nézzük meg hátha van a csokorhoz üdvözlő kártya is. Persze, hogy volt hozzá, és ez állt rajta.

"Szeretettel ezt neked Csipkerózsika! 3 hónap múlva.... 

by.:Ross"

- 3 hónap...... - sírtam magam álomba. Álmomban otthon voltam, és egy óriási szobában ültem egyedül. Oda voltam kötve a egy székhez, és csak fehérnemű volt rajtam. A szobának nem voltak ablakai, csak egy ajtaja. Lépteket hallottam, az ajtó felől. Egy kapucnis fiú jött be, egy ostorral a kezében. Az arcát nem láttam, mert eltakarta a kapucni, de egyenesen felém közeledett, ezért megpróbáltam elszabadulni, és elszaladni. A fiú észrevette, és oda szalad hozzám, és akkor megláttam az arcát.

- Ross? - kérdeztem meglepődve. Ross csak bólintott, és ledobta a pulcsiját...

- Tetszik? - nézett rám cselesen.

- Nem tudom, talán ha eloldanád a kezem! - vetettem fel a világ megváltó ötletem. Bólintott, és levette a kötelet a kezemről, és beült az ölembe szemben velem. Megsimította az arcom, és a kötéllel közelebb húzott magához, egészen addig amíg össze nem ért az orrunk. Beletúrtam a hajába, és megcsókoltam. Óvatosan eltolt magától, és a kezeit a nyakamba kulcsolta.

- Wow Ross nem tudtam, hogy ennyire kockás a hasad! - simítottam végig. Erre ő felugrott, és felkapott a karjaiba. 

- Vhóóó, el ne ejts! - kapaszkodtam erősen a nyakába.

- Ne félj cica! - kacsintott rám. Visszaült a székre, és az ölébe vett. A kezeit a derekamra helyezte, és elkezdte piszkálni a bugyim szélét.

- Ross, 3 hónapig nem találkozunk.. - dőltem a karjaiba, és karoltam át. 

- Le akarok veled feküdni! - súgta a fülembe.

- Nem hiszem, hogy ez most jó lenne! - próbáltam védekezni, mikor megéreztem a fenekem alatt valamit. Nem, nem a kocsi kulcsa volt az...

- Whóóóó! - szálltam le róla. Aha oké, gondolkozz életed szerelme szeretkezni akar veled, de utána 3 hónapig nem látod.

- Mi a baj, te nem szeretnéd? - állt fel, és össze kulcsolta az ujjaink. Olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a leheletének puha simogatását az ajkaimon.

- Csak mondd ki, ha nem szeretnéd! - karolta át a derekam, ahonnan szép lassan levándorolt a keze a fenekemre. 

- Nem, nem arról van szó, hogy nem szeretném, csak.... - magyarázkodtam, miközben szépen lassan elkezdte puszilgatni a nyakam. A szuszogása lassú volt, de erőteljes. Tudta mit csinál..

- Akkor mi a baj? - kérdezte, mikor elért a melleimhez. Felnézett azokkal a gyönyörű szemeivel, és elengedte a kezem.

- Nem, nincs semmi baj, folytasd! - ragadtam meg a kezét. Annyira jó volt, annyit álmodtam róla, és most itt van, és ő is szeretné. A lábam elkezdett remegni, és a gyomrom görcsbe szorult. Ő csak puszilgatott tovább, egészen a bugyim tetejéig ott megállt, és furcsán nézett rám.

- Tiéd a döntés! - mondta, és felegyenesedett. Vettem egy nagy levegőt, és bólintottam. Felemelt, én a kezem a nyaka körül körbefontam, a lábaim, a derekánál kulcsoltam össze, ő pedig elindult velem. Kivitt a szobából, egy másik hófehér szobába, amiben volt egy óriási francia ágy, baldachinnal körülötte. Lefektetett rá, és folytatta ott ahol abba hagyta. Letépte rólam a bugyim, és ott is elkezdett puszilgatni. Nagyon jó érzés volt, ahogy puha ajkai olyan helyen járkáltak, ahol még álmomban sem gondoltam volna. Halk nyögések törtek fel belőlem, erre ő nevetett, és abba hagyta.

- Na, folytasd! - mondtam teljesen elolvadva.

- Mutasd meg mennyire tetszik! Azt csinálsz velem, amit akarsz! - feküdt le mellém.

- Kezdjük az alsóddal! - téptem le róla, azt a  nagyon sexy pink alsóját. Erre ő felült, és megcsókolt. De nem olyan volt mint eddig, nyelves csókot kaptam, ami hosszú másodperceken/perceken át tartott.

- Nem úgy volt, hogy azt csinálok, amit akarok veled? - nevettem halkan.

- Tévedtem, nem bírom kivárni a sorom! - tepert le, és most ő volt felül. Letépte rólam a melltartóm is, és heves csókcsatába kezdtünk. Egy hosszú támadás után megálltunk, hogy kapjunk egy kis levegőt. Ekkor ő kikötötte a kezem az ágyhoz.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, mert otthagyott a szobában.

- Egy pillanat, csak valamit elfelejtettem! - szalad ki a szobából. Tényleg csak egy pillanatig volt távol, mert csak az előző szobába ment vissza az ostorért.

- Mit szeretnél te azzal? - rémültem meg.

- Ne félj! Csak lazulj el! - nézett rám. Bólintottam, becsuktam a szemem, hagytam, hogy csináljon velem amit akar. Ekkor mint valami hideg zuhanyként egy forró folyadék rántott ki legszebb álmomból. Megjött a reggeli leves, ami szépen rajtam landolt. A kórteremben.....egyedül.....Ross nélkül.....

22. rész

3 hónap

- Úr isten, jól van? Azrita!!! - szállt ki a kocsiból a sofőr, és ugrott oda hozzám. Igen, a nyikorgó fék, az nem volt elég, mert az autó, nem állt meg, és szépen elütött. Kb 2 métert repültem, mire földet értem, de nem csak elrepültem, de még el is ájultam. 

- Sajnálom! - csak ennyit tudtam kinyögni, és az utána történtekre nem is emlékszem. 

Az ébredezések közepette:

- Mi a baja, miért nem ébred fel? 

- Hát, a jobb lába eltört, de ha ez nem lenne elég, egy súlyos koponya sérülése is van, ami következtében akár lebénulhat, vagy nem tud többet beszélni, esetleg megvakul. Sajnos csak a sötétben tapogatózunk, mivel nem ébredt még fel nem tudni semmit, fizikailag nincs semmi baja az agyának de mint látja, nem történik semmi, nem kel fel.

- De ugye, túléli?

- Igen, az biztos.

- Lebénulhat..... úgy érti, nem tud járni?

- Igen, vagy nem tudja mozgatni, a karjait, vagy a nyakát, még nem tudunk semmit!

- Mondja, hogy megmenti!

- Uram, szedje össze magát! 

- Jó....... sajnálom!

- És most elmegyek kettesben hagyom önöket viszlát! - ez után becsapódott az ajtó.

- Szent isten mit tettem! - fogta meg valaki a kezem. - Azrita, nyisd ki a szemed! - simogatta meg az arcom a tag. El akartam fordítani a fejem, de nem ment. Jó, akkor próbáljuk meg kinyitni a szemem. És ekkor egy ismerős dallamot hallottam. Az R5-Fallin for you című dala szólalt meg, ezután a tag (aki elütött) telefon beszélgetésbe kezdett valakivel. Azaz a Fallin for you az volt a csengőhangja. Aha szóval egy R5 fan......fantasztikus.....De honnan tudja a nevem?
(Telefon beszélgetés)
- Szia! Nem, még nem ébredt fel..Jó gyertek be....Hogy mi? Fel akar jelenteni? Hogy mi a lószar, ha 5 napon belül nem kel fel, feljelent? Normális, azt nem én irányítom!? Jó, mindegy tegye, jelentsen fel! Hogy mi? Interjút, én az esetről, hülyék ezek, küldd el! Oké, oké Pussz!
- Látogatóid lesznek Cica! - ült le az ágyamra a tag. Cica? Én? Mindenki tudja, hogy utálom a Cicát!
- What doesn't kill you makes you stronger! - súgta a fülembe, és elment. Ami nem öl meg az megerősít, ezt súgta a fülembe.......ezt mondta mindig Ross. Furi, de hiányzik, a kis hülye. Nem sokkal később bejött 3 ember, és a tag a szobámba. Egy lány, és két fiú. A lány jött oda először hozzám. Oda húzott egy széket, és leült az ágyam mellé.
- Képzeld, Jack-kel tovább vettük a táncot, és bele tettem azt a részt amit te úgy szeretsz! - simította meg a kezem - Nagyon hiányzol neki is! - folytatta sírós hangon. Jack.....? Ő az a táncos akit tanítunk Rydel-lel.....de nem, ez nem lehet Rydel, Rydelnek másmilyen a hangja. Milyen is? (Megpróbáltam felidézni, de nem sikerült).
- Szia Azrita, én csak azt akartam mondani, hogy.... - nem fejezte be, csak felállt, és kivágtatott az ajtón. Ezután jött a másik srác.
- Szia Sis(ter)! Nagyon hiányzol ám! Így egyedül kell játszanom...de tudod mit! Gyógyulj meg, és elintézem, hogy a kórtermedben is legyen TV oké? - nevetett, és ő is kiment. Csak a lány, volt még a szobában, és a tag. Mind a ketten oda jöttek, és adtak egy puszit, de a fiú még a fülembe is súgott valamit.
- Tényleg jobb ijesztgető vagy, mint én, mert most mindenki sokkban van! - és ekkor megcsapott a parfümje. Ez Ross parfümje, és....amit súgott az a saját kis versenyünk, amiről senki nem tud!
- Gyere Delly menjünk! - mondta a tag, és ekkor minden világos lett. A tag, aki elütött Ross, és a lány Rydel, a két fiú pedig Riker, és Rocky.
- Nem Ross! Holnap turné, és akkor 3 hónapig nem látjuk....Kérlek ébredj fel! - könyörgött Rydel a falnál állva. 3 hónapig nem látogatna senki, és itt vannak ők......a családom...
- R! - suttogtam, és kinyitottam a szemem. Sajnos, már az ajtóban voltak, és nem láttak, ezért nem álltak meg. "3 hónap" csak ez járt a fejemben.
- Ribanc! - sikítottam utánuk, teljes erőmből, és végre Ross meg is hallotta. Vissza fordult, és meredten nézett rám.
- 3 hónap! - ismételtem a fejemben forgó szavakat halkan. Ross közelebb jött, és megcsókolt. Delly is vissza fordult, és sírva borult rám.
- Ne félj, nem hagyunk itt! - sírta Rydel.

2 db kommentet kérek más más embertől ez alá a rész alá, és akkor felrakom folytatás! Sorry, gonosz vagyok ! <3

21.rész

Sötétség

- Azrita! - rázogatott Ross.

- Mi van? Ha nincs vége a világnak, akkor nem érdekel! - kiáltottam rá csukott szemmel, mert épp aludtam.

- Semmi! - simította meg a fejem. Ezután a karjaiba vett, és szorosan magához ölelt. Ezután gyorsan elaludtam, a karjaiban....

- Mit  csinál itt? - hallottam félálmomban.

- Semmit, az nem a te dolgod! - válaszolta valaki.

- De, hogy tehettél ilyet? Ez nem normális, teneked elment az eszed!

- Nem csináltam semmi Delly! Higgy nekem! Kérlek!

- Fogjuk rá, hogy elhiszem! 

- Csak tartsd távol... - a végét nem halottam mert suttogta.

- Neeem! Erre te nem veszel rá! Neem!....... Jó, jó, csak ne nézz így! - adta meg magát.

- Imádlak! - mondta, és elmentek. Persze hamar vissza aludtam. kb 1 órával később egy újabb beszélgetésre ébredtem. Vagyis inkább ordításra mint beszélgetésre keltem.

- Ez meg mit keres itt? Te utolsó hazug! - kiáltotta Laura (ezt a hangot már alva is felismerném).

- Ez nem z aminek látszik! - tiltakozott Ross.

- Tudtam, hogy csalni fog ez a picsa, de hogy így! - ekkor fordultam a hang irányába. Egy szobában voltam, és az ajtó előtt veszekedett Laura, és Ross. 

- Ő nem picsa jó?! - nézett rá Ross csúnyán.

- Akkor miért vagy alsóban, és miért fekszik ő - itt rám mutatott - az ágyadban? - vágta a fejéhez a kérdést Laura. Az a vicc, hogy ez engem is érdekelne.

- Azért vagyok alsóban, mert csak most fürödtem le! - kiáltott vissza. Na ja, a nyakában lógó törülköző kicsit árulkodó volt .

- Miért mit csináltál este, hogy nem volt időd fürdeni? Erre ne válaszolj, most szakítok veled, és ki lépek, a hülye versenyetekből is! - üvöltötte, pofon vágta Rosst, és elviharzott. Szép lassan kikászálódtam az ágyból, és egyenesen az ajtóban álló Ross-hoz mentem.

- Ugye nem? - kérdeztem félve.

- Szia! felébredtél? - kérdezett vissza szomorúan.

- Ugye nem? - ismételtem meg félve.

- Mit nem? - nézett rám furán.

- Ugye nem csináltuk....azt? -  még mindig félve néztem rá.

-  Úristen! Nem hiszem el! Azt hiszed megcsalnám Laurát? Nem, nem! Ne félj, külön szobában aludtunk. - Na most már csak úgy pirult az arcom. Hogy lehettem ekkora baromfi.

- Nem elég, hogy Laura dobott, de te még meg is gyanúsítasz azzal, hogy megerőszakoltalak. Fantasztikus, nem? - erre nem is tudtam mit mondani.

- Azok gyanúsítanak ilyennel, akiket a legjobban szeretek a világon. A nővérem, és a szerelmem! - mondta, és otthagyott. Arccal a falnak fordultam, és vertem a fejem a falba.

- Menny utána! - simította meg a karom Delly (Rydel) és bement beágyazni az ideiglenes szobámba. Minden kérdésem elfelejtettem, és Ross után szaladtam. Le a lépcsőn, ki az ajtón, és az út közepén utol is értem.

- Ross várj! - álltam meg mögötte egy méterrel. Nem állt meg, úgyhogy folytattam.

- Sajnálom oké? 

- Én is! - vetette oda cinikusan.

- Sajnálom, amit mondtam! 

- Oké, most már mehetek? - válaszolta flegmán. Nem bírtam tovább, megragadtam a vállánál, magam felé fordítottam, és megcsókoltam. - Sajnálom! - sírtam el magam.

- Ne sírj! - törölte le a könnyeim. Közel hajoltam hozzá, hogy adjak neki még egy csókot, de ő nem hagyta.
- Ne, légyszi! Csak most szakítottam Laurával, ez most nem fog menni! - tolt el magától.
- Jajj, tényleg! - engedtem el, elpirulva.
- Séta? - kérdezte mosolyogva.
- Ühüm! - bólogattam. Szép lassan elindultunk, síri csöndben.  Én nem szólaltam meg, mert égett a pofám, hogy hogy csókolhattam meg, mikor most dobta őt Laura, ő gondolom meg Laurán gondolkodott.  Egy tóhoz értünk, ott aztán leültünk, és bámultuk ahogy a vízen úszkálnak a kacsák. Egyszer csak ő megtörte a csöndet.
- Emlékszel, hogy hogy kerültél a házunkba? - tette fel a kérdést.
- Nem! Légyszi elmesélnéd? - néztem rá boci szemekkel.
- Persze. Arra ugye emlékszel, hogy ott ültünk, a vidámparkban? - bólintottam - A vállamra hajtottad a fejed, és szépen elaludtál. Aztán ugye fel akartalak ébreszteni, de te azt mondtad, hogy csak akkor ébresszelek fel, ha vége van a világnak, így a karjaimba vettelek, és fogtam egy taxit , aztán meg már otthon lefektettelek, és innen tudod a történetet. - mesélte el szép lassan, és közben mereven előre bámult.
- Akkor Laura miért hisztizett? - kérdeztem naivan. Erre felnevetett, és megvonta a vállát.
- Nem tudom, azt hitte, hogy lefeküdtünk egymással. - nézett végre rám.
- Óh! - pirultam el megint.
- De mindegy is! Engem nem érdekel! - kiáltotta el magát - Ma este 9-kor válogatás! Ott legyél! - kacsintott rám, és felállt.
- Ross várj, add ide egy kicsit a mobilod kérlek! - szóltam utána. Simán oda dobta, meg sem kérdezte, hogy mire kell, pedig az egyik gonosz tervem egy még gonoszabb tárgya az ő telója.

• Deby
• Maia
• Delly
• Ell
• Rocky
• Riker
• Ry
• Dove
• Mom
• Dady
• Rach
• Szandy
• Love
• Babe

Ezek a névjegyei voltak a kedvencek között. Na most, melyik Laura a Love, vagy a Babe? Utolsó üzenet, utolsó üzenet - pörgettem végig, a listát. Babe aha oké,  most akkor írjunk neki egy üzit!
- Hali Laura! Tali a stúdió mellett 8-kor! Azrita - ezt az üzenetet küldtem neki, aztán vissza dobtam Rossnak a mobilját, aki így otthagyott egyedül a fűben. Még egy 10 percet ültem a fűben egyedül, aztán előkaptam a mobilom, és felhívtam Bencét.
- Sziamia! - vette fel.
- Hi vagyis szia! - sose szokok hozzá, ezekhez a nyelv változtattatásokhoz.
- Mizu? - kérdezte.
- Semmi, kint vagyok az USA -ban! Képzeld, lesz a dalomhoz, klipp!
- Na az tök menő! Mikor jössz haza? - szomorodott el.
- Nem tudom, majd meglátjuk...
- Na mindegy, de most le kell tennem bocsi!
- Semmi baj Szió! - köszöntem el.
Jó sok idő múlva:
Nyolckor ott álltam a stúdió mellett, mikor Ross hívott.
- Szia! Csúszik a meghallgatás dugóban vagyok! - hadarta el.
- Na itt vagyok! Mit akarsz? - köszönt közben Laura.
- Mindjárt! - mondtam, és le akartam rakni Rosst, de ő nem várta meg.
- Ha Ross küldött ide, nem érdekel, hogy megcsalt -e engem veled vagy sem! - kiáltotta.
- Nem Ross küldött, de szeretném, ha megbocsátanál neki, mert tényleg nem csalt meg téged! - bizonygattam.
- Jajj de naiv vagy, én már többször megcsaltam, azért hagytam el, mert én Jorge Blancoval akarok lenni! Ő az én igazi szerelmem, és csak azt akartam, hogy magát hibáztassa miatta. Hahahaaa - nevetett, és elment, én meg csak lefagyva álltam. Ekkor jöttem rá, hogy mivel nem raktam le a mobilom, ezért Ross mindent hallott...
- Ross én.... - szóltam bele.
- Szia! - kiáltotta, sírással a hangjában.

 Azt a ribit, hogy tehette ezt Ross-al?! Többször megpróbáltam vissza hívni, de mindig kinyomott. Elindultam, valamerre, mikor egy útkereszteződéshez értem. Megvártam, míg zöld lesz, a lámpám, és elindultam. Közben egy  SMS-t írtam Ross-nak, hogy sajnálom, nem akartam, hogy hallja, mikor fékcsikorgásra lettem figyelmes, és aztán.......sötétség.

:. Hagyj nyomot magad után Chate-ben! .:

20. rész

Szeretet

- Ross, mondani szeretnék valamit! - nyúltam utána, mielőtt Laura elrángatta volna.

- Mit szeretnél? - fordult hátra.

- 4 szem közt! - válaszoltam idegesen.

- Rossy nem ér rád cicám! - mondta Laura, és elindult kifelé.

- Majd utánad megyek! - kiáltotta Ross, erre Laura ciccegett, de ott hagyott minket. 

- Megyünk sétálni? - kérdeztem félve.

- Persze! - bólintott. Elindultunk a highway-i parkba. Egész úton csöndben ballagtunk, tisztes távolságot tartva, ott aztán leültünk a fűbe, és elkezdtem amit mondani akartam.

- Sajnálom, ami ma történt! A verekedést is, a késést, és...- dadogtam.

- Semmi baj, Laura ugyan úgy hibás mint te, a késésről pedig nem te tehetsz, szóval nincs semmi probléma! - nevetett.

- És sajnálom, hogy itt hagytalak... - na itt jött az 5 perces csönd. - Nagyon magamba zuhantam, és ugye akkor ott volt neked Maia, és Rikerrel sem jártunk már, én pedig csalódott voltam. Haza mentem, megpróbáltam minden emléket kitörölni, a képeket, tárgyakat, csak a dalaitokat hagytam meg. Életmódot váltottam, futni kezdtem, egyre több zöldséget ettem, felhívtam a régi ismerőseimet. Így lett egy régi barátomból szinte a legjobb fiú haverom. Nem hívtalak fel, pedig megvolt a számod, nem néztem a koncertjeiteket, és nem is gondoltam az egész kint létemre... - meséltem el, a kérése nélkül, hogy mit csináltam otthon.

- Összejöttem Maia-val, mert te Rikerrel voltál, aztán egy szó nélkül elhagytál, apum kórházba került, volt egy vakbél műtéte. Kész csődtömeg voltam, miattam kellett lemondani egy fellépést, mert teljesen elittam az agyam, aztán jött Laura, ő kihúzott ebből az állapotból, és segített rajtam. Ma mikor megláttalak azt hittem, hogy miattam jöttél haza, de ez zavart, és ezért bunkó voltam veled, de itt volt, és van is nekem Laura, aki mindig segít. - mosolyodott el.

- Ha az a segítség, amit ma műveltetek a stúdiótól egy utcára akkor tényleg segít! - röhögtem el magam.

- Mi, te honnan tudod? - pirult el.

- Rossz házba mentem hahaha!! - röhögtem még mindig.

- Figyelj, ez nem az aminek látszott, vagyis....izé... - mentegetőzött.

- Nagy fiú vagy már, és nem vagyok az anyád, azt csinálsz, amit akarsz, azzal akivel akarod, és nem kéne menned? Laura már biztos vár.. - mondtam szomorúan.

- Figyelj, van ideje, hadd várjon! De ígéred meg, hogy senkinek nem mondod el amit láttál! - nézett rám halál szigorúan.

- Ígérem apu! - nevettem újra.

- Nagyon vicces vagy! - csikizett meg, erre én felsikítottam. Persze ő folytatta, én meg csak fetrengtem a fűben, és röhögtem.

- Ne, ne! - fuldokoltam - Várj! - szerencsére, hagyta, hogy kapjak egy kis levegőt.

- Nézd vidámpark! - ugrott fel a földről, és oda szaladt, a közeli fára felszúrt plakáthoz.

- Mennyünk el! Légyszi! - kérleltem.

- Oké! - bólintott, és leintett egy taxit. Mikor oda értünk a vidámpark bejáratához, kicsit gonosznak éreztem magam, amiért nem engedem elmenni Rosst, hogy találkozhasson  Laurával. Bár nem tűnik úgy, hogy nagyon találkozni akarna vele, na de mindegy.

- Nézd vattacukor! - rohantam az árushoz.

- Mindjárt jövök! - mondta Ross, miközben a telefonján épp SMS-t küldött Laurának, hogy dolga akadt, nem ér rá.

- Tessék vattacuki! - nyomtam a kezébe az egyik rózsaszín cukorfelhőt.

- Rózsaszín? Tényleg? - nézett rám nagy szemekkel, de azért elvette. Ez után felültünk, az óriás kerékre, a hullám vasútra, és mindenre, amire csak tudtunk. A nap végén leültünk egy padra az óriás kerék mellett, és beszélgettünk Lauráról, Bencéről, és úgy alapvetően mindenről.

- Tudod, többször is fel akartalak hívni, de egy ember mindig megakadályozott... - kezdte a mondandóját Ross.

- Ki? - néztem rá nagy szemekkel.

- Édesanyám! - WTF!?

- Azt hittem anyud bír! - akadtam ki.

- Én is! - nevetett. Hátulról átkarolt, én a vállára helyeztem a fejem, és csak egy dologra tudtam gondolni. Mégpedig arra, hogy pár centi választ el attól, hogy megcsókoljam.

:. Hagyj nyomot magad után Chateben! Köszi! <3 .:

ui.: Bocsi, hogy rövid lett!